Te tudsz igazán boldog lenni?

Te tudsz igazán boldog lenni?

Nagyon sokat foglalkozunk azzal a konzultációkon, hogy megmutassam a vendégeimnek, mi az igazi öröm és boldogság. Mikor szeretjük az életet és az viszont szeret minket - érzéseken, embereken, tárgyakon, dolgokon keresztül. Mikor nem félünk már attól, hogy mindaz, ami van, elveszik. Mikor már nem csak adunk, hanem fogadunk is. Mikor teljes elfogadásban, befogadásban és egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a világgal...

Az évek során folyamatosan tapasztalom, hogy az előző életek tisztítása csak a kezdet. A mostani életünkben a gyermekkor és a magzatkor feltárása a boldogságunk és a kiegyensúlyozottságunk érdekében nélkülözhetetlen. Természetesen ezek mellett generációs minták, hitrendszerek és ígéretek is vannak, amelyeket szükséges oldani.

Több vendégnél is visszatérő problémák vannak, amelyeket fontosnak érzek megírni, mert a saját életemben is sokat dolgoztam ezeken és valóban nagy ugrás lehet a Lélek számára, ha ezeket felismeri.

Nézzük csak, mi az!

Általában már azon a ponton megakadunk, amikor megkérdezem, milyen érzés az öröm és a boldogság?!...

Hihetetlen, de valóban nem tudjuk, mi az. Nem érezzük! Beugranak gyermekkori képek, de nem örömről és boldogságról, hanem szomorú pillanatokról és helyzetekről.

Három példát osztok meg most, három vendégemtől:

- Iszákos édesanya és édesapa, ahol az apa ráadásul molesztálja a kisgyermeket. A gyermek egyszerre védi az anyját és apját is. Arra jut, hogy ő rontotta el, ő a hibás. Hogy helyre hozza a családi helyzetet, pár évesen felnőttként viselkedik. Teljesen bezár. Szégyen, bűntudat, önvád. Nincs érzelem. Nincs fájdalom, de öröm sem. Közömbössé válik.

Felnőttként menekül a kapcsolatok elől. Egyedül akarja megoldani életét, és gyakran ítélkezik mások felett. Magas igazságérzete van és az irányítást nem tudja kiengedni a kezéből. Azok maradnak meg körülötte, akik alárendelődnek neki. Tévesen látja önmagát.

- Az első gyermek után 12 évvel később érkezik. A családban már megvan a rend. Nincs szeretet, vidámság, öröm a családban. Önállóan, egyedül kell megoldani helyzeteket, ahogy a "felnőtt" testvérének is. Nincs gyerekkor. Nem tud játszani. Nem tud örülni. Még a szavakat is belé fojtják, nincs szava a családban. Csend és fegyelem van. Megtanulja eme családi rendet, és önmagát hibáztatja, ő a rossz, hogy nem szeretik, hogy kilóg, próbál beleilleszkedni.

Felnőttként folyamatos az önvád. Türelmetlenség. Önbizalomhiány. Nem képes kilépni a család hitrendszeréből, így most a saját családja sem működik. Folyamatos visszaesés és letargikus gondolatok, érzések uralják. Nem találja az élet örömét és napos oldalát. Csak az árnyat látja és azt hiszi lehetetlen kilépni a múlt fájdalmából. Nincsenek mély kötődései és barátai.

- Késői és harmadik gyerek. Súlyos beteg apuka, frusztrált, rettegő édesanya. A gyermek folyamatosan érzi a szülőket. Azt hiszi ő nem jó, neki nem kellett volna jönnie. Meghúzza magát, magába fojtja érzéseit. Édesapa korai elvesztésével, anyjának tett ígérete miatt, miszerint nem okoz neki több gondot, még jobban befordul és bezár. A szomszéd bácsi évekig erőszakolja, némán tűri, nem tudja, mi történik vele. Óriási megfelelési kényszer, szomorú és befordult gyermekkor.

Felnőttként nem találja, mi az ő életének célja. A szenvedés lesz életének alapja. Nem ismeri a szeretetet és az örömet. Senkit nem tud közel engedni magához. Kifelé mosolyog, befelé sír. Képtelen normális kapcsolatot létesíteni. Önbizalomhiány. Önbüntetés. Önfelvállalás teljes hiánya.

Ezeknél a példáknál, hiába keresünk öröm képeket. Nincsenek. A sok csalódás, szeretetlenség, elvárás miatt a lélek ugyanis leblokkolt, egyszerűen bezárt, védve önmagát a további fájdalmaktól.

Emellett a lélek folyamatos önbüntetésben van. Ő nem elég jó, ő az, aki elrontott valamit, helyre kell hoznia. Fel kell nőnie, felnőttként viselkednie, hogy rend legyen a családban. Ez a lélek mindig mindent előre átgondol, előre eltervez, hogy ne érjék fájdalmas, váratlan meglepetések.

Ezért is van, hogy az ilyen lelkek nyugtalanok és már két lépéssel előbbre járnak, így a pillanatokat, a jelent nem tudják megélni. Az igazi öröm mellett elmennek és utólag bántják magukat a meg nem élt, át nem érzett pillanatok miatt. A mottójuk lehetne: Mindig mindenre - minden rosszra - fel kell készülni!

Nagyon fontos még megemlíteni, hogy minden esetben lépésről lépésre kell haladni, türelemmel önmagunk felé. A lélek ugyanis védi önmagát, mindig annyit tud felhozni, amennyit jelenleg képes feloldani.

Amit még szem előtt kell tartani!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A közömbösség is egyfajta védelem. Nem megoldott és feloldott az a részünk, amely közömbös a szituáció felé. Ekkor türelemmel még tovább kell fejtegetni a sérelmeket.

Szinte minden esetben fel kell ismertetnünk a lélekkel, hogy ha elzárja az érzelmeket, hogy ne fájjon, akkor MINDENT elzár, a szeretet befogadását is...

Mindemellett pedig szükséges a lélekkel megismertetni az öröm és a boldogság érzését is, majd visszaállítani a család rendjét (tisztelettel és elfogadással) - ahol a gyerek a gyerek szerepébe, a felnőtt a felnőtt szerepébe kerül újra.

Ha szeretnél Te is mélyebbre nézni Önmagadban, a család energetikájában, ha Te is feltetted magadnak a kérdést, hogy milyen érzés az öröm és a boldogság... és nem tudtad, merted megérezni, megélni... Akkor szeretettel várlak személyes vagy Skype konzultációra, hogy Te is újra tudj születni a boldogságra és az örömre. Jelentkezni lehet: csermelinda3@gmail.com vagy 06304248268