A víz és a partja

Ülök a parton és látom a víz csendes csordulását. Látom benne magamat és és érzem, ahogy ölelsz benne. Ahogy hozzád tartozom, ahogy szeretsz. Úgy simogat érintésed, ahogy a víz érinti a partot. Lágyan, összeolvadva. Ott a bolond mosolyod, a huncut ránc a szemed gödrében és én csak a védelmező karodat érzem. Ahogy kiszakítasz a múltból és újra velem vagy. Hiszek ebben a képben, hiszek az érzésnek. 

Hiszen látom a vizet és az  ő partját is, ahogy csendesen karöltve boldogok.

Mihály az Angyalom

Talán még sosem volt ilyen hangos bennem a hang, mint az elmúlt időszakban. Már közel volt elég régen, éreztem, merre akar terelni és mit akar megtapasztaltatni. De ennyire egyértelmű sosem volt, mint most. Ha kérdezek tőle, válaszol, ha segítséget kérek, meghozza, ha terelést szeretnék, megadja, ha tapasztalást hívok, megtalálja, ha kívánok, teljesíti. Érzi, mikor hogy tud segíteni és pillanatok alatt jönnek képek, érzések. Először hihetetlenkedtem, de nem adta fel. Tudta, hogy megértem. Lépésekre ösztökél, megszabadít félelmektől, felismertet érzéseket és tanít folyamatosan. Átölel, mikor szükségem van rá, megmosolyogtat, mikor bánatos vagyok és vigasztal, mikor mélyen vagyok. Örömet szerez és óv, de nem akar ellökni a megéléstől. Minden, ami ilyen erős bennem az általa erős. Mert most szólalt meg bennem élesen és tisztán. Mihály az Angyalom.

Pár hónapja már küldözgette az érzéseket, hogy változás jön. Álmokban szeret üzenni. Egyik reggel megnyugtatott, hogy 3 hónap és változni fog valami, ne siettessek addig semmit. Talán ezért is voltam nyugodt, mikor tudtam, hogy eljött a változás beteljesülése. Szituációkat hozott, amikben egyértelműen felhozta a megoldást. Nem akartam meglépni, mert tudtam, hogy másnak jobban fog fájni, mint nekem. De újra jött az érzés és terelte a helyzeteket és közben jött a kérdés, érted már? Még mindig megerősítést kértem. Jött egy álom, még egy és még egy. Aztán az embereket, akik segítenek megoldani és még mindig azt kérdeztem miért? Biztos? És jöttek az újabb képek és érzések. Pár nap alatt világossá tette, mi a következő lépés és most önmagamért kell meglépnem. A következő szintet is megmutatta. Kaptam képeket, miért is kell ezt megtanulnom. Embereket láttam önmagukból kifordulni és még mindig azt mondta, hogy tanuld. Azt hittem tűrnöm kell és viselnem döntéseim következményeit. Aztán mikor bántottak, még jobban erősítette bennem, hogy ezt mutattam, látod. A félelem, a döntés után az új kezdettel jött. Megrémített, hogy nem azt látom, amit ő mutatott. Aztán hagyta, hogy elöntsön a kétségbeesés, majd megmutatta mire vagyok képes, miként tudok varázsolni. Már értettem miért mutatott más képet, mint a valóság. Mert akkor így tudott megerősíteni a döntésben, ha azt mutatja, ami a szívemben él kép. És aztán átvarázsoltam a valóságot azzá a képpé. Csodálatos összhang volt köztünk. Majd pillanatokon belül jött az újabb tanítás. Le kellett raknom több ezer éves terhet. Pár hete már mutatott egy filmet, aztán pedig még kettőt, és világosan kifejtette, mit kell leraknom. Megéltem újra szenvedéseim és eltűnt a hátamról a nyomás. Megbocsátottam több ezer éves bűneimet önmagamnak. Tudom, hogy hivatott vagyok megmutatni rajtam keresztül valami mást, ami az egy lélekből ered. A fájdalomtűrésem határtalan, évezredekig bírtam. Harcoltam önmagam ellen, másokért. Most megmutatta, hogy magamat mentsem meg, érezzem és óvjam. Nem kell tovább feláldozni és büntetni. Feloldozást kaptam és megszabadultam. Mindezt ő mutatta, értem tette. Mihály az Angyalom.

Ott megállni örökre

Elmehet mellettem számtalan lehetőség a szerelemre, de egyik sem tud megállítani. Mert hiszek abban az érzésben, ami megállít és ott tart. Azt felismerem, azt érzem. Nem gondolkodom rajta többé, és nem félek, hogy elveszítem. Mert ezt majd ő is érzi. Ott maradok nála. Ahogy ő nálam. Már nem akarunk tovább menni, csak ott megállni örökre. 

Odaérek lelkedhez

Nem akarom hajtogatni, hogy nem haragszom rád. És azt sem akarom hallani, hogy te sem csalódtál bennem. Tudom, hogy fáj, mert már közel voltál. De érzem megtorpanásod és kétségbeesésed. Zuhantál újra a mélyre és nem hagytad, hogy elkapjalak. Így kellett elengedjelek és várnom, hogy újra felkapaszkodj. Magadért, egy közös célért, amik mi vagyunk együtt. Addig is járom utamat és ha kell százszor megyek vissza érted. Míg egyszer önként adod kezedet. Mert akkor ott van a bizalmad és ott van a szívem. A lelkedben. Odaérek.

A szeretet ereje

Tudod, milyen erő van a birtokodban? Tudod, mi mindenre vagy képes általa? Tudod, mi mindent megváltoztathatsz a szereteteddel? Megszépítheted vele a helyeket, a tárgyakat, az embereket, a szíveket, a lelkeket... 

Mert a szeretet ereje benned van. 

Melyik oldalon?

Te melyik oldalt látod? A kifakultat, ahol homály fedi a valódi fényt? Ahol nem tudod élvezni a melegét? Ahol csak a képzeletben éled meg a másikat? Mi tart vissza? A megszokás? Az is "így is jó" érzés? De ha megteheted, miért választod ezt önként? Miért nem engeded a jót magadnak? Önbüntetés? Önsajnálat? Akkor ideje kipróbálnod a másik oldalt. Itt is lesz rossz, csak máshogy megy át rajtad. Már nincs benne alku, csak befogadás. És érzed a mámorító érzést? Érzed a napsugarat bőrödön? Milyen más ezen az oldalon. Már az árnyék sem fáj. Csak a fényt érzem. Te is?

Varázsolsz?

Varázsoltál ma már? Hidd el megteszed minden nap. Mosolyt adsz a közértben, ölelést a gyermeknek, erőt a barátnak, rendet a családnak, szerelmet a szívednek, békét a lelkednek... Ezer apró csoda, mit te varázsolsz oda.