Itt vagyok már minden megélésemben. Éreztem a betegség kínjait, gyomrom
görcsös rángatását. Láttam lelkem fájdalmát, ahogy kiült arcomra.
Menekültem előle, menekültem a szerelembe és még mindig csak futottam
tovább. A hiány fojtott, a szívem vérzett. El kellett újra mindent
veszítenem. Nehezebb volt elengednem, mert könnyebb volt ragaszkodnom.
Elhagytam, szenvedtem, bántottam, féltem, de változtattam. Ahogy én
megtettem, minden hozzám változott. Ahogy mertem, ahogy
felszabadítottam, ahogy megéltem... egyre jobban fájt. Egyre beljebb
voltam, egyre inkább a valóságot éreztem. Ez volt az én saját valóságom.
Döntések, megalkuvás nélkül, félelem nélkül. Illúzió? Szerelmek,
kétségek, felismerések, továbblépések. Fejlődés és változás. Üzenetek és
jelek. Elengedés és megélés. Szabadság és nyugalom. Ez az új valóságom.
Meg kell találnom. Egyedül, erősen, szabadon. Kerestem végig mi itt
volt a hiányomban. Most megismerem, segítem és szeretem. Mutatja a
mostani valóságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése