Gyógyulok Hozzád

Mikor Veled vagyok, nyugodt minden. 

Én, a világ, Minden. 

Folynak belőlem a szavak, mindent el akarok mondani. Annyi mindent történt, kedvesem. De a szemedbe nézek és elhallgatok, mert hallani szeretném a te történetedet, hogy te mit éltál át, míg ideértél. 

Fáj, ahogy hallgatlak, átérzem, mert ezeket én is átéltem. Rájövök újra és újra, végig bennem éltél. Hozzád érnék, megfognám a kezedet és szorítanám, hogy most már itt vagyok. De valami még mindig visszatart. És látom a te szemedben is az értetlenséget. Ki vagy? Hogy lehet ez? 

Én sem tudom. Nem tudok válaszolni. Csupán érzek. Érzem, hogy még félek ettől, túl szép, és még nem vagyok kész ezt befogadni. Hagylak újra eltávolodni. Megtapasztalni mást, a még fájó érzéseket, mert addig én is fejlődöm.

 Most is növekszik a hitem és az erőm, mert tudom, hogy mi össze vagyunk kötve. 

Alakulok, mint nő és te növekszel, mint férfi. 

Már itt maradsz közel.

És majd Egymáshoz érünk újra. 

Türelemmel kivárom, addig gyógyulok Hozzád.