Ki vagyok én? Miért lettem erős férfi és hova tűnt a nő belőlem? Hogyan szereztem vissza?

Itt a március! Gyerünk, lélegezzünk fel egy kicsit! Kezdem én a sort! Huhhhhh..... 

Mindig lehet újra kezdeni, újra gondolni és megváltoztatni az életünket! Sosem késő elkezdeni az önismeret útját! Én már csak tudom... Honnan hova jutottam? Olvasd el a mai bejegyzésem és kicsit belém láthatsz... Engedem! Vállalom! 

És Te tudod, hogy ki vagy? Hogy miért vagy ma az, aki? Mered vállalni azt önmagad előtt? Mások előtt?

Te tudod szeretni önmagadat... a múltaddal együtt? Te Pecsétnek érzed a múltadat vagy hajtóerőnek?

Nézz magadba! Te szereted magadat, de tényleg? El mered fogadni önmagadat Mindenestül? Valóban büszke vagy arra, aki vagy - bűntudat és szégyen nélkül? Önvád és önbüntetés nélkül? Anélkül, hogy meg akarnál felelni bárkinek?

Akkor vállald fel: KI VAGY!

Elsősorban Hölgyeknek szól a következő írásom (és Férfiaknak, hogy jobban értsék, mi zajlik bennünk és mi mindenen kell dolgoznunk, hogy be (vissza) tudjuk őket fogadni Önmagunkba és magunk mellé), ami a saját életemről szól.

Ugyanis rájöttem az utóbbi időben, hogy bár kitárom a lelkem Nektek, mégis vannak "titkaim", amelyeket nem osztok meg... Magamba néztem! Miért teszem mindezt? Miért nem vállalom? Miért titkolom? Miért szégyellem a múltam? Én ettől vagyok most, az aki. Ezek vezettek el oda, hogy most egy csodálatos párkapcsolatban vagyok, hogy NŐ vagyok végre - egy FÉRFI oldalán.

Tehát kívánom Neked kedves olvasó, hogy Te is békélj meg a múltaddal, minden szereplőjével és érzésével, fogadd el magadat a múltaddal együtt, szeresd és tiszteld, légy büszke önmagadra, mert ez vezet oda, hogy már a valóságban is BEFOGADD a FÉRFIT!

Csodás Lélekutazást Márciusban is! Ölelés: Melinda

Ki vagyok én? Miért lettem erős férfi és hova tűnt a nő belőlem? Kívül nő, belül férfi? Hogyan szereztem vissza önmagamat?

Egy kis rész az életemből, fogadjátok be szeretettel és gyógyulj Velem-Benne:

"Nekem meg kellett tanulnom erősnek lenni. Muszáj volt. Így tudtam túlélni.

Mikor arra születsz, hogy érezz, akkor a rengeteg fájdalmat és félelmet érezve - megtanulsz - nem érezni is! Mert így éled túl!

Mindenkinek megvan a saját csomagja, amelyben ott cipel MINDENT. 

Hozol, tanulsz, mintákat veszel és közben már azt sem tudod, KI VAGY TE VALÓJÁBAN.

Megtanulsz csendben lenni. Szégyenkezel az miatt, aki vagy! Talán azt sem tudod, mi miatt. 

A múltad miatt? Minden a homlokodra volna írva? (Vagy inkább a szemedbe? És mivel a szem a lélek tükre, ha belenéznek, meglátják ki vagy?)

Ezért lehajtott fejjel mész. Ha pedig felnézel, csak mosolyogsz. De valójában senki sem tudja, mi lakik benned, mit érzel. Csak egy mindig mosolygó lányt látnak.

Te sem érted magadat! És élni sem akarsz. Úgy érzed elhagyott mindenki. Még a jó Isten is. És ott a bűntudat. Vajon, mit követtem el? Miért nem vagyok jó? Miért kaptam mindezt?

És egyre zártabb vagy. És tényleg elveszítesz MINDENT. Az apát hat évesen. Az anyát, mert ő is a túlélésre játszik. Mindenki túlélni akar. Ha akar...

Órási csend. Falak. Védelem. Düh, harag! Nem akarok élni. Felejteni akarok. Eltűnni. Nem létezni.

És megtörténik. Nincsenek emlékek. Lezárt és elzárt világ. Megszűnt. Megszűntem én is. Tébolyult évek. Nem tudok ki vagyok. Mit keresek itt? Miért nem ért senki? Miért érzem, hogy más vagyok? Miért érzem a hiányt? Ki vagy mi hiányzik? Mit szégyenlek? Miért érzem magam bűnösnek? Mit követtem el?

Feleszmélek és huszonéves vagyok. Elfáradtam. Még mindig nem értem magamat. Állandó harcban állok - magammal, a világgal. És nem jobb. Nem jobb egyik nap a másiknál.

Haldoklik. Haldoklom. Gyűlölöm. Gyáva. A halált választja. A halált választja helyettem. Nem érti, hogy nélküle nem megy tovább? Ha Ő elmegy, nem marad semmim. Az a kicsi, amit beengedtem. Ő, az megint elmegy. A jók mindig elmennek? Miért? Mit követtem el?

Ellököm. Lenézem. Ítéletet mondok felette. Vesztes. Feladta. Alkut kötünk. Még marad, én pedig felkészülök. Eltávolítom Magamból. Bezárom azt a kis nyílást. Ide többé nem jön be senki. Nem bánthat soha többé senki. Nem engedem. Érted? Nem engedem.

Egyedül akarok lenni. Mindenki tűnjön el. De nem. Nem tudok egyedül lenni. Belehalok. Lezárom az életemnek ezt a szakaszát. Ez nincs. Ez nem volt.

Új élet. Talán egy új kezdet. Próbálkozom. Igyekszem. Kapaszkodom. De valami égett belül. Égeti a testemet és a lelkemet. Nyughatatlan. Békétlen. Háborgó. Dühös.

Kiszabadul. Dúvadként támad. Le akarja győzni, igázni a világot. Lázad. Egyre erősebb! Egyre vadabb! Egyedül akar lenni.

De fél. Rettenetesen fél is tőle. Nincs más út. Megtébolyult minden. Utolér a múlt. Érzem, ahogy elér, ahogy mar, ahogy elfojtom, de böfögöm fel. Felfordul a gyomrom a múltamtól, magamtól, ettől a világtól. Halál. Csak az segíthet.

De gyáva vagyok. Ahogy az a hat éves gyermek nem tudta bevenni azt a marék gyógyszert, úgy ez a huszonöt éves sem tud nekimenni a fának. Pedig milyen egyszerű volna. Úgy megszűnne minden? Elmúlna? Ott lennék? Velük lennék? "Véletlen" meg is történik? Csak nem fa, hanem oszlopok? DE Angyalok vigyáznak, ölelnek, még maradnom kell.

Segítség kell. Egyedül nem megy. Honnan, hogy? 

Szégyen. Nem tudhatják. Csak mosolyogj. Belül halott vagy, de kint élned kell!

Gyógyszerek. Pszichológus. Nem szégyen. Nem az! Ez neki is segíthetett volna. Hagyd abba! Ne hibáztasd magad! Hagyd abba! Most!

Tompa vagyok. Nem érzek. Nincs semmi. Le kell tennem. Éreznem kell. Meg kell oldanom. Keresem a kiutat. Akarom keresni. Mutassátok, kérlek!

És elkezd feltárulni egy másik világ. A halál utáni világ. Tudni akarom. Érteni akarom, mit látok, mit érzek. Miért érzem, hogy itt vannak? Miért látom, hogy itt vannak? Téboly. Becsukom a szemem, de nem tűnnek el.

Már nem félek. Csak nézem őket. Várom, mi történik, mit akarnak, hova vezetnek. 

Segítenek. Elvisznek oda, ahova segíthetnek. Megértem, mi történik. Kész vagyok látni. Mindig annyit kapok, amennyit elbírok. Egyre többet...

De ehhez érezni is kell!

Mindent! Újra!

Kiválasztottam Őket! Érzem a félelmüket. És már semmi mást! Csak a félelmet! Csak ezen keresztül érzek. Miért jöttem ide? Miért?

Tudtam, hogy el fog menni. Már ott, a belépéskor. Minden nap készültem rá. Addig pedig sietnem kellett megélni dolgokat. Le ne maradjak. Ha elég gyors vagyok, talán marad is...

Nem maradt. Elment. Lassú voltam. Nem voltam elég. Kevés voltam. Hat éves vagyok. Rosszul csináltam. Hallom anyám üvöltését. Érzem azt a szálat, ahogy összeköt minket. Összeolvadok vele. Segítek neki. Jó kislány leszek. Csendes, rendes.

Vágyom az ölelésére. Nem tud rám figyelni. Nem úgy, ahogy én szeretném. Harcolok vele magamban. Gyűlölöm. Elvágyom más családba, más világba. Menekülök és csendben szenvedek.

Öreg illat. Egy férfié. Egy bácsi, aki segít anyunak. Így anyunak könnyebb. Nekem sem lehet nehéz. Hallom a lépteit. Látom, ahogy jön fel a lépcsőn. Benyit a szobámba. Ott van felettem. Hét éves vagyok. Kislány. Csendes. Rendes.

Állj! Haladjunk lépésről lépésre. 

Oldások. Magzatkor, apa, anya kapcsolat. Meditáció. Kineziológia. Családállítás. Számmisztika. Transzlégzés. Újraszületés. Utazások. Előző életek. Angyalok. Fénymesterek. Asztrológia. SVT.

Lassan odaérünk a párkapcsolathoz. Minták. Emlékek. Nem lehet tovább elkerülni. Tolják a képeket és az érzéseket. Szembe kell nézni vele. 

Most! Készen állok.

Megvan az időpont. Azon a napon. Várom. Készülök. Gyakorlok. Minden nap. Szakrális utazások: szülés, vetélés, megszakítás, megalázások, bosszú, kegyetlenség. Adtam és elvettem. Pro és kontra.

És tovább pörög a film. Épp csak annyi, amennyit elbírok. 

Ott van felettem. Érzem a szagát és nyúl felém.

Hányingerem van. 

Magamtól. Tőle. 

Szégyen. Megaláztatás. 

Hogy tehette ezt? Hogy tehette ezt mindenki? Miért nem látták? Hol volt az anyám? Miért nem szóltam? Miért maradtam csendben? Miért, miért?

Mocskos vagyok. Undorodom magamtól. Undorodom tőle is!

Közben ott van bennem egy másik hang. Bocsáss meg. Mindenkinek, magadnak, neki, édesanyádnak, bátyádnak. 

Hogyan???

A homlokomra van írva! Nem látjátok? Mindenki látja! Hogyan szeressem így magamat? Hogyan szerethetne így bárki? Meg vagyok bélyegezve. Ez már sosem tűnik el belőlem. Ez mindig itt lesz!

Düh. Harag. Szégyen. Bűntudat. Ezer érzés. Hánynom kell. Szédülök.

Hány nap? Három.

Nem tudom, hogy élem túl. Megyek dolgozni. Sírok a buszon, az asztalomnál, sírik mindenhol. Gyűlölök. Mindenkit! Hogy hagyhatták ezt? Hol volt ilyenkor Isten? 

Hol voltál Jézus, aki ma segítesz nekem? Hol voltál? Miért nem állítottad meg őket? Miért nem? Miért engedted, hogy ennyit bántsanak? Hát ezért kellett kitörölni a gyermekkoromat? Ezért?

Hogy szolgálhatnálak Téged, ha ennyit bántottál? Miért-miért-miért?

Közben folyamatosan beszél hozzám az a másik hang. Nyugtat. Segít. Rengeteg új dolgot mutat és mond. Egyre jobban hallom és érzem. Nyílnak az érzések bennem. A fájdalommal együtt, jön a szeretet, a gyógyulás is. Jézus. Hallom Őt. Érzem Őt. Édesapám is jön. Segít, ölel.

"Ott voltam végig Veled. Fogtam a kezedet. És ott volt velünk édesapád is. Nagy dolgot vállaltál fel. De Te vállaltad és én nem tehettem mást, csak tartottalak. Veled voltam. Mindvégig. Sosem bántottalak Téged. Én szeretlek Téged kicsi lány, itt vagyok veled mindig."

Első nap. Második nap. Gyász. Fekete. Gyászolom magamat. Nem merek ránézni senkire. Biztos tudják. Lehajtott fejjel megyek az utcára. Csak arra vágyom, hogy újra egyedül legyek és velük beszélgessek. Hogy oldódjon, hogy elmúljon ez az érzés.

Harmadik nap. Vége. Elmúlt az eszeveszett fájdalom. Megbocsátás. Elfogadás. Megértés. Megmutatják az eddigi utam. A miértékre a választ. Egy új út kezdődik...

És innen megyek tovább... egyre beljebb és beljebb.

Rengeteg válasz. Az összes férfi, aki az életemben volt, feloldásra és megbocsátásra jött. Tisztítások, ásások, megértések és felismerések születnek. 

Ki mit tanított, mit akart mutatni, mit tükrözött vissza, mit kellett gyógyítanom, hogy ne csak szellemi szinten tudjam fogadni a Páromat, hanem a való világban is..."

2014. szeptember 13. 

Éveket töltöttem Magamban, hogy újra Párban lehessek. Megérte! Most nyugalom és béke van a Lelkemben.

Meg kellett tanulnom újra NŐNEK lenni. Tisztelni és szeretni magamat, mint NŐT. Szeretni a méhemet. Gyógyítani a szívemet és a befogadásomat - lépésről lépésre. 

Kiegyensúlyozni a NŐT és a FÉRFIT önmagamban. Békét teremteni Önmagamban, mindkét Felemben.

Érezni, hogy NŐ vagyok! Szégyen és bűntudat nélkül vállalni a múltamat és önmagamat!

Megérezni, hogy a FÉRFI tud és képes szeretni. Megbocsátani és Beengedni ŐT. Átadni, rá támaszkodni, érezni, hogy Ő tart és nem enged el.

HINNI! Hinni a Jóban és a Szeretetben!

Áldás Nektek Drága Hölgyek!

Szabadítsátok fel lelketeket, szíveteket, méheteket és tanuljatok újra NŐnek lenni - befogadni és szeretni a FÉRFIT!

Szeretettel: Cser Melinda