Lemegyek érte a pokolba. Mindannyiszor, újra és újra. És már ismerősként fogadnak. Körülnézek és már nem is olyan pokoli ez a pokol. Mintha már átlátnék rajta, mintha már közelebb került volna. Megfájdít és megrémít, de nem ijeszt el. Mert meg akarom ismerni azt, aki tanít engem, akihez még számtalanszor fogok jönni. Hálás vagyok neki, mert egyre bátrabban jövök, aztán gyorsabban is megyek. Erősebben, teli hittel, reménnyel. Mind a barátom lesz - a pokol és a menny is. Mert Egyek vagyunk itt is, ott is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése