Vissza a köldökzsinórig II.

Parapszichológia

A természettudományos megismerésnek egy olyan szakterülete, amely az élőlények és a környezetük közötti jelenlegi ismereteinkkel nem magyarázható kölcsönhatásokat vizsgálja. A tárgya tulajdonképpen az emberi pszihék illetve a psziché és az anyagi környezet közötti kapcsolat, amelyben a kísérletek tanulságai szerint principiális szinten dőlhetnek meg az oksági viszonyokról alkotott eddigi fogalmink. Egyrészt megismerésünknek egyik felelős határterülete, másrészt munkája a fizikai módszertanok kiterjesztésének nagy erőpróbája is.

„Természetesen az alternatív terápiák befogadásához szükség van a gyógyulni vágyó hitére. Itt nem feltétlenül az ezotériában való hit a lényeg, inkább a hagyományos módszerekben való csalódásról lehet szó” – vázolja a mai korképet Czakó Gabriella parapszichológus. „A segítséget kérők zöme már megjárta a hadak útját pszichológusoknál, pszichiátereknél, hagyományos orvosoknál, és nem értek el olyan mértékű eredményt, amellyel meg lennének elégedve. Ez nem azt jelenti, hogy a nyugati orvoslás vagy pszichológia, ne lenne jó. Inkább azt mutatja, hogy más módon közelítik meg a problémát, és eltérő eszközöket használnak a megoldás keresésében, mint amire a hozzám fordulóknak szüksége lenne. Van az a mélység - még a szkeptikusok életében is -, amikor úgy érzi az ember, hogy segítséget kell kérni valakitől, aki ígérni mer nekünk bármiféle pozitív változást.”

Újjászületés

Az eredeti nevén rebirthing-, mint lélekgyógyító módszer, ami egy speciális, biztonságos légzéstechnikát alkalmaz, az úgynevezett transzállapot (mély meditáció) eléréséhez. A légzés során az egyén olyan állapotba kerül, amelyben a logikus agyfélteke elcsendesül, ezzel lehetővé téve az „elfeledett” információk felszínre kerülését. Valódi magzati érzéseket, gondolatokat, képszerű élményeket élhet át az ember. A fogantatás pillanatától egészen a megszületésig, a köldökzsinór elvágásáig jutunk el. A mély meditáció alatt a kliens végig tudatánál van és képes válaszolni a feltett kérdésekre. Ez a kommunikáció segít abban, hogy a kapott információk alapján, egy következő kezelés során, megváltoztassuk a negatív élményeket, vagyis átstrukturáljuk azokat, pozitív érzésekké.

 Fogantatásunk pillanatában az is eldől, milyen neműek leszünk. Gyakran a szüleinknek konkrét elképzelései vannak arról, hogy fiút vagy lányt szeretnének. Máris elvárásokkal vannak gyermekük iránt, aki ezt érzékelve tudat alatt elkezd azonosulni ezzel. Életünkben már olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel magunkat, hogy „hasonlítsunk” az elvárt képhez. Ha lányként fiút várnak, akkor férfias energiákkal ruházzák fel. Keményebb, harciasabb, értelem központúak, olykor külső megjelenésben is azonosul, és mozgásában, felépítésében és beszédében is a férfias erők dominálnak. 

„Egy hölgy keresett meg azzal a problémával, hogy nehezen alakít ki kapcsolatokat, párkapcsolatai hamar tönkremennek” – mesél el egy esetet ezzel kapcsolatban Czakó Gabriella. „A beszélgetés alatt arra a megállapításra jutottam, hogy pácienst valószínűleg édesapja fiúnak várta. Viselkedése, stílusa és külseje is egyfajta fiús elvárásnak próbál megfelelni. Ebből kifolyólag a férfiakkal való viszonya sem lehet optimális. Első kezelésként újra élte magzati létét, ahol beigazolódott a következtetésem. Ráadásul kiderült, hogy a szülők egyáltalán nem akartak gyermeket. Ez az új információ megváltoztatta az eredeti terápia tervét, hiszen a nőiesség megfelelő megélése mellett, már az önbizalomhiánnyal és megfelelési kényszerrel is foglalkozni kellett.”

Ellenkező esetben is igaz, mikor a fiú kezd el a női jelleggel azonosulni. Érzékenyebb, érzelmesebb lesz, akinek külseje is lágyabb és nőiesebb vonalakat követi. Ha felnőttként megértjük, hogy ezek a szüleink félelmei, elvárásai, mely egy megfelelési kényszerré vált tudat alatt, akkor ezeket az energiákat fokozatosan megértjük, és el tudjuk fogadni önmagunkat.

 

A születés pillanata

A születés idejét jobb esetben a baba dönti el. A nehéz szülés az önmagába, a világba vetett hitének a hiányát jelenti. Minél később szeretne jönni, annál nagyobb a félelme. Nem akar kibújni, mert ott bent van biztonságban, ott nem kell szembenéznie az idekint váró fájdalmakkal. Ha az édesanya dolgozik önmagán, elfogadja a születés szépségét, elengedi félelmeit, akkor egy csodálatos születésben lehet részük. 

Ha a baba előbb szeretne érkezni, az azt jelenti, hogy már képtelen tovább elviselni a félelmeit. A túl korai azt is jelezheti, hogy meggondolta magát és képtelen felvállalni életében ezeket az érzéseket. 

Fenn áll még az a lehetőség is, hogy az orvos indítja be a szülést. Ez azt az érzést erősíti a babában, hogy nincs kihatása a világra, a döntésekre, így nincs is választása az életben. Császármetszésnél az orvos működik közre, így a baba nem küzdi át magát a szülés nehézségein, nincs meg a végső katarzis érzés. Tehát az életben majd mindig külső segítségre számít majd, hogy megvalósítsa önmagát, a terveit, a vágyait. Nem tanulja meg önállóan leküzdeni az akadályokat. A megerősítésre vár egész életében. Ha a baba farfekvéses, az egész pontosan azt jelenti, hogy hátat fordít a világnak. Eredhet önbizalomhiányból, félelemből, hogy nem tudja legyőzni a kinti világ akadályait. Elutasítja a változás lehetőségét, ahelyett, hogy szembe nézne azzal, hogy a változás mindenképp bekövetkezik. 

A köldökzsinór köti össze a gyermeket és az édesanyát, ez az éltető oxigén a baba számára. Sokszor egyszerűen túl hamar vágják el, és sokkot kap a baba, felsír ijedtében. Ha a szülés után megvárják, hogy megtanuljon önállóan lélegezni, akkor egy boldog mosolygó gyermeket ölelhet magához az édesanya.  A túl korán elvágott köldökzsinór lelki vetülete a szülőtől való elszakadás nehézsége, és az élethelyzetek megváltozása miatt túlzott stressz.

Gondoljunk csak bele: hogyan is kezdődik az életünk? Természetesen a fogantatásunkkal. Azért, mert tudatosan nem vagyunk képesek visszaemlékezni magzati létünk momentumaira, tudatalattink tökéletesen elraktározta azt. Minden jóval és rossz élménnyel egyaránt. Ezek a tapasztalások pedig folyamatosan formálják, befolyásolják életünket, negatív impulzusok esetén, számunkra rossz irányba. Miért ne szabadulnánk meg ezektől, ha van rá lehetőség? Életünk során bekövetkezett fizikai traumák, stressz, lelki sérülések, sejtszinten kódolva rögzülnek. Ha feldolgozatlanul hagyjuk őket, blokkokat képeznek testünkben, amik a későbbiekben fizikai és lelki betegségként jelennek meg.

A születés egy gyönyörű folyamat, amely fájdalmasan, küzdelmesen kezdődik, majd az anya szerető karjaiban teljesedik ki.  A nyomás nagyon erős az édesanyán, de minden belőle indul ki, sokat tehet önmaga és a baba érdekében. A harmónia megteremtése, és a félelmeiknek legyőzése mindkettőjük számára szebb időszakot, és szebb életet eredményez. 

Cser Melinda