Talán észre sem vesszük, hogy a legnagyobb bírálónk épp magunk vagyunk...
A tökéletességre törekszünk? Jól akarjuk csinálni?
Hát mi a jó és mi a rossz?
Ki dönti el?
Mi magunk.
Az ítéletalkotás, a véleményezés jelen van életünkben.
Mert mindig van véleményünk, gondolatunk mindenről - a saját tetteinkről is.
Bűntudatunk, szégyenérzetünk van egy-egy cselekvésünk, érzésünk miatt, ahelyett, hogy tapasztalnánk, fejlődnénk, élveznénk a vöröset, a földi létet...
Amíg ezt a kapcsolódást nem fogadjuk, tehát a szexualitást, az élet örömét, a munkánkat, a kapcsolódásainkat, az ételeinket, a testünket, a pénzt - az anyagot, mint a földi létet, addig nincs kapcsolatunk az igazi magasabb rendű szellemi térrel sem.
Kérés:
A szerető és bölcs Gondviseléshez fordulok, mellyel öröktől fogva kapcsolatban vagyok. Kérem a magasabb rendű énemet, hogy vegye észre a mindenhol, mindenkiben, bennem is lakozó ragyogó fényt és szeretetet. Gyengéd és gondoskodó szeretet vezérelje minden gondolatomat, szavamat és tettemet. Segíts elhinnem, hogy megérdemlem a jót. Szabadíts meg a bűntudattól és a szégyentől, a bírálatoktól és az előítéletektől - MOST és MINDÖRÖKRE.Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése