Ha a múlt fáj, égeti a lelket és marja a szívet, akkor bizony nincs továbblépés és nincs megnyugvás.
A lélek akkor van egyensúlyban a múlttal, ha az már nem hat ránk, ha nem billent ki,
ha megértjük, ha megbocsátottunk és megengedjük, hogy csak a jelen pillanat hasson ránk, semmi más.
Elsőre talán azt mondod ez nehéz. Mert annyi minden fáj, annyit csalódtál és annyira nehéz felejteni...
De ugyan miért?
Mert nem hiszel? Mert nem bízol abban, hogy mindennek, mondom mindennek, meg kellett ahhoz történnie, hogy most az lehess, aki vagy. Ha csak egyetlen esemény más lenne, akkor most Te sem az lennél, aki most a tükörbe néz.
Igen. Megtörtént. Csalódtál. Elvitték a szívedet. Megszakítottak és megtörtek.
Fájjon! Fájhat!
Ez tanít meg arra, hogy figyelj, hogy tanulj és fejlődj.
És csakis ezt tudott arra ösztökélni, ami aztán történt. Az kellett, hogy a következő események megtanítsanak arra, hogy igenis egyedül is erős vagy, hogy csak magadra számíthatsz a legnehezebb órákban...
Megtanított téged érezni. Megtanított választani. Szabaddá tett. Mert kénytelen voltál kirepülni a fájdalomból. Mert nem ment volna máshogy. Csak így.
Megtanított bízni magadban. Felnőtté miatta, a fájdalma által. Levetetted magadról azokat a régi láncokat, amik már nehezek voltak és új lehetőségeket kezdtél el látni.
Engedett mással tapasztalni, hogy tudd mit jelent nélküle lenni. Hogy tudd milyen értékes mindaz, ami történt, ami volt nektek.
Néha kitérőket adunk a másiknak, hogy mikor visszajön még erősebb legyen az EGYütt.
Megtanultad általa, hogy nem a rosszra, nem a fájdalomra kell figyelned.
Nem. A jóra. Arra, ami jó volt. A rosszat pedig elengeded a tapasztalásnak, és mindezt leckének tudod be.
Aztán a következő lépés a könnyek, engeded kifolyni a lelkedből a sebeket a szemeden át. Hadd menjen. Ne temesd el. Merj belemenni a fájdalomba. Éld meg.
Ha a fájdalmat kizárod, akkor kizárod a szeretetet is.
Hadd fájjon most, hogy tudj szeretni is.
Majd érezd a hálát és a megbocsátást. Tiszteld most meg múltadat, és minden egyes szereplőjét.
Miattuk vagy most Aki!
Térdelj le képzeletben, hajolj meg előttük. Gyakorold a megbocsátást!
Aki szeret, az megbocsát, az elfeledi a múlt fájdalmát és beépíti a szeretetébe.
Aki szeret, mindig tud adni egy új esélyt!
Nem a másiknak. Magának!
Mert a MEGBOCSÁTÁSSAL mindig Magunknak adunk egy újabb esélyt.
Egy új esélyt a BOLDOGSÁGRA!
Tedd meg! Magadért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése