A szülinapunk környékén mindig érdemes összegezni mindazt, ami az elmúlt évben történt velünk.
Én is ezt teszem, hiszen pillanatokon belül - befordulunk a júniusba, én pedig a 34-esek táborába. :)
Tehát az összegzésem:
Tehát az összegzésem:
Tavaly ilyenkor már 8 hónapja álltam kizárólag a spiri lábamon, minden más "földi" hivatást félrerakva...
Mondjuk azt: kaptam időt, hogy éjt nappallá tudjak foglalkozni önmagammal, hogy feldolgozzam a "feldolgozhatatlant", majd átadjam ezen tapasztalásaimat másoknak.
Mondjuk azt: kaptam időt, hogy éjt nappallá tudjak foglalkozni önmagammal, hogy feldolgozzam a "feldolgozhatatlant", majd átadjam ezen tapasztalásaimat másoknak.
Áldásos módon, mindig voltak annyian nálam, hogy megéljek, hogy kifizessem az albérletemet és egyek. Ma sem tudom hogy! ( Vagyis dehogynem! :D )
Persze kifelé nem mertem ezt kommunikálni, megfelelési kényszer, önfelvállalás, önmagamban való hit hellóóóó. Bár aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy munkát sem fektettem bele, hogy megismerjenek, hogy arcot adjak mindannak, amit csinálok, hogy magamban sem bíztam még eléggé, és még mindig kifelé éltem... Köszönöm, ez is nagy lecke volt! Ebben is a mélyebbemre kellett ásnom!
Mindent egybevetve, mindent, amit tanultam 2008 óta, az összes, de összes módszert, sok koppintás és figyelmeztetés után, szorgalmasan csináltam magamon, barimon és másokon, sőt egyre több módszert találtam, amelyeket "csak" ébresztenem kellett magamban. Az eredmény olykor előbb látszott másokon, mint rajtam, hiszen párkapcsolatban és munkában is szépen haladtak az emberkéim, míg én az ismerkedésig jutottam és az épphogy megélek (túlélek) érzésig. De nem adtam fel!
"Magamnak, magamért is meg tudom csinálni!"
"Magamnak, magamért is meg tudom csinálni!"
Mikor a barim hívott és meséltem megint mire akadtam, a válasza az volt:"mit dolgozol már annyit magadon?". Aztán jöttek olyan vendégek, akiknek szépen át kellett adnom mindazt, amit én végigjártam az előző napokban... Istenkirály kimondani az üzenetet másnak, tudva, hogy ez pár napja neked is üzi volt. ;)
A vicces énem, amely most írja ezeket a sorokat, akkor tájt kezdett kibontakozni. Mert ugyehát, a sok térden csúszva sírás - imádkozás után a másik legjobb módszer, ha kinevetem magamat és megszeretgetem önmagamat minden kiborulás után. :D
A vicces énem, amely most írja ezeket a sorokat, akkor tájt kezdett kibontakozni. Mert ugyehát, a sok térden csúszva sírás - imádkozás után a másik legjobb módszer, ha kinevetem magamat és megszeretgetem önmagamat minden kiborulás után. :D
Minden alkalommal olyan élményre bukkantam, ami elengedhetelenül kellett ahhoz, hogy előjöjjön egy-egy újabb réteg, és megfejlődjem mindazt, ami szükséges volt a párom becsatlakozásához és a spiri munkám kiteljesedéséhez.
Természetesen nem csak egyedül ( Fénymesterek, Angyalok, Teremtő segítségével ) dolgoztam magamon. Barimmal pedig újabb és újabb utazásokat tettünk egymás által MAGunkban. Olyan oldásaink voltak, hogy besza behu. :) Bocsánat, de tényleg hihetlenek!
Mikor azt hiszed egy adott témát már átrágtál - ezerszer - töviről hegyire, hát jön egy újabb aspektusa, rétege és kiderül van ott még, ahonnan ez jött... :D
Volt, hogy órákig beszélgettünk és rengeteg infót, felismerést, megértést adtunk át ezalatt a másiknak. Egy csodás új világot teremtettünk magunknak, amiben mindent meg tudtunk oldani és egyre világosabb volt minden... Boldogan szálltunk, aztán olyan is volt, hogy meg visszapottyantunk és nem érettük, hol vagyunk, mi ez a zöld bolygó és mit is kell csinálni rajta... Jó kis lecke ismét! :) Legjobb kérdés, ami elhangzott: "Te, figyi, hogy kell strandolni emberi módon?"
Mikor azt hiszed egy adott témát már átrágtál - ezerszer - töviről hegyire, hát jön egy újabb aspektusa, rétege és kiderül van ott még, ahonnan ez jött... :D
Volt, hogy órákig beszélgettünk és rengeteg infót, felismerést, megértést adtunk át ezalatt a másiknak. Egy csodás új világot teremtettünk magunknak, amiben mindent meg tudtunk oldani és egyre világosabb volt minden... Boldogan szálltunk, aztán olyan is volt, hogy meg visszapottyantunk és nem érettük, hol vagyunk, mi ez a zöld bolygó és mit is kell csinálni rajta... Jó kis lecke ismét! :) Legjobb kérdés, ami elhangzott: "Te, figyi, hogy kell strandolni emberi módon?"
Nem kezdem el részletesen fejtegetni, hogy miken mentünk keresztül, de az önmegismerés - önfelismerés bugyrait megjártuk, ahogy fent, úgy lent is...
Néhány példa, amin nálam dolgoztunk: - édesanyám energiája egy volt az enyémmel - halott testvéremét szintén bevállaltam - halott édesapám energiája féltett, nem engedett férfit a közelembe - nem akartam a Földön élni, sőt gyülöltem az embereket és az életet - a férfiak csak "használtak" engem érzés - a férfiak utálata, lenézése, megleckéztetése érzés - alá és fölé rendeltség - kényszeres megfelelési kényszer - fájdalmak elfojtása, érzelmi befagyás stb. stb.
Az oldások eredményeképpen tavaly ilyenkor már fél éve próbálkoztam a valóság talaján is beengedni a férfit az életembe ( előtte 2 évig semmilyen fizikai, emberi érdeklődés nem volt bennem férfi iránt, elégedett voltam a "képzeltemmel." )
De ezek után megnyilt valami, már nem csak képzeletben és nem csak érzelmi, szellemi téren engedtem be terembe férfit, hanem a valóság talaján is. Félretettem minden ismerkedésre vonatkozó hitrendszert és dilemmát, amelyet hoztam és éreztem másoktól, elkezdtem tenni és keresni az alkalmat az ismerkedésre.
Az ikerláng témát, azzal a szenvedéstudattal, ami a kollektívben kialakult róla, el kellett engednem. Kiszálltam úgy belőle, hogy közben a vágy a szerelemre és a minőségi kapcsolódásra ott tudott maradni bennem.
Néhány példa, amin nálam dolgoztunk: - édesanyám energiája egy volt az enyémmel - halott testvéremét szintén bevállaltam - halott édesapám energiája féltett, nem engedett férfit a közelembe - nem akartam a Földön élni, sőt gyülöltem az embereket és az életet - a férfiak csak "használtak" engem érzés - a férfiak utálata, lenézése, megleckéztetése érzés - alá és fölé rendeltség - kényszeres megfelelési kényszer - fájdalmak elfojtása, érzelmi befagyás stb. stb.
Az oldások eredményeképpen tavaly ilyenkor már fél éve próbálkoztam a valóság talaján is beengedni a férfit az életembe ( előtte 2 évig semmilyen fizikai, emberi érdeklődés nem volt bennem férfi iránt, elégedett voltam a "képzeltemmel." )
De ezek után megnyilt valami, már nem csak képzeletben és nem csak érzelmi, szellemi téren engedtem be terembe férfit, hanem a valóság talaján is. Félretettem minden ismerkedésre vonatkozó hitrendszert és dilemmát, amelyet hoztam és éreztem másoktól, elkezdtem tenni és keresni az alkalmat az ismerkedésre.
Az ikerláng témát, azzal a szenvedéstudattal, ami a kollektívben kialakult róla, el kellett engednem. Kiszálltam úgy belőle, hogy közben a vágy a szerelemre és a minőségi kapcsolódásra ott tudott maradni bennem.
Sutba vágtam rengeteg előítéletet, sok képzelgést, félrement leolvasásokat, családi, szülői hitrendszereket a nőről és a férfiról, a kapcsolódásról, saját magzat és gyermekkori élményeket, kollektív elvárásokat, saját megrekedéseket, mire ott voltam az ismerkedésnél.
Tudni kell, a fél év alatt két embernél is éreztem, hogy most ott vagyok, hogy most Ő az - de egyikük sem volt az. Őket elengedtem, majd vissza - többször is...
Ahogy én magamnak lefordítottam ezt: "ők voltak a mutogató emberek". Megmutatták, miben kell még fejlődnöm az Igazihoz, de már ott volt az a minőség, amelyet meg kellett tapasztalnom általuk.
Volt bibi ezekben a kapcsolódásokban ( az egyiknél fizikai vonzódás nem volt, a másiknál érzelmi kapcsolódás ), de gyönyörűen megmagyaráztam magamnak, hogy jó lesz ez majd, csak még tanulnom kell mással. Még kicsit dolgozok magamon, aztán jó lesz, visszajön az, ha kell.
Tudni kell, a fél év alatt két embernél is éreztem, hogy most ott vagyok, hogy most Ő az - de egyikük sem volt az. Őket elengedtem, majd vissza - többször is...
Ahogy én magamnak lefordítottam ezt: "ők voltak a mutogató emberek". Megmutatták, miben kell még fejlődnöm az Igazihoz, de már ott volt az a minőség, amelyet meg kellett tapasztalnom általuk.
Volt bibi ezekben a kapcsolódásokban ( az egyiknél fizikai vonzódás nem volt, a másiknál érzelmi kapcsolódás ), de gyönyörűen megmagyaráztam magamnak, hogy jó lesz ez majd, csak még tanulnom kell mással. Még kicsit dolgozok magamon, aztán jó lesz, visszajön az, ha kell.
Hát nem! Illetve visszajött és ment újra. Szerencsére mindannyiszor beláttam, beleéreztem a leckék végére, hogy ez nem az a kapcsolódás, ami beteljesül!
A kétségbeesett kapaszkodást lassan felváltotta a nyugalom, az a vágy, hogy megoldjam magamban azt a sok-sok kis fura érzést, gátló rendszert, amelyek egy-egy ilyen találkozással előjöttek bennem. Nem őket elemeztem, ÖNmagamat. Sokszor akkor is, mikor nem kellett volna, mert az a másik leckéje volt. De ezt is megtanultam: nem segítek és nem oldok meg kéretlenül senkinek semmit.
Megállíthatalan energiával mentem tovább, túl sok időt nem hagytam magamnak az önsajnálatra. A munkában vibráltam, rengetetegen jöttek hozzám ebben az energiában, a társkeresésben pedig rajzolódott ki, milyen igényeim vannak nekem.
A kétségbeesett kapaszkodást lassan felváltotta a nyugalom, az a vágy, hogy megoldjam magamban azt a sok-sok kis fura érzést, gátló rendszert, amelyek egy-egy ilyen találkozással előjöttek bennem. Nem őket elemeztem, ÖNmagamat. Sokszor akkor is, mikor nem kellett volna, mert az a másik leckéje volt. De ezt is megtanultam: nem segítek és nem oldok meg kéretlenül senkinek semmit.
Megállíthatalan energiával mentem tovább, túl sok időt nem hagytam magamnak az önsajnálatra. A munkában vibráltam, rengetetegen jöttek hozzám ebben az energiában, a társkeresésben pedig rajzolódott ki, milyen igényeim vannak nekem.
Már azt is tudtam "ki vagyok én" férfi nélkül. Nem kellett hasonulnom, nem kellett többé azzá válnom, akit gondoltam, hogy egy férfi szeretne maga mellett tudni. Én én voltam, büszkén vállalva mindazt, aki vagyok.
És akkor a tavaly ilyenkor:
Épp nagyon szerelmes voltam. Egy olyan pasira bukkantam, aki a sok elengedés után, mégiscsak illett a "képzelt emberemre". Zene, gitár, sport, vagányság stb. Azzal a fura érzéssel párosítva, hogy valami nincs rendben.
De hát, majd "megjavul"... Alakulok, alakul majd ő is. Türelem. Újabb lelki turkák és újabb felszabadulások, nap, mint nap. Mit mutat? Mit hoz fel? Csak arra próbáltam koncentrálni, mit vált ki belőlem és az miért okoz problémát még mindig bennem. Percek alatt oldódtak ki blokkok.
Álom volt a kapcsolódás - két hétig, aztán történt valami, elveszett, eltűnt és csak a görcs maradt. Csak egy illúzió volt csupán?
Épp nagyon szerelmes voltam. Egy olyan pasira bukkantam, aki a sok elengedés után, mégiscsak illett a "képzelt emberemre". Zene, gitár, sport, vagányság stb. Azzal a fura érzéssel párosítva, hogy valami nincs rendben.
De hát, majd "megjavul"... Alakulok, alakul majd ő is. Türelem. Újabb lelki turkák és újabb felszabadulások, nap, mint nap. Mit mutat? Mit hoz fel? Csak arra próbáltam koncentrálni, mit vált ki belőlem és az miért okoz problémát még mindig bennem. Percek alatt oldódtak ki blokkok.
Álom volt a kapcsolódás - két hétig, aztán történt valami, elveszett, eltűnt és csak a görcs maradt. Csak egy illúzió volt csupán?
Igazi mélyrepülés. Elveszettség. Elvesztettség. Magára hagyottság. Halál. Megsemmisülés minden szinten. Fizikai, lelki fájdalom, majd mindennek az elfojtása, majd megengedése, melyett újabb elfojtás, majd megélés követett. Rengeteg régi élmény, oldás azokban, ahol már ezeket az "elvesztettem - semmivé váltam" érzéseket megéltem.
Hálás vagyok ennek az időszaknak, két hét pokol, de közben a fájdalom is csodálatos és emberi volt. Ebben a legnagyobb fájdalomban éreztem újra, hogy élek, hogy itt vagyok a Földön, hogy mindaz, amit átélek a fenttel az létezik, hogy az segít, hogy az jelen van, hogy már sosem leszek egyedül.
Ekkor éreztem a legerősebben a Teremtővel, hogy Egy vagyok: "hogy Isten az IGAZIN keresztül fog szeretni!" És tudtam, így van.
Az a két hét csoda, amelyet pedig megélhettem - az volt a Teremtő ajándéka nekem, hogy megmutassa: LÉTEZIK Ő ! Létezik az a minőség, az az érzés, az a hármas egység itt a Földön, amelyet mélyen érzek!
Csak a köszönet és a hála maradt bennem! Megbocsátottam és újabb két hét alatt, rengeteg megértéssel és felismeréssel gazdagabban, teljes békével végleg lezártam ezt a kapcsolódást.
Hálás vagyok ennek az időszaknak, két hét pokol, de közben a fájdalom is csodálatos és emberi volt. Ebben a legnagyobb fájdalomban éreztem újra, hogy élek, hogy itt vagyok a Földön, hogy mindaz, amit átélek a fenttel az létezik, hogy az segít, hogy az jelen van, hogy már sosem leszek egyedül.
Ekkor éreztem a legerősebben a Teremtővel, hogy Egy vagyok: "hogy Isten az IGAZIN keresztül fog szeretni!" És tudtam, így van.
Az a két hét csoda, amelyet pedig megélhettem - az volt a Teremtő ajándéka nekem, hogy megmutassa: LÉTEZIK Ő ! Létezik az a minőség, az az érzés, az a hármas egység itt a Földön, amelyet mélyen érzek!
Csak a köszönet és a hála maradt bennem! Megbocsátottam és újabb két hét alatt, rengeteg megértéssel és felismeréssel gazdagabban, teljes békével végleg lezártam ezt a kapcsolódást.
És ekkor kezdődőtt el valami új bennem.
Az én újjászületésem ekkor kezdődött. Minden átlakult, a fájdalom átfordított és kitisztított. Akkora veszteséget dolgoztam fel két hét alatt, amely több emberöltő fájdalma volt. Pontosan így és ekkor voltam kész erre a változásra. Az összeköttetésem önmagammal, a Fenttel és a Földdel stabillá vált. Boldog voltam, kiegyensúlyozott és könnyed. Elmúlt a görcs és a ragaszkodás, kisimult a lelkem.
Az én újjászületésem ekkor kezdődött. Minden átlakult, a fájdalom átfordított és kitisztított. Akkora veszteséget dolgoztam fel két hét alatt, amely több emberöltő fájdalma volt. Pontosan így és ekkor voltam kész erre a változásra. Az összeköttetésem önmagammal, a Fenttel és a Földdel stabillá vált. Boldog voltam, kiegyensúlyozott és könnyed. Elmúlt a görcs és a ragaszkodás, kisimult a lelkem.
Magtanultam újra játszani és nevetni. Megtanultam, hogy kell embernek lenni. Hogy kell újra érezni, fájdalmat és szeretetet egyaránt. Nem volt már hibáztatás, sértettség, dac vagy méreg.
Sőt, már nem akartam mindig csak lebegni, szállni, szórakozni és élni akartam, itt a Földön. Eldobtam az ítélkezéseimet önmagamról, arról, hogy hogyan kell jól csinálni és csak éltem felszabadultan.
A férfiak is ráérezték erre az energiára, én pedig már meg tudtam élni ítélkezés nélkül.
Szabadon. Játszva. Bűntudat és szégyen nélkül.
Sőt, már nem akartam mindig csak lebegni, szállni, szórakozni és élni akartam, itt a Földön. Eldobtam az ítélkezéseimet önmagamról, arról, hogy hogyan kell jól csinálni és csak éltem felszabadultan.
A férfiak is ráérezték erre az energiára, én pedig már meg tudtam élni ítélkezés nélkül.
Szabadon. Játszva. Bűntudat és szégyen nélkül.
Mindeközben az én emberem már 7 napja jelen volt az életemben. Nem tulajdonítottam neki többet, mint ami, egy férfi volt, én pedig egy nő, nem láttam bele semmi mást. Se jeleket, se üzeneteket nem kértem róla. Csak jelen voltam. Fogadtam, ami jön, engedtem, ami megy. Átadtam magamat a belső szabadságomnak.
Nyugalom és örömteli vágyakozás volt bennem - valami nagyszerű után. Éreztem. Jelek és leolvasások nélkül.
És ezen a délutánon felvetette Ő, hogy találkozzunk. Ekkor eszméltem rá, hogy Ő az egyetlen férfi, akit a napokban nem zártam le magamban. Örömteli kíváncsiság költözött belém.
Megnéztem a 7 napnyi beszélgetésünket. Laza, könnyed, gördülékeny volt minden szava, amely kellemes, ismerős érzést keltett bennem. Mintha magamban olvastam volna általa.
A képeit átfutva szomorúság és meg nem értettség jött át, de eszem ágában sem volt elemezgetni, nem néztem rá és nem akartam megoldani, de elriasztani sem tudott.
És mintha tudta volna... Küldött egy friss képet. Ott volt Ő, szemében is a mosollyal egy víz partján. Ismerős volt, mintha láttam volna már valahol... :)
Megnéztem a 7 napnyi beszélgetésünket. Laza, könnyed, gördülékeny volt minden szava, amely kellemes, ismerős érzést keltett bennem. Mintha magamban olvastam volna általa.
A képeit átfutva szomorúság és meg nem értettség jött át, de eszem ágában sem volt elemezgetni, nem néztem rá és nem akartam megoldani, de elriasztani sem tudott.
És mintha tudta volna... Küldött egy friss képet. Ott volt Ő, szemében is a mosollyal egy víz partján. Ismerős volt, mintha láttam volna már valahol... :)
A találkozásra nem öltöztem túl, olyan akartam lenni, amilyen vagyok, minden turbó nélkül. Nem kell mini és kivágott ruha. Farmer és egy könnyed felső. Mindenben csodálatosnak éreztem magamat. Nyugalommal és várakozással telve sétáltam a találkahelyre. A barimmal eközben megbeszéltem, hogy mostanra semmilyen elvárás nincs bennem, hogy nem képzelgek és nem hívok le infókat, nem kérek jeleket... Egyszerűen nem érzem szükségét, nem kell.
Teljes voltam ezzel a belső nyugalommal.
Teljes voltam ezzel a belső nyugalommal.
Ekkor lépett elém Ő. Csak a mosolyára emlékszem. A szemével is mosolygott. Tiszta és ragyogó volt. A világ legtermészetesebbje volt ez a találkozás. 9 órát töltöttünk el egymással, csak beszélgettünk, sztorizgattunk és nem vettük észre az idő mulását.
Béke költözött belém. A "minden rendben van" érzés. Nem volt tűzijáték, ahogy azt korábban elképzeltem, de nem is volt bennem hiány emiatt. Ez olyan valóságosan volt szép. Nem volt már bennem félelem, fájdalom és szenvedés sem. "Csak a csodálatos nyugalom. Épp úgy, mint OTTHON".
Béke költözött belém. A "minden rendben van" érzés. Nem volt tűzijáték, ahogy azt korábban elképzeltem, de nem is volt bennem hiány emiatt. Ez olyan valóságosan volt szép. Nem volt már bennem félelem, fájdalom és szenvedés sem. "Csak a csodálatos nyugalom. Épp úgy, mint OTTHON".
És elkezdődött az igazi lélekutazás - immáron VELE. A kilences évemben megérkeztem haza. Hozzá haza, Benne haza.
Már egyáltalán nem érdekelt, hogy ikerláng-e, hogy címkét adjak ennek a csodának. Teljes volt a boldogságom, teljes volt a szívem vele. Csak azt éreztem szeretem és szeret, hogy semmi más nem számít. Az eddig elkísért megmagyarázhatatlan hiány pedig eltűnt belőlem, már nem vágytam másra, csak rá.
Pár nappal a találkozásunk után emlékszem egy "fura "dologra, amelyet már vele is megosztottam. ( A kommunikáció áramlik köztünk. Mindent tudunk a másikról, mindenbe beleérzünk egymással kapcsolatban. A legjobb barátom, aki mindent tud rólam és viszont. :) )
Ültünk a teraszon és beszélgettünk. Néztük az eget, a csillagokat egymással szemben ülve, egymás kezét fogva. Ránéztem a holdfényben és mintha más férfiak arcát láttam volna felvillanni benne. Mindegyikből ott volt valami benne. Első reakcióm az volt, hogy na akkor még tisztítanom kell ezeket a férfiakat az energiateremből... Aztán a következő pillanatban jött egy üzenet: "Mindazt amit bennük szerettél, az most itt van benne. Ők készítettek fel, bennük tapasztaltad mindazt a jót külön-külön, amelyet most tapasztalsz benne Egyben".
Minden előtte történt élmény, történés, érzés összeállt bennem is. Minden megérte, minden érte volt.
Az ikerláng témáról egészen a mostani lánykérésig nem beszéltem neki. 11 hónap telt el, de nem éreztem, hogy kell ennek címke. A lánykérésnél a követekezőt mondta előttem térdelve: "Ezt a napot vártam. Ez egy különleges nap, ilyen nap nem lesz még egy - és a rózsaszín égre mutatott. Ez a két vonal a két lelket jelképezi, a tiédet és az enyémet, amelyek most egybe érnek, és ebben a kőben forrnak össze újra - itt középen. Ez jelképezi számomra azt, hogy egyek vagyunk újra" - és megkérdezte, hozzá megyek-e feleségül. :)
Igen, és ehhez nem kell címke. Ez megtörtént bennünk, összeértünk újra.
Pár nappal a találkozásunk után emlékszem egy "fura "dologra, amelyet már vele is megosztottam. ( A kommunikáció áramlik köztünk. Mindent tudunk a másikról, mindenbe beleérzünk egymással kapcsolatban. A legjobb barátom, aki mindent tud rólam és viszont. :) )
Ültünk a teraszon és beszélgettünk. Néztük az eget, a csillagokat egymással szemben ülve, egymás kezét fogva. Ránéztem a holdfényben és mintha más férfiak arcát láttam volna felvillanni benne. Mindegyikből ott volt valami benne. Első reakcióm az volt, hogy na akkor még tisztítanom kell ezeket a férfiakat az energiateremből... Aztán a következő pillanatban jött egy üzenet: "Mindazt amit bennük szerettél, az most itt van benne. Ők készítettek fel, bennük tapasztaltad mindazt a jót külön-külön, amelyet most tapasztalsz benne Egyben".
Minden előtte történt élmény, történés, érzés összeállt bennem is. Minden megérte, minden érte volt.
Az ikerláng témáról egészen a mostani lánykérésig nem beszéltem neki. 11 hónap telt el, de nem éreztem, hogy kell ennek címke. A lánykérésnél a követekezőt mondta előttem térdelve: "Ezt a napot vártam. Ez egy különleges nap, ilyen nap nem lesz még egy - és a rózsaszín égre mutatott. Ez a két vonal a két lelket jelképezi, a tiédet és az enyémet, amelyek most egybe érnek, és ebben a kőben forrnak össze újra - itt középen. Ez jelképezi számomra azt, hogy egyek vagyunk újra" - és megkérdezte, hozzá megyek-e feleségül. :)
Igen, és ehhez nem kell címke. Ez megtörtént bennünk, összeértünk újra.
Az elmúlt 11 hónap sok csodával volt tele, ugyanakkor még több fejlődési lehetőséggel, mint előtte. Együtt tényleg meghatványozodik az energia. :) És folyamatosan dolgozunk magunkon, Ő is ( mégha nem is "spiriőrült", mint én :D ) csak azáltal, hogy jelen vagyunk egymás terében.
Ebbe a csodás térbe és időbe egy kislány is elindult hozzánk fél éve, de az első felvállalásunk egymással a 3. hónapnál végett ért. Újabb felismeréseken és gyógyulásokon vagyunk túl, de már Együtt. Épp ezért hálával tekintünk előre és szeretettel várjuk Őt vissza! :)
Ebbe a csodás térbe és időbe egy kislány is elindult hozzánk fél éve, de az első felvállalásunk egymással a 3. hónapnál végett ért. Újabb felismeréseken és gyógyulásokon vagyunk túl, de már Együtt. Épp ezért hálával tekintünk előre és szeretettel várjuk Őt vissza! :)
4 évvel ezelőtt volt egy vízióm, amelyben volt egy téglából épült ház, még a belsejét is láttam... kint vízhez közel, rengeteg növény, fa, majd kiérkezik a teraszra - Ő a kislányunkkal. Én a nyugágyon ülök és épp a könyvemen dolgozom, boldogan tárom ki a karom feléjük.
Csodás, ugye? :)
Csodás, ugye? :)
És mi történik most?
Pár nap múlva költözünk egy tóparti házba és az álmaim beköltöznek a valóságunkba. :) És így kezdődik az egyes évem! :D
Köszönöm, hogy elolvastad és másokkal is megosztod a történetünket, hogy mindenki legfőbb javát szolgálhassa, hogy reményt adjon a szívekbe és a lelkekbe, akik megfáradtak már ezen az úton.
Köszönöm, hogy elolvastad és másokkal is megosztod a történetünket, hogy mindenki legfőbb javát szolgálhassa, hogy reményt adjon a szívekbe és a lelkekbe, akik megfáradtak már ezen az úton.
Áldás legyen benne minden szereplőnek!
És érkezzen meg hozzád Kedves Olvasó, az az üzenet, amelynek meg kell érkeznie hozzád - a MI történetünkön keresztül. Áldás és Szeretet!
És akkor a júniusi energiákról! :)
Ez a június egy rendkívüli energiát hozó hónap mindannyiunk számára. Felszabadul az energia, amely hónapok óta nehezedik ránk, és szépen ki tudnak tisztulni azon egyéni, családi és kollektív hitrendszerek, beragadások, amelyek most már készen állnak a változásra.
Egyénileg most az a feladatunk, hogy elengedjük a görcsösséget és könnyedén, lazán kezeljük a "mindent én akarok megoldani" érzést. Engedjük át magunkat egy felsőbb irányításnak, tudva, hogy pontosan az történik most is, aminek meg kell történnie. Engedjük lazábbra azt a gyeplőt és nézzük meg, mi történik úgy.
Kapcsolódjunk egymáshoz szívvel és jósággal, feltételezve, hogy mindenki a legjobbat szeretné a másiknak, vagyis a pozitív fejlődést, az emelkedést minden szinten. A minőségi kapcsolodásoknak jön el az ideje, most már "akárkit" nem engedünk be az életünkbe. Fontos, hogy amit bent érzünk, azt kifelé is kommunikáljuk, legyen valódi az, "ami bent, az kint is" elv megélése és egyensúlya életünkben.
A célunk a stabil én, amely nem hasonul meg más energiák terében. Már nem megy a másik alá, és nem megy fölé sem, nincs ítélkezése a másikról, megtanulta már a saját határait meghúzni és mások felé kikommunikálni azt.
Légy egyszerre felnőtt és gyermek! Légy határozott és magabiztos, de maradj játékos és kíváncsi is. Lehetsz egyszerre Minden. Nincsenek szabályok és mégis vannak törvények, amelyeket be kell tartanunk itt a Földön és fent az Égben is.
És érkezzen meg hozzád Kedves Olvasó, az az üzenet, amelynek meg kell érkeznie hozzád - a MI történetünkön keresztül. Áldás és Szeretet!
És akkor a júniusi energiákról! :)
Ez a június egy rendkívüli energiát hozó hónap mindannyiunk számára. Felszabadul az energia, amely hónapok óta nehezedik ránk, és szépen ki tudnak tisztulni azon egyéni, családi és kollektív hitrendszerek, beragadások, amelyek most már készen állnak a változásra.
Egyénileg most az a feladatunk, hogy elengedjük a görcsösséget és könnyedén, lazán kezeljük a "mindent én akarok megoldani" érzést. Engedjük át magunkat egy felsőbb irányításnak, tudva, hogy pontosan az történik most is, aminek meg kell történnie. Engedjük lazábbra azt a gyeplőt és nézzük meg, mi történik úgy.
Kapcsolódjunk egymáshoz szívvel és jósággal, feltételezve, hogy mindenki a legjobbat szeretné a másiknak, vagyis a pozitív fejlődést, az emelkedést minden szinten. A minőségi kapcsolodásoknak jön el az ideje, most már "akárkit" nem engedünk be az életünkbe. Fontos, hogy amit bent érzünk, azt kifelé is kommunikáljuk, legyen valódi az, "ami bent, az kint is" elv megélése és egyensúlya életünkben.
A célunk a stabil én, amely nem hasonul meg más energiák terében. Már nem megy a másik alá, és nem megy fölé sem, nincs ítélkezése a másikról, megtanulta már a saját határait meghúzni és mások felé kikommunikálni azt.
Légy egyszerre felnőtt és gyermek! Légy határozott és magabiztos, de maradj játékos és kíváncsi is. Lehetsz egyszerre Minden. Nincsenek szabályok és mégis vannak törvények, amelyeket be kell tartanunk itt a Földön és fent az Égben is.
Új nézőpontok=új lehetőségek=új tervek=új élet
Áldásos júniust!
Melinda
https://www.facebook.com/UtazasALelkemKorul/
http://csermelinda.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése