A múlt bennünk

Sosem válsz szomorú múlttá, mert én más szemmel látlak téged. Hiába távoliak ezek a képek, tudom, hogy már sosem tűnnek el. Nem tudom meddig nyúlnak vissza, és hol találom emlékeimben. De visszatér még a pillanat, mert elhiszem, hogy bennem él már a múlt. Mindenen túl, más szemmel, de itt ég bennem újra. Eltévedtem párszor, de semmit sem bánok, ha mindezt a szívemben érzem. Nem félek, engedem, hogy fájjon, mert így újra érzem... Mi sosem volt múlt.