Annyiszor kapok erőt és hitet, és annyiszor is vesztek el mindent. Annyiszor hiszem, hogy benne megleltem, és annyiszor oszlik újra fel az álom. Annyiszor szerettem, és mégis csak ott maradt az az űr, amit már be nem tölt senki más. Csak az az érzés, ami azonnal felismeri egymást. Te engem. Én téged. Egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése