Szunnyad benned valaki. Ott volt mindig és vágyott kitörni, megmutatkozni. Újra létezni. Éledezik, de nem tud felszínre jönni. Elnyomja, elfedi még a régi én, a félelem maró érzése. Táncolsz a fájdalom peremén. Nem tudod mi vinne előre. Nincs hozzá bátorságod. Csak tántorogsz a tudással, ami benned van, de nem tudod rá a megoldást. Mintha közelebb kerülnél, de mélyebbre is. Rétegek, amik eltűnnek, repedeznek, újra épülnek és még mindig nincs meg az igazi. Még most kezdődnek táncod igazi lépései...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése