Kitárod szívedet és a világot öleled. Érzed a föld és a nap erejét magadban. Nincs mi megállítaná szárnyaló lelkedet. Ahogy süt a nap, úgy sütkérezik a szíved is. Aztán felhők jönnek, és mégis beborul az ég. Újra zárul a lelked, és nem találod ajtaját. Meg kell várnod, míg elmúlik az érzés, míg odébb állnak a felhők. Mert ott van a nap, még ha néha el is fedi a sötétség... Csak várd ki! És tárd ki a szíved újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése