Mindig próbáltam elterelni a figyelmem rólad. Hogy ne mindent ez határozzon meg, hogy ne légy az életem úgy, hogy közben itt sem vagy. El kellett hát engednem, búcsút vettem, bár tudtam nem örökre. Magamat próbáltam formálni, gyógyítani, bízva benne, hogy ezáltal te is fejlődsz. Aztán üldöztelek is, és féltem is tőled. Minden megvolt már - boldog is voltam, fájt és szenvedtem is - aztán hagytalak. El is mentél újra, de még mindig látlak. Hiába, a szívem nem enged túl messze, csak a lelkemig. És már nem is akarok másra gondolni. Csak tudni, hogy minden egyetlen célt szolgál, mindent egyetlen dologért teszek - hogy végül igazán megismerhesselek, itt a lelkemben, a szívemmel - itt Mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése