Egy messzi magas kilátóról nézem a világot, mi körbevesz.
Minden egy kis pontnak tűnik, mintha ott sem volna.
De mégis érzem, hogy ott a távolban, a hegyek és völgyek mögött ott van valami.
Láthatatlan, olykor hihetetlen is, de elhiszem.
Látom lelki szemeimmel, érzem a lelkemmel.
Nem kell látnom, hogy tudjam, elég hinnem, hogy ott van.
Bármikor bárhogyan, ott van a LÁTHATATLAN messzeségben,
és válik LÁTHATÓVÁ
BENNEM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése