Éjszakák, mikor oda képzeled magadnak. Vágyak, melyeket oda rajzolsz magad mellé. Csak várod, csak hívod Őt. Érzed újra szívverését, érzed újra keze érintését, teste melegét. Egy szót súg, mely felitatja könnyeid: Maradok. Az éjszaka mesél neked, mely visszatér a nappalodba. Volt valamikor egy éjszaka, mi összekötött Titeket. Már nem csak a képzeleted játszik, már nem csak az emlékeid tőrnek fel. Kinyitod szemed, a sötét éjt követi a világos nappali fény. Már Veled marad, már Bennetek él tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése