A múltam: Gyermekem

9 napon illetve éjszakán vagyok túl. A múltban éltem éjjel, nappal pedig próbáltam feldolgozni, amit láttam.

Évek óta dolgozom a tisztulásomon. Rengeteg dolgot újra kellett élnem, hogy megérthessem és megbocsáthassak, felszabadulhassak. Azt hittem, hogy a testi és a lelki fájdalmak már nem lephetnek meg, hiszen majd 5 évet éltem ebben...

De megtörtént. Újabb és mélyebb rétegek következtek, amik fizikai síkon is elértek. Évekig gyomor, női és hát problémákkal küzdöttem. Fokozatosan pakoltam le, lettek enyhébbek, olykor pedig óriásira nőttek. Pár hónapja nagy tehertől sikerült megszabadulnom, sok mindent kidobtam a batyumból.

A múlt péntek mégis máshogy lepett meg. Éjjel jött a fájdalom és a szörnyű képek, majd felriadtam és nem akartam, nem is tudtam az iszonyat fájdalomtól visszaaludni. Kértem segítséget és gyógyítottam is magamat. Nagy nehezen visszaaludtam, de minden kezdődött elölről. Férfi, megalázás, sikoly, fájdalom. És újra az iszonyat fájdalom. A méhem összerándult és mintha dörömbölt volna bentről valaki. Sírva keltem fel éjszakákon át. Új képek, és új érzetek. Nem tudtam nappal sem szabadulni tőlük, de érdekes mód a fájdalom nappal nem követett. Kértem irányítást és hogy megérthessem mi ez, mi történik velem éjszaka. Zombiként zajlottak a nappalaim, de kaptam útmutatást mit mozogjak, mit egyek, hogy kezeljem magam és hogyan meditáljak. Az írás egyáltalán nem ment, pedig nappal nagyon sok üzenetet kaptam a Felemtől és mind le akartam jegyezni. Nem ment.

Nem vágytam emberek társaságára, de valakivel át kellett beszélnem. Nagyon sok minden felmerült bennem, amit az utóbbi években történt. Kapcsolatok, családom, hivatás. Rengeteg dolgot értettem meg, szabadítottam fel. Örültem, ezek mind megvannak. De éreztem, hogy valami itt ragadt és jöttek az újabb éjszakák: képek és fájdalom. Éreztem, hogy még nem oldottam fel a gyökerét.

És a 8. éjszaka pokoli volt, úgy éreztem elért a vég. A határaimat súrolta. Jöttek a képek újra. Egy ajtó. 1443. Ebben a korban vagyok? Kíváncsi voltam mi van az ajtó mögött. Az előző 6 éjszaka már minden szereplő bőrében voltam, most kívülről láttam mindent. Egy asszony, terhes, púposodik a hasa. Térdel és hasát öleli. A férfi képtelen uralni az indulatait, üti az asszonyt. A nővérem villan be, ő üti. A nő fogja a hasát, próbálja védeni magzatát, de tehetetlen. Sikoltozik, könyörög, de az ütések nem maradnak abba. Iszonyat fáj. A gyereke lecsúszik a hasam aljába, készülődik ki, nem bír bent maradni, de ki sem akar jönni, kapaszkodik. Fel akarok ébredni, nem bírom. Felriadok és már tudatomnál vagyok. A hasam iszonyatosan fáj. Megtapintom és fel van dagadva. Simogatom és szeretgetem. Hangosan beszélek hozzá. Érzem, ahogy megnyugszik. Siratom meg nem született gyermekemet. Nem akarom a nővéremet ebben a képben látni. Behunyom szemem, de már nem tudom kiűzni, tudom ki ő. Tudom miért van most itt, és miért így az életemben, ahogy. Értem az életét, értem miért él így. Vezekel. Istenem, bocsáss meg neki, én is megbocsátok neki. És megbocsátok magamnak is, nem tudtam megvédeni és elvesztettem gyermekemet. 

Megpróbálok meditálni, tisztulni. Belealszom és mire felébredek, újra eltűnt a hasam, lapos és már alig fáj. Tibeti 5 gyakorlat, majd elkezdek zenét hallgatni és takarítani. Remélem, hogy az érzéseket és a képeket is kitakarítom a fejemből. Sírok, folynak a könnyeim.

És várom a következő éjszakát. Meditálok és szépen elalszom. Majd újra a fájdalomra riadok, de már képek nélkül. Érzem, hogy rám van szüksége. Gyógyítom, tapintom, fogom, simogatom.  Engem kell éreznie: itt vagyok. Ahogy szeretgetem, eltűnik a fájdalom. Megnyugszik szépen. Elaludnék, elveszem kezem, de újra követel, újra fáj. Simogatom, szeretgetem tovább. Érzem a feszültségét, a félelmét. Nem is tudom mi a jobb, a képek vagy ez. Végül elfáradok és elalszom. Reggel felébredek és egyből nézem a hasam, nincs feldagadva, nem fáj. 

Valahogy megkönnyebbült vagyok. Túl vagyok a nehezén. Most már tudom miért fáj. Gyógyítom, szeretem a következő éjszakákon is. Aztán ha kész van rá, hagyom elmenni... A múltam: Gyermekem.

2015.01.16-01.25.