Behunyom szemem és újra érzem a Mindenünk.
Belesimulsz tenyerembe, éppen olyan lágyan,
ahogy a lelkemhez érsz.
Mintha minden pillanat és minden érintés bennünk élne.
Mintha kinyújtanám kezemet és újra simítanám arcodat.
Mintha eltüntetném szíved sebeit, mintha meggyógyítanám lelked hegeit.
Mintha jártam volna már veled a poklodban, és te jártál volna az enyémben.
Mintha a tervünk pont ez volna, együtt megjárni a Mindenséget és Semmivé lenni újra -
Egymásban - Egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése