Lelkünkben akár csak egy zenekarban többféle hang, és hangszer játszik. Vágyak, félelmek, gondolatok, érzések sikoltanak, majd halkulnak el. Csiszolódnak, élik meg a szélsőségeket, hogy aztán visszatérjenek középre, az egyensúlyba - a tökéletes hangzáshoz.
Vannak olyan szerencsések, akik hamarabb és vannak olyanok, akik hosszabb úton jutnak el ide.
Vannak olyanok, akik gyáván, vannak, akik vakmerően csapnak bele, de a lényeg, hogy mindenki elindul, hogy megtapasztalja a másikat, majd megtalálja a középutat, az egyensúlyt, ahol a bátorság lakik.
Az önteltség és az önbizalomhiány között ott az önérzet.
A dölyf és a megalázkodás között az alázat.
A fösvény és a tékozló között a mértékletesség.
A remény és a reménytelenség között a hit.
Számtalan ilyen szópárt, végletet tudunk felsorolni életünkben. Újra és újra megkapjuk a helyzeteket, személyeket, míg meg nem találjuk az egyensúlyt, a középutat benne.
Ha ezeket az egyensúlyokat megtalálod, akkor bármit megoldasz az életedben, rátalálsz a valódi önmagadra, a benned szóló hangokra. Megtalálod az egységet és a valódi Én cselekszik benned.
Ez az az Én, aki ismeri a valódi önérzetet, a valódi alázatot, a valódi mértékletességet és a valódi hitet. Ha mindezeket megtapasztalod, akkor nincs többé feszültség az életedben, nincs mi kibillentsen, mert a HARMÓNIA lakik benned. Innentől együtt lélegzel Önmagaddal, az Éneddel, a Mindenséggel.
Az Egyetlen út, hogy ezt megtaláld - önmagad vizsgálata, az önfelismerés.
Ez az élet útja, a megtapasztalás útja.
Indulj rajta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése