Adj időt a Boldogságra

Keressük magunkat, kik vagyunk, miért vagyunk. 

Közben hajtjuk a jobbat, 

a megélhetést, a pénzt, az önállóságot. 

Aztán elveszünk és lerobbanunk. 

Lelkileg. Is. Mélypont.

Elkezdünk befelé figyelni. 

Megkeresni, megérteni, feloldani. 

Bele is temetkezünk. 

Ezt is hajtani kezdjük. 

Minél többet tudni. 

Tanulni, fejlődni, változni. 

Magunkért. 

Aztán ráeszmélünk, hogy már valakiért tesszük. 

Mert így érdemes. Mindent a szerelemért. 

Várunk, sírunk, de megyünk. 

Nevetünk, aztán újra hasra esünk. 

Csalódunk, majd újra magunkba nézünk. 

Hajtjuk tovább. 

Mintha nem lenne több időnk, 

mintha lemaradnánk, 

mintha nem lenne elég időnk tanulni és fejlődni. 

Újabb koppintás. 

Hiszen ha azt érzed nincs időd, nem is lesz. 

Rá kell jönnöd, hogy mindenre van idő. Legfőképpen élni. 

Mit ér az élet, ha nem élvezed, ha nem találod benne Boldogságod? 

Egyszerűen adj időt magadnak. 

Adj időt a Boldogságra.