Belső gyermeked

Míg azon gondolkodtam, hogy vajon mit is követel tőlem az érzés, mit kér tőlem számon, addig a válaszok is megérkeztek. Elkezdtem emlékezni arra a gyermekre, akik minden elvárás nélkül csak létezett bennem. Aki el tudott játszani egy üres szatyorral és vigyorral az arcán kérezkedett fel testvére karjaiba. Aztán ez a gyermek eltanult, felvett dolgokat a szüleitől, testvéreitől, aztán az egyre tágabb világtól. Tele lett sebbekkel és vágyakkal. Azóta is ez a belső gyermek hajt belülről. Mert elvesztett valamit. Saját magát. A tisztaságát. Azt a tiszta szeplőtlen érzést, amivel jött. Ezt keressük újra. Őt. Mert az vagy te. Szeretned kell és tudatnod vele, hogy nincs egyedül. Mert ő fél benned. Ezt érzed te is. De nem marad egyedül, ha te itt vagy. Mert ő és te egy vagytok. Az Én.