Valóságom

Itt vagyok már minden megélésemben. Éreztem a betegség kínjait, gyomrom görcsös rángatását. Láttam lelkem fájdalmát, ahogy kiült arcomra. Menekültem előle, menekültem a szerelembe és még mindig csak futottam tovább. A hiány fojtott, a szívem vérzett. El kellett újra mindent veszítenem. Nehezebb volt elengednem, mert könnyebb volt ragaszkodnom. Elhagytam, szenvedtem, bántottam, féltem, de változtattam. Ahogy én megtettem, minden hozzám változott. Ahogy mertem, ahogy felszabadítottam, ahogy megéltem... egyre jobban fájt. Egyre beljebb voltam, egyre inkább a valóságot éreztem. Ez volt az én saját valóságom. Döntések, megalkuvás nélkül, félelem nélkül. Illúzió? Szerelmek, kétségek, felismerések, továbblépések. Fejlődés és változás. Üzenetek és jelek. Elengedés és megélés. Szabadság és nyugalom. Ez az új valóságom. Meg kell találnom. Egyedül, erősen, szabadon. Kerestem végig mi itt volt a hiányomban. Most megismerem, segítem és szeretem. Mutatja a mostani valóságom.