Beszélsz hozzá, a lelkét éled, a lelkével lélegzel.
Minden egyes nap közelebb vagy, és érzed a hangját önönmagadban.
Hívogat és cselekszel érte. Már az orrod előtt áll és a szemedbe néz.
Vár, és nem szól szavakkal hozzád.
Torkod szorítja a hang és hallod, ahogy a lelke harsogja - Szólalj meg.
És kitisztul minden.
Végig itt volt, melletted - támogatott,
erőt adott és türelmesen várt rád.
Hogy meg tudd szólítani.
Csak rajtad múlt.
És most szóra nyitod az ajkad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése