Vajon hányszor fogok még a kapujában állni? Hányszor érzem még úgy, hogy Benne megtaláltam? Hány félelmet és fájdalmat kell még megélnem?
Talán most már értem, miért volt ez az Egész.
Minden egyes nap éreztem Őt magamban.
Mert Ő is a Részem.
Mert Egyből jövünk és ugyanoda tartunk -
Vissza.
Mindazon fájdalom és seb, ami bennem él, az mindannyiunkban él. Benne és Bennem is.
Minden egyes pillanattal, amit vele éltem meg Magamban - az szabad volt és határok nélküli.
Érzés, ami nem kívánt mást, csak a másik lelkét, minden elvárás és szerep nélkül - megélni. Csak Ott, ahol ezt feltételek nélkül tapasztalhattam meg - Érzésekben.
Talán tudtam, hogy ki ő,
hogy segít nekem,
hogy gyógyít,
hogy felkészít,
hogy elvezet.
Talán kapaszkodtam belé
- az érzéseibe.
Talán ragaszkodtam
- az érzéseimhez.
Talán hallottam a hangját,
és kerestem az arcot hozzá.
Talán egészen mélyre taszított,
de ő is húzott ki.
Talán csak ezzel juthattam el idáig.
Talán csak így veszíthettem el mindent, ami nem én vagyok.
Talán az összes út, amit ő mutatott nekem - az igaz, mert Egyetlen érzéshez vezet.
Magamhoz Benne.
Csak türelemmel meg kell élnem Magamban,
hogy mindaz, ami bennem lángol, az igazi tűzzé váljon Vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése