Vannak napok, amikor azt érzed túlcsorog benned a szeretet... És vannak napok, amikor minden nehéz és lassú, fájdalmas és félelmetes.
Azt kell elsősorban megértened és érezned, hogy minden ÉRTED van!
Ez a mi kis földi létünk alapja: meg/fel/ismerni Önmagunkat, az érzéseinket, a múltunkat; megbocsátani, szeretni és megélni a földi mennyországot.
Hogy mindezt meg tudjuk tapasztalni, hogy milyen harmóniában, egyensúlyban élni, mintegy szükségesek - a földi mértékben vett - végletek. Tehát kellenek a rossz napok és kellenek a jók.
A rossz napokon tanulunk, fejlődünk. Kilépünk egy régi sebből és transzformálódunk, alakulunk. Ekkor engedjük el a félelmeinket, dolgozzuk fel a fájdalmunkat, egy régi tapasztalásunkat.
A jó napokon pedig ennek a tisztulásnak az eredményét éljük, vagyis fürdőzünk a szeretet tisztaságában. Ekkor tapasztaljuk meg, hogy milyen, mikor nem hat ránk más - csak a szeretet.
És mire kell törekednünk a rossz napokon?
Hogy minél hamarabb elengedjük, felengedjük, felismerjük az érzést, hogy megbocsássuk és fellélegezzünk...
Hogy aztán minél tisztábbak legyünk, hogy felszabaduljunk a múlt alól, hogy minél több jó napunk legyen, hogy minél hosszabban tudjuk azt megőrizni... hogy a mindennapjainkat a nyugalom, a szeretet hassa át.
Hogy tudjuk szeretni mindazt, amink van...
Önmagunkat (a "hibáinkkal" együtt), azokat, akik velünk vannak, és amik körbe vesznek minket.
Hogy áramoljunk és adjunk-kapjunk a szeretetből Egymásnak.
Szóval, mikor rosszabb napod van, jusson eszedbe:
Ez most Érted van és épp elmúlik valami belőled!
Elmúlik valami, amire már - ebben a formában - nincs szükséged!
A lényeg, hogy ismerd fel a tanítását!
Tanulj belőle, bocsáss meg és már ezzel a tudással cselekedj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése