Türelem. Furcsa szó az én szótáramban. Mindig az idővel hozom összefüggésbe. Ezentúl türelmesebb leszek -mondogatom előszeretettel. Igen, az is vagyok, de még annyi mindennel az vagyok és annak kell lennem.
Elfogadom, hogy az univerzum nem véletlenül tartja ezt a tempót. Hiszen nem elég megfigyelnem a nekem szánt történéseket, és csak megélnem is kevés. Ezeket be kell építenem, fel kell fedeznem újra és újra magamban. És erre nincs megfelelő idő, ez egy folyamatos belső beépülés. Ha még nem tud rám kapcsolódni, bennem kapcsot találni, az azonos rezgésre ráállni... Addig hiába hajtom magamat a következő és a következő szintre. Nem elég a világgal, az eseményekkel és az emberekkel 'csak' türelmesnek lennem. Magammal kell annak lennem. Elfogadnom, úgy, ahogy van, ahogy vagyok. Mert úgy vagyok jól minden történésemmel együtt, ahogy most vagyok. Nem kések le semmit és nem is maradok le semmiről. Mert aminek be kell következnie, az időtől függetlenül bekövetkezik. Így leszek elégedett mindennel, ami bennem történik.Mert elgogadtam önmagamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése