A Kereső útja

Elindulunk, és nem tudjuk hova is tartunk valójában. Keressük rajtunk kívül – emberekben – a családban, a barátokban, a szerelmekben. Megpróbáljuk elhelyezni önmagunkat bennük, de nem találjuk helyünket náluk. Megtapasztaljuk a hiányt - a kínt, a haragot, a dühöt, a szenvedést, míg végül onnan mélyről, a pokol legaljáról, meghalljuk a hívó szót és útjára indul az igazi Kereső.

… Elkezd érezni - ott belül - a lelkében. Ébredezik, és már saját magát észleli a körülötte lévő világban. Éberen figyel, és alakítja önönmagát. Megtapintja lelke vonalát és kiereszti szárnyait. Merészebb, bátrabb és erősebb lesz, mert a szívével kezd el hallani és a lelkével érezni – így jutva el másokon keresztül a sajátjához is.  És Ő már meg akarja ismerni a gyengéit, mert tudja, ahol a félelem lakik, ott van a tanítás is. Mindeközben százszor kerül padlóra, ezerszer törik össze és milliószor kap újra szárnyra.  És ilyenkor minduntalan el is múlik valami. Elengedi, és megszületik általa valaki más…

… A Kereső. Aki nem felejti, hogy:

Az úton levés maga az élet – bátran élvezi azt, amit az élet nyújt neki - nem holnap és nem tegnap - ma.

A tapasztalatot nem gyűjteni, hanem használni kell – élni azzal a tudással, ami már megvan.

Az erőt önmagában keresse – majd igyekszik azt megtartani, szítani és továbbadni.

A hit, akkor is ott van, ha nem látja, ha nem hallja, ha nem szagolja, ha nem ízleli, ha nem érinti, mert a lelkében érzi.

Az igazi harcos megéli a két végletet, de középen megtalálja egyensúlyát – nem „megúszni” akarja az életet, hanem élni.

Az őszinte nevetés a leglélekfelszabadítóbb érzés a világon – a mosolyával lelkeket nyit meg.

Nem válik legyőzhetetlenné, de el tudja engedni a veszteséget – nem ítél, és nem ítéltetik.

A gyakorlás a legfőbb eszköze – tudja, nem elég megtanulni valamit, a részévé kell tennie azt.

A türelem és a megbocsátás olyan emberi érzések, amelyet élete végéig tanul.

A szavak csak szavak maradnak, az ő igazi ereje - a tettekben mérhető.

A nyugalma önmaga elfogadásában rejlik – a megbocsátást a saját lelkével kezdi.

A szeretet nem függőség, a szeretet a szabadság – mindent és mindenkit szerethet.

A szerelem önmagában kevés, a szerelmes lelkek egybeolvadása kell a teljességhez.

Az elengedés, az elmúlás a történetének része – aminek sosincs kezdete és vége.