Gondolkodsz róla. Egyfolytában vársz tőle valamit. Mert tudod, hogy te megtennéd. De miből gondolod, hogy neki meg kell tennie? Talán épp azt tanítja, hogy elengedd. Elengedd a szorító érzést, amit egyre csak növelsz magadban miatta. Újra és újra eltemeted magadban, aztán meg ellököd jó messzire. Aztán miközben távolodni látszik, akkor éppen erősödik is benned az érzés. Nem tudod őt elengedni. Most még nem megy. És rájössz, hogy talán nem is őt kell hagynod. Csak a görcsös ragaszkodást ahhoz, hogy pontosan úgy kell történnie mindennek, ahogy te azt érzed. Nem szabhatod meg a sorsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése