A szívem közepén

Folyamatosan tanulok magamról, vagy inkább fedezem fel, újra és újra önmagam. 

Mert rájövök, mindenre emlékszik a testem. 
A megélt fájdalomra és az átélt boldogságra is. 
És nagyon sok sérülést találok. 

Sebeket tépek fel és sokszor nem értem, miért okoz fájdalmat. 
Előhívok emlékeket, homályos  képeket, és igen, a lelkem emlékszik rá. 
Újra fáj, aztán elillan, és érzem a megértést, mikor eltűnik. 

Aztán rosszabb napokon nem tehetek mást, kapaszkodom a jelekbe. 
Hiszek az általuk keltett érzésben. 

Gyakorlom a tanultakat, újra és újra figyelmeztetem önmagamat. 
Mert minden itt van már bennem, csak hívnom, csak kérnem kell, és segít nekem. 

És minden így a legjobb, mert elbírom, mert erős vagyok, mert így fejlődhetek önmagamban. 

És miután mindezeket elfogadom, már nem is olyan nehéz. 

Mert mindeközben boldog vagyok. 

A változás, a tudás újra felfedezése visz előre.  

És miközben adok érzéseket, rengeteget kapok másoktól. 

Erősítenek és talán nem is tudják, hogy nap, mint nap üzennek nekem. 

Lélekből lélekbe. 

És én is kapaszkodom tovább, mert a lelkem még mindig emlékszik. 

Emlékszik, mi mindent viselt el. 
Átvett, magára vett terheket, a magáé mellett, másokét is. 

A bűnök erősek, mintha leteperni akarnának, hogy aztán újra élhessek, 

de már nélkülük. 


Mert még mindig úton vagyok, a gyógyulás útján. 

Mert még mindig félek dolgoktól. 

Pedig már olyan magabiztosan tudom mondani - készen vagyok. 

Pedig tudom, hogy nem. Sosem leszek kész. Mert mindig van, mit oldani, van mire emlékezni. 

De kész vagyok! Kész vagyok magamra, kész vagyok rá. 

A hang pedig súgja ott bent. Az egyik felem már vágyik a másik felére. 

Oda akarja adni, de még nem meri. Még fél a sebektől, még fél önmagától. 

Még fél. Így dolgozik tovább önmagán. 

A testem és a lelkem is. Fogadom  mosolyogva - mindig készen állva rá - újra.

Tudom, 

az egyensúlyt kell megtalálnom. 

Mert nem kell elbírnom egyedül, mert cipelnem sem kell. 

Mert ennek nincs súlya. 

Ez nem nehéz. Ez nem erős és nem gyenge. Ez "csak egy lélek", az én lelkem. Ami megmutatható, odaadható - Neki!

Mert Ő nem bánthatja. 

Ő a részem.

Pont ott van, ahol lenni kell. 

A szívem közepén. 

A lelkem közepén.

Bennem.