A húsvéti időszak energiájában sok beragadt, megrekedt energia tudott kitisztulni. Most pedig fokozódik a játék és még mélyebb megéléseink, helyzeteink vannak azokkal a személyekkel és szituációkkal, amelyek még feszítik a lelkünket.
Még mindig túl sokat tekintgetünk kifelé, ahelyett, hogy bent keresnénk magunkban a válaszokat. Emberek jönnek és mennek, de aki marad, annak ott a helye.
Önmagunk értékeit, érzéseit szükséges előtérbe hoznunk. Ha valami, valaki rossz érzést hoz, nincs ott helyünk. Ha pillanatnyilag fáj is, ez így van.
Az Új kapukat akkor tudjuk megnyitni, legyen szó személyről, vagy bármi másról, ha az előzőt becsuktuk. Amint megtörténik az elhatározás, átmegy a lecke, az új energiák és új utak feltárulnak. Számtalan lehetőség, amivel csak élni kell.
Tehát itt az ideje, hogy valódi önmagunkat megéljük - egyediként, csodaként - mindenki legfőbb javát szolgálva. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem félünk megélni az életet... A fájdalmat se, hiszen az is csak egy érzés a sok közül.
Sőt a fájdalom az, ami épít, emel és fejlődést hoz... Elmúlik és egy magasabb szintre lépünk általa.
"Az tudja csak igazán, mi a szeretet, aki a fájdalmat is ismeri. Mert benne ott a megbocsátás és a szeretet képessége". - mondta Jézus is.
A fájdalom csak egy pillanatnyi érzés, a szenvedés az, amely hosszan tart... Pontosan addig, amíg hagyjuk magunkat benne.
Adj időt most magadnak, ne rohanj! Éld meg a napjaidat. Belül. Magadban. Magadnak.
Nem a cél a fontos, hanem az utonlevés! Ismerd fel és éld meg útközben MAGadat! Legyen ez a Te feltámadásod! És Gyere ki a Fényre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése