Szeretem azokat a napokat, amikor feloldódik egy régi seb bennem, eltűnik a fájdalom és a helyébe a megnyugvás, a megértés lép. Ilyenkor újra szabad vagyok.
Tisztább.
És tudom, minden másodperce formál azzá,
aki valójában vagyok.
Ilyenkor mindig kicsit máshogy látom a világom,
a világot körülöttem.
Tanításokat kapok és magasabbra lépek.
Újabb lépcsőt másztam meg.
Újjászülettem.
Újra reménnyel telik meg a szívem és tudom, hogy jó irányba megyek.
Köszönöm kedves jó Istenem.
Hálás vagyok a sebeimért.
Köszönöm, hogy beszélsz hozzám
és segítesz embereken, helyzeteken keresztül.
Értelek. Fogadlak.
Köszönöm Édesapám, hogy odaátról is velem vagy.
Hogy a legnagyobb fájdalomkor is itt vagy és átölelsz.
Hogy újra és újra tanítasz, hogy újra bízhassak, hogy bízhassak a Szeretet erejében.
Mert most megmutattad újra -
Mert most megmutattad újra -
a Szeretet nem a fizikai létben nyilvánul meg,
hanem Bennünk.
Köszönöm. Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése