Néha nem értem magamat sem. Érzem, mit kell tennem és nem teszem. Mintha megakadályoznám önmagamat. Féket nyomok az érzésnek,... megtenném, átlépnék egy képzeletbeli határt önmagamban,... és nem teszem. És azt aztán ráeszmélek, hogy igen, akkor pont ezért kell megtenned. És aztán ott marad mégis. És így hagyok elveszni érzéseket. Túl sok a kontroll, túl nagy a fék. Hagyni kellene ezeket megélni. Utólag most már értem... Ideje indulnom és érezni a tetteket. Határokat bontani és falakat dönteni önmagamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése