Pünkösd

Drága Lángocskák!

Az ünnepek mindig különleges spirituális erőt és lehetőségeket hordoznak magukban. Pünkösd idején lehetőségünk van az eddigi lélekmunkánkat stabilizálni.

HIT, BIZALOM, SZERETET, MEGBOCSÁTÁS.

Középpontban Önmagunkkal - a legnehezebb leckékkel. Rengeteg fájdalommal és emlékkel meglapulva lelkünk mélyén.

Most újra élhetjük fájdalmainkat és félelmeinket, de immár már bölcsebben és legfőképpen szeretetben tudjuk megélni, átformálni, transzformálni.

Kívánom Nektek, hogy tudjátok minden pillanatát Bölcs Szerető Lényként megélni.

Én a Családommal töltöm és ezek szerint fogok cselekedni. Közel 2 hét múlva jövök.

Addig szép lélekmunkát kívánok Nektek!

Bármit, amit megosztanátok, kiírnátok az oldalra, tegyétek. Hála érte, ha segítetek egymásnak. <3

Ölelés! Szeretlek Titeket!

A Szeretet áramoltatása

 

Az egyetlen cél a SZERETET.

A szeretet ÁRAMOLTATÁSA

- Benned és a Térben.

ÉREZD, hogy adhasd.

Minden pillanatban,

minden helyzetben -

ŐRIZD és ADD TOVÁBB.

EGYetlen célért

Az utam elvihet másfelé, 

de EGYETLEN CÉLÉRT - hogy végül 

HAZATALÁLJON

HOZZÁD.

CsodaEGYütt

Egyetlen pillanatot sem adnék oda, 

egyetlen percet sem változtatnék meg benne. 

Minden könny, minden fájdalom tanított arra - ki vagyok. 

Megmutatta a bennem lakózót. 

A mély sebeket hordót, 

az Önmagának megbocsátót, 

a felemelkedőt, 

az alámerülőt. 

Megláttatta a zárt szorító lelkemet, 

a szerető nyitó szívemet. 

A sötét foltjaimat,

és a fényes szárnyaimat.
 

Minden itt van Bennem EGYenként. 

Felfedeztem, 

megtartom,

és közben mind odaadom. 

Beteljesítem Egyetlen Egyért.

A CsodaEGYüttért,

az EGYüttCsodáért.

Értünk.

Kegyelem Istentől

Minden tett és cselekedet önmagadért történik. 

Bárki véleményezheti és ítélkezhet is róla... 

De!
Kegyelmet mégsem tőlük fogsz kapni.

A kegyelem - Istentől való.

... Aztán Őt is

Nyugtalanság, türelmetlenség hajt felé. 

Az elrontott lépéseket gondolod újra. 

Az elszalasztott lehetőségeket javítod ki gondolatban. 

A jövőt szépítgeted önmagadban.
 

Közben elfelejted, hogy /Vele/ nem ronthatsz el semmit?

Ő akkor is ott marad benned, mikor épp elveszettnek érzed. 

Lehet csendesebb, de csak azért, hogy magadat halld meg benne. 

Hogy menj és csináld önmagadat, hogy megvalósítsd, 

hogy megtegyél MINDENT MAGatokért.

És megteszed. 

Fejlődsz, 

gyógyulsz, 

sírsz ÉRTETEK. 

Aztán tovább sírsz és már ÉRTE - MIATTA is teszed. 

Kiolvasztod MAGADAT, aztán ŐT is.

Beszélgetni két szív közt

Napok óta egy új kapcsolat megteremtésén gondolkodom. 

Egy őszinte kapcsolaton, ahol merek kérdezni, ahol fel merem vállalni...

Nem csak magamat, azt is, hogy félek a választól, hogy nem azt kapom, amit várok, "csupán" azt, ami van...

Álom az, hogy olyan kapcsolatom legyen, ahol nincs félelem, csak  két őszinte lélek, akik beszélgetnek egymással?

Úgy, ahogy önmagunkkal tennénk...

Ahol úgy tudok megnyilvánulni, mintha önmagammal beszélnék...

Mert ugye magamnak mindent el merek mondani?!

 És mivel Ő Én vagyok - nem félhetek. Nem félhetek, hogy máshogy gondolja, hogy nem érez és nem szeret. 
 Ha én szeretem, ő is szeret. 

Szólhatok és kérdezhetek, ha nincs még ott - Benne - ha még nem érez engem?!

Tehát a kérdés, hogy merek-e, tudom-e vállalni, hogy kérdezzek - Tőle - Magamtól.

És próbálgatom. Beszélek hozzá - hangosan. Nagyokat nevetek. Őrültség. 
Őrültség úgy csinálni, mintha itt lenne? Pedig így van, kérdezek, mesélek, mert itt van...

Egyszerű, mert egy beteljesült érzés van bennem, mintha már ott lennénk, 

ahova tartunk, ahonnan indultunk. 
Egymásban Egymásnál.

Akkor kérdezhetek. 
Egyenlőre csak így két szemközt, két szív közt.