Napok óta a Csillagok járnak az eszemben. Fogok egy ceruzát, egy ollót és kivágok hármat. Téged, engem és egy harmadikat. A falra ragasztom, hogy mikor lefekszem és felkelek, ezt lássam - hogy minden Csillagpercben emlékeztessen ránk.
Igen. Kitaláltam egy új időt, ami csak a Miénk. Csillagokban mérhető minden másodperce. Ebben az időben nincs lehetetlen. Felrepít hozzád.
Együtt fekszünk egy hófehér felhőn és a következő életünket tervezzük. Mindent pontosan, nem véthetjük el egymást. Beleillesztjük a kellő időben egymást a másik életébe. Rengeteg tanulnivalót és leckét halmoztunk fel, most megtervezzük a tisztulást, a szenvedések újra élését és az embereket hozzá. Megfogjuk egymás kezét és érezzük az erőt hozzá - értünk, miattunk. Sok külön töltött élet, sok vérző seb vár a gyógyulásra. Sok érzelem cikázik át, már most féltjük egymást, de még erősebb a kötelék.
A Mi kötelékünk. Fényes Csillagok közt fejezzük be a tervünk aprólékos részleteit. Még egy utolsó pillantás rájuk. Egy Csillagmásodperc - tudjuk, hogy összekötnek minket - hogy emlékezni fogunk egymásra, minden egyes éjjel - a Csillagokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése