Ne csak lásd...

Ne csak lásd, amit érzel. 

Éld is át.

Az örök hit

A hited ereje, a bizalmad benne. 

Örök és elveszíthetetlen. 

Mégis meggyötör és próbára tesz. Talál benned reményt, és még mindig óvna.

Félti a régi sebeit. Fél, hogy begyógyult és nincs már rá szükség. 

Megtanult a fájdalommal élni, nem tudja, hogy boldogan is lehet...

Neked kell hinni benne és megmutatni az örömet, a mosolyt 

-

Az örök hitet és bizalmat Bennetek. 

Csend van

Csend van. 

Csend van körülöttem.

Csend van bennem.

Nincs zaj, nincs hang.

Nincs öröm és nincs bánat.

Nincs mosoly és nincs könny.

Nincs hiány és nincs elveszettség.

Nincs más.

Csak Mi van.

Bennem.

Engedd be

Elég nyitott és elég befogadó vagy? Tudod őt beengedni, és nem félni attól, hogy újra elmegy?

A főpróba előtt még számtalan alkalommal kell bizonyítanod, hogy lelkeden nincs már több seb. Semmi olyan, ami eltávolítja őt tőled. Úja és újra ott találod magadat egy helyzetben. Tényleg mindig máshogy másként állsz ott, de ott vagy. Mert van még benne valami, amit nem úgy értettél meg, amit még át kell élned előtte.

Engedd be életedbe.

Ne a múlt sebein át engedd, és ne a jövő képein át várd, egyszerűen éld át azt, ami most van. Így. Lazán és lágyan, könnyedén. Ne tervezd meg, ne kérdezd mikor jön és meddig marad...

Ezek érzések, nem lehet őket megtervezni - jönnek, mennek - áramolnak. Nem tudod őket kordában tartani, nincsen fogása, és nincsen határa.

Ha ezt éled a lelkedben és az életedben is, akkor már nyitott és befogadó vagy. Rajta hát - Engedd be!

A végletek közepén a Harmónia

Lelkünkben akár csak egy zenekarban többféle hang, és hangszer játszik. Vágyak, félelmek, gondolatok, érzések sikoltanak, majd halkulnak el. Csiszolódnak, élik meg a szélsőségeket, hogy aztán visszatérjenek középre, az egyensúlyba - a tökéletes hangzáshoz. 

Vannak olyan szerencsések, akik hamarabb és vannak olyanok, akik hosszabb úton jutnak el ide. 

Vannak olyanok, akik gyáván, vannak, akik vakmerően csapnak bele, de a lényeg, hogy mindenki elindul, hogy megtapasztalja a másikat, majd megtalálja a középutat, az egyensúlyt, ahol a bátorság lakik. 

Az önteltség és az önbizalomhiány között ott az önérzet.

A dölyf  és a megalázkodás között az alázat.

A fösvény és a tékozló között a mértékletesség.

A remény és a reménytelenség között a hit.

Számtalan ilyen szópárt, végletet tudunk felsorolni életünkben. Újra és újra megkapjuk a helyzeteket, személyeket, míg meg nem találjuk az egyensúlyt, a középutat benne. 

Ha ezeket az egyensúlyokat megtalálod, akkor bármit megoldasz az életedben, rátalálsz a valódi önmagadra, a benned szóló hangokra. Megtalálod az egységet és a valódi Én cselekszik benned. 

Ez az az Én, aki ismeri a valódi önérzetet, a valódi alázatot, a valódi mértékletességet és a valódi hitet. Ha mindezeket megtapasztalod, akkor nincs többé feszültség az életedben, nincs mi kibillentsen, mert a HARMÓNIA lakik benned. Innentől együtt lélegzel Önmagaddal, az Éneddel, a Mindenséggel. 

Az Egyetlen út, hogy ezt megtaláld - önmagad vizsgálata, az önfelismerés. 

Ez az élet útja, a megtapasztalás útja. 

Indulj rajta!

Boldogság

"Annyit éltetek fájdalomban és szenvedésben, 

hogy elfelejtettétek, milyen boldognak lenni és örömben élni. 

De hamarosan megkapjátok a lehetőséget, hogy hozzászokjatok a boldogsághoz is." Jézus

Járatlan út

A járatlan út félelmet kelt lelkedben.

Mégis csalogat és hívogat az útra.
Először a veszélyeket látod benne,
Aztán bátorságra lelsz és nekiindulsz.
Az érzés erős Benned - Tenned kell.
 
Már az első lépések után látod az új csodákat.
Mosolyra derül lelked,
Minden mitől féltél,
Ott sincsen.

 
És egyre bátrabban mész, egyre több új utat találsz...

Az ismeretlen immár már nem félelem, hanem egy lehetőség,
mi felszabadít, szárnyakat ad és felrepít a legmagasabb szirtek tetejére.

Láthatatlan láthatóvá Bennem

Egy messzi magas kilátóról nézem a világot, mi körbevesz. 

Minden egy kis pontnak tűnik, mintha ott sem volna. 

De mégis érzem, hogy ott a távolban, a hegyek és völgyek mögött ott van valami. 

Láthatatlan, olykor hihetetlen is, de elhiszem. 

Látom lelki szemeimmel, érzem a lelkemmel. 

Nem kell látnom, hogy tudjam, elég hinnem, hogy ott van. 

Bármikor bárhogyan, ott van a LÁTHATATLAN messzeségben,

és válik LÁTHATÓVÁ

BENNEM.

Minden úgy áramlik...

 

Minden úgy múlik el, 

Minden úgy változik, 

Minden úgy áramlik, 

ahogy a Nap hagyja el az égboltot és váltja Őt a Hold.

A Nap sosem kérdőjelezi meg a Hold jöttét, és a Hold sem kételkedik a Nap újbóli ragyogásában. 

Minden a világ rendje szerint forog. Minden pillanat, mi rossz, tovatűnik egy másik pillanattal és minden szép pillanat is átáramlik egy másikba. 

Így a legjobb, amit tehetünk, 

hogy Áramlunk tova a folyammal, 

 a Részévé leszünk 

és hagyjuk az Életet megnyilvánulni Önmagunkban.

Kérjünk szívből és adjunk lélekből

Az akadályokat nem veszi el senki, az azért van, azért teremtjük, hogy tanuljunk belőle. Hogy belelépjünk, kimásszunk és ha figyelünk, megtanuljuk, hogyan ne állítsunk magunk elé újabb akadályt. 

A szeretet az, amikor többé válunk, amikor tanulunk és fejlődünk. Nincs hely benne félelemnek és sírásnak - elveszíteni nem lehet azt, aki szeret.

A szeretet jelenti, hogy teszünk másokért, és nem várunk viszonzást - bátorítunk és ösztönzünk - szolgáljuk egymást alázattal és szeretettel. 

Kérjünk szívből és adjunk lélekből. 

A véletlen

A véletlen az, amikor Isten névtelen akar maradni.

Hagyd, hogy vezessen...

Hagyd, hogy vezessen, hogy súgjon, hogy szelíden irányítson, hogy megvilágítsa lelkedet, hogy építsen, hogy mezítelenre vetkőztesse lelkedet...

Állj ott pörén, nézz a szemébe és válj Eggyé Önmagaddal. 

A cél közös

"A segítő energiák mindig a rendelkezésedre állnak.

Szeress érdek és feltételek nélkül. 

A fény és a szeretet örök és végtelen.

Minél többet adsz fényedből, annál több lesz neked is.

Minden ember a társad, hiszen az út közös.

A benned lévő energiák mindig segítenek.

Segíts te is ezzel az energiával.

A kellő időben megérkezel a célhoz, az Egyhez."

Lásd és érezd mindazt, ami van...

Lásd mindazt, ami van, úgy, ahogy van. 

Érezd mindazt, ami van, úgy, ahogy van.

Ne azt lásd, amit látni szeretnél, vagy ami benned van. Vesd le ezt a szemüveget, láss és érezz tisztán - azon túl. Az, hogy te hol tartasz, nem feltételezi, hogy a másik is ott tart és úgy lát, és érez, ahogy te. Add meg a lehetőséget neki a fejlődésre, az ébredésre. Olyan tempóban, ahogy Ő akarja. Benne is ott van, csak még nincs a tudatában a kellő magasságban. A lelkében ott van, azt érzed te. Engedd el a lelki kezeiddel is kicsit messzebbre. Hadd élje meg ő is azt az emelkedést, amit te. Hadd járja be az utat, a körforgást, hadd érje el tudatában is mindazt, ami a lelkében van. Járjon át a nyugalom és a béke, mert nem tudod elveszíteni. Akkor sem, ha már rázúdítottad és eltávolodott a fizikai síkon, most csak hagyni kell emészteni - átmenni a saját körforgásán. Nem siettetheted, csak mert te már ott vagy és érzed. Az még mindig csak egy Fél, és mi az Egészre vágyunk. Várjuk be, legyünk mellette. Ha a fizikai síkon nem is tudsz ott lenni, legyél ott vele lélekben továbbra is. Erősítsd, legyél a barátja, hogy tudja számíthatsz rá. De ne szorítsd görcsösen. Bízz benne, tudja Ő, mit kell tennie - bejárni az utat és visszatérnie az Egybe, az Egészbe - Beléd - Hozzád.

Határaidon túl a Varázs

Éltem és nem tudtam, mi az én vágyam és mi a másé. Elég volt jó ideig, nem feszegettem, de hiányzott valami belül. 

Még sem volt elég ereje ahhoz, hogy lökjön rajtam és induljak magam felé. 

Csak éreztem, hogy várnom kell, addig is élnem, túlélnem, és kérni, ha egyszer elérkezik, meg is lássam és túllássak rajta. 

De kevés túllátni rajta, túl kell lépni 
  - a határaimon, a félelmeimen. 

Mert tudtam azon túl vagyok - ÉN.
 És én valahonnan a távolból figyeltem még csak önmagamat. Mikor már-már érintettem a határaimat, önmagamat, akkor kaptam hozzá kellő erőt. 

Most képes vagy megtenni - Indulj!

Most már tisztán látom, hogy a határaimon túl van az a varázslat, ami bennem hiányként égett - át kellett lépnem rajta, így léptem át önmagamon és érkeztem meg önmagamba.

Tavaszodott ugyanígy, mint most. Ragyogott a nap és hívogatta a lelkemet a nagy Útra. A hívása olyan erős volt, hogy ott hagytam a kényelmet, a biztonságot, mert a varázslat illata ott volt az ígéretben. 

Az ígéret az volt, hogy minden megéri, 

a határokon túl - ott a Boldog Varászlat. 

A fénybe lépdelve, nem csak a fényt láttam, a sötét is megvillantotta önmagát. Mindez bennem volt, az enyém, így ezeket is megszerettem. Minden én vagyok, ami a határaimon túl van, volt. Mindez az enyém, enyém a varázslat és enyém az életem. Mindez nem káprázat, megleltem az Úton önmagamban a varázslatot. 
  

Az üzenete, hogy lépd túl a határaidat - lépj ki, lépj át - Az igazi Boldog Varázs ott van - a határon túl - Benned. 

Két emberből Egyként

Tudod, milyen szerencsések vagyunk? 

Láthatunk, érezhetünk KÉT EMBERBŐL EGYKÉNT. 

Láthatjuk más érzéséből, 

az Ő szeméből és lelkéből - Önmagunkat. 

Hogy ezt hogyan és mire használjuk 

- egyedül rajtunk múlik.

Érezhetjük önmagunk szeretetét VELE EGYÜTT, 

Szolgálhatjuk önmagunkat és másokat - ÖNMAGUNKBÓL EGYKÉNT.

Végtelenben

Nézem a végtelent, és Téged látlak benne. Ott vagy, ahol minden kezdődött. Ott az elején.

Nem csak látni véllek, már érinthetlek is. Amit a lelkemmel éreztem az eltűnő időben, most magához hív. 

A lelkem kezdete szólít önmagához. 

A kezdethez és a véghez, 

az Eredethez, az ŐsSzerelemhez.

Találkozik az Örökkönben

- a Végtelen térben és időben.

Te tudod ki vagy?

Te tudod ki vagy?

Sokszor tapasztalom, hogy nem vagyunk tisztában azzal kik vagyunk, mit akarunk és hova tartunk. Nem a társunk, nem a családunk és nem a barátunk - MI. Azaz Én ki vagyok? Én mit akarok? Én hova tartok? 

És a kérdés: mit teszel mindezért?

Tedd fel magadnak te is a kérdést: ki vagyok én? 

Tudod, miért születtél ide? Ismered a sebeidet? Meg tudod őket gyógyítani, bocsátani és szeretni? Van célod? És a hozzá vezető utat is látod? Csinálod? Önmagadért teszed? Figyelsz önmagadra? Tudsz változni, fejlődni, tanulni az elkövetett hibákból? Észreveszed, hogy azok nem hibák? Elfogadod ezt? Látod tükreid? Bántanak? És tudsz velük szembenézni? Tudsz más irányból közelíteni önmagad felé? Látod önmagadat kívülről? Kinek tartod magadat? Te megérted magadat? Hiszel te magadban? És cselekszel érte?

Amíg nem teszed fel a kérdéseket, addig csak élsz, lebegsz valahol, de nem éled az életedet. Amíg másért teszed meg, és csak úgy tudsz létezni, hogy van ott valaki, addig nem vagy meg. 

Ne egy külső emberrel legyél meg, ott magadban legyél meg. Ne mástól akarj erős lenni - Önmagadtól. Te tudod megváltoztatni az életed, minden külső ember csak partner lehet benne. Meghallgathat, melletted lehet, de mind kevés, ha te nem teszel. Minden rajtad múlik. 

Ha önmagaddal nem vagy Egy, hogy lehetnél mással Egység?

Méltó vagyok

Méltó vagyok?

Méltó vagyok Rád? Méltó vagyok hozzád?

Méltó vagyok Hozzátok?

Vagy ítéletet hoztam és elzártam magamban - Magamat, Téged, Titeket?

Úgy mondtam ki a végét, hogy el sem engedtem kezdődni?

Bíró voltam önmagam felett, és esélyt sem adtam a megbocsátásra.

Most kimondom: megbocsátok önmagamnak, elfogadom a történéseket úgy, ahogy azok megtörténtek. Méltó vagyok a boldog életre, a szerelemre, a szeretetre. Méltó vagyok arra, hogy adjak és fogadjak.

Köszönöm. Hála.

 Szeretettel ajánlva egy videó Varga Csabától a méltóságról:

https://www.youtube.com/watch?v=S5R7S4tVAl8&feature=share

Örök Hűség Ikerlángunkhoz

Egy vers, melynek  minden betűje a lélek mélyéről szól.

Rólunk és Értünk szól.

Nincs több kérdés és nincs több kétely, 

 aki mindezen átmegy - Örökké Hűséges marad. 

Önmagához -a Benne élő fényhez, a Lángjához.

Szabadítsuk fel a Fekete Pontokat önmagunkban és felszabadul Ő is - Bennünk.

https://www.youtube.com/watch?v=ZGT-o1986j0&feature=share

Mert ez a várakozás is veled telik bennem

Tulajdonképpen mindegy, hogy hol és mikor találkozunk újra. Nincs jelentősége. 

Az a bizonyosság, ami megvan bennem, az Te vagy.
Én vagyok és Te vagyok, Te vagy és én vagyok.

Szólsz bennem, vezetsz, és velem vagy. 

Minden érzésem veled Egy, 

minden szeretetem Veled Együtt létezik. 

Szétválaszthatatlanok és elmúlhatatlanok vagyunk Együtt. 

Így az, hogy te mikor és hol leszel itt a világomban, az teljesen mindegy. Vagy és ez biztos. Ezen semmi sem változtathat. 

Ha azt mondod holnap jössz, hihetetlen boldoggá teszel, de ha még várnom kell Az is boldoggá tesz - Mert ez a várakozás is veled telik bennem. 

Ki tudod mondani?

Ki tudod mondani, hogy mit szeretnél? 

Hogy mi a nagy terv? 

El is tudod képzelni, hogy mindez a Tiéd? 

Tudsz mellette dönteni és elkötelezni magadat neki? 

Elkötelezettje vagy akkor is, ha az oda vezető út nem mindig könnyű?

Akkor is tudsz dönteni, mikor jön a rengeteg feladat és próba?

Akkor is hiszel a nagy tervben, mikor a görcs szorítja testedet és lelkedet?

És képes vagy mindezek ellenére a jót látni mindenben? Boldoggá tesz az utad összes pillanata mindenével együtt? Elfogadod úgy, ahogy az neked van? Látod benne a szépet, a mindig feljövő napot?

Akkor mondd ki, kérj, szólj és indulj tovább az úton... 

Köszönöm minden férfinak...

Köszönöm minden férfinak, hogy ma itt vagyok. 

Hogy bántottak, hogy megaláztak, hogy eltaszítottak, 

Hogy óvtak, hogy felemeltek, hogy közel engedtek. 

Magukhoz. 

Engem magamhoz.

Már nincsenek könnyek, és nincsenek sebek, csak a szeretet maradt bennem. 

Köszönöm, hogy építhettem magamat, hogy levethettem sebekkel átitatott ruhámat. 

Hálás vagyok, mert így tarthatok oda, ahhoz, aki bennem él, aki mindig hiányzott lelkemből. 

Hiányzott, mert hiányzott bennem, belőlem.

Nektek hála megtaláltam. Köszönöm.

 https://www.youtube.com/watch?v=3DSj59tXQys

Tibeti öt gyakorlat

Testünk egy templom, melyet megkapunk egy életre, és jól tesszük, ha óvjuk és vigyázunk rá. Sok mindennel mérgezzük, így a legkevesebb, ha mozgással, étkezéssel karban tartjuk és figyelünk jelzéseire. 

Mert hát ő is súg nekünk.

Most egy olyan mozgásformáról írok nektek, aminek a lényege, hogy otthon végezhető és mindössze napi 10-15 perc az egész. 

Vigyázat könnyen rászokik az ember!

Az évek során sok mindent kipróbáltam, és elég hamar ráeszméltem, hogy az én lelkületem pörgésre termett. A zene mindig bizserget bennem, így nem csoda, hogy a tánc angyala hamar rám talált. Sok formáját kipróbáltam, de ma már sokszor maradunk a négy fal között: ő (a tánc angyala), a zene ( a lélek hangja) és én ( a mozgatórugó) - és ezek az önfeledt és felszabadult pillanatok csodálatosak. 

Ahogy változunk, fejlődünk, vetjük le a rétegeket, mást kíván a testünk, más mozgást is. Mindig kapunk jelzéseket mi kell és mi a jó neki. Évek óta visszatérő háti, alhasi, női és gyomorproblémáim voltak. Igen, mondhatom már múlt időben. Rengeteg lelki feladatot oldottam meg, de mindig visszatért. Ezzel jelezve, hogy még van mit takarítani. Az utóbbi pár hónapban kértem hozzá lelki vezetést, mert éreztem, hogy még mindig hiányzik valami a megoldáshoz. A lelki része is fokozatosan tisztult, eljutottam  a gyökeréig, de megjött hozzá képekben, hogyan enyhíthetem a fájdalmat a gyógyulás folyamatában. Egyik fájdalommal teli éjszaka során például egy gyertya gyakorlat jött képben és nem haboztam megcsinálni. Jó pár percig voltam a pózban, és éreztem, hogy elmúlik a fájdalom. Ezután többször kértem, hogy mutassanak még képeket, volt, hogy a hasamat kellett bizonyos pontokon megnyomnom és elmúlt a fájdalom. De hosszú távon kellett megoldást találnom, ezek pedig csak időlegesen segítettek. 

A lelkünk tisztítása mellett a testünkkel is foglalkozni kell, a kettőt harmóniába kell hozni.

Az én hosszú távú segítségem a Tibeti öt gyakorlat lett, amit itthon is csinálhatok (bár kipróbáltam a szabadban, huuh mennyire jó - csak ajánlani tudom egy kis kocogás után) 7 hete minden nap csinálom és szinte azonnal enyhültek, majd eltűntek a fájdalmak. Korábban sokszor hallottam azt  a bűvös mondatot, hogy 21 napig csináld és a részeddé válik, rutinná lesz és már nem tudod elhagyni. Hát elég sok mindent kipróbáltam, de az itthoni mókákat hamar meguntam, a 21 napig nem sűrűn jutottam el. Pár nap, egy-két hét és a lelkesedés oda. Így az itthoni mozgást hamar kihúztam a listámról.

Most ez megváltozott, mert érzem a harmóniát a testem és a lelkem között, miközben a gyakorlatot csinálom. Fontos a folyamatos légzés és mindeközben és a hangos sóhajok is természetesen járják át a testedet. 

Az első héten minden gyakorlatot 3-szor csinálunk meg, aztán hétről hétre emeljük az adagot, mindig 2-vel többet. Én most a 15-szöri ismétlésnél tartok és egészen a 21-ig kell elmenni. Ha van hozzá kedvem, akkor reggel és este is meg szoktam csinálni, ártani nem árt. Sőt!

Itt egy videó - én bevallom, nem néztem végig, mert nekem sok volt a blabla, de a lényeg átjött, és megtanultam a gyakorlatokat belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=KgjZiasrSnw

Itt pedig nagyon jól leírva, képekkel:

http://tibetigyogyaszat.hupont.hu/16/a-tibeti-otos-joga-gyakorlat-a

Hajrá, hajrá. Próbáljátok ki, hátha Nektek is átjön belőle valami. 

Ölelés:

Melinda

Kérjétek

Mert van, aki megvéd, ki megvált mindentől. Ő. ki akkor is ott van, ha senki sem figyel.

A napokban fáradtabbak vagyunk, nincs az az alvásmennyiség, ami segítene rajtunk. Intenzív tisztítás folyik éjszaka. Egy kollektív tudattisztítás ez, ami levisz minket a gyökerekig. Adjunk lehetőséget önmagunknak erre a felszabadulásra, pihenjünk, aludjunk, nem maradunk le semmiről. Meditáljunk, mélyüljünk el, figyeljünk a belső képünkre és érzésekre. Nyissuk ki tudatalattinkat és hagyjuk a felszínre törni mindazt, ami még mindig akadályozója fényes létünknek. 

„Kérjétek, hogy adhassak. Kérjétek a lelkemet, és ott leszek Bennetek. Cselekedjetek tiszta szívvel, és cselekedjétek lelketek tiszta hangját. Az az Igazság lelke, aki bennetek van, aki tanít titeket és elvezet a Mindenséghez, vissza önmagatokba - a Szeretet lelkébe.

Adok Nektek erőt, hogy mindent kibírjatok. Adok Nektek szeretetet, hogy boldogan éljetek. Adok Nektek tiszta gondolatokat, hogy lássátok belső világotokat. Én mindig ott vagyok és súgok Nektek a hétköznapokban, csak kérjétek és én adok. Szomjazzátok és éhezzétek az igazságot, a szeretetet - és én oltom szomjúságotokat és éhségeteket – kitisztítom szíveteket - és Boldoggá teszlek Titeket.” Jézus

Áldás. Hála.

Együtt lehetünk

Külön sosem leszünk azok, akik EGYÜTT lehetünk.

Hazatartunk a Boldogságba

Szanaszét szakad a lelkem.

Apró szárnyakra kap és ide-oda repked. 

Minden egyes szárnycsapással még erősebb lesz,

 és még boldogabb. 

Tovább szakad, és egyre újabb és újabb részek szárnyalnak a boldogságtól. 

Nem tudom befogni és lenyomni, 

engednem kell őket szabadon. 

Szakadjanak tovább és tovább, fel az égbe... Haza. 

Szálljatok! 

Adjátok másnak is hírül. 

Hazatartunk - 

a Boldogságba.

Végül minden Tiéd lesz, mi benned él

Voltál már lent és voltál már fent. 

Leszel még itt és leszel még ott. 

De mindig van út, és az mindig visz tovább. Közben elveszítesz, közben nyersz- annyi mindent átélsz, hogy sokszor érzed - a bánat egy jó barát. 

De lesz újra győztes az a harc. Álmodj még, mert ez a lelkedben él. Csak menj és küzdj a vágyaidért. 

Végül minden Tiéd lesz, mi benned él.

Nézd meg az életed egy másik szemmel

Nézd meg az életed egy másik szemmel. 

Sosincs olyan, hogy nem tudsz változtatni valamin, ami nem oda való az életedbe. Mert minden csak a játszótered egy kis darabja, egy olyan körülmény, ami módosítható, átírható, törölhető. 

Minden megváltoztatható. 

Tudod, kin múlik az egész? Csak rajtad. 

Ezért kezd el ma, nézd más szemmel azt, ami nem működik az életedben.

 És változtass rajta.

Fénylámpásod leszek

Fényt gyújtok neked, hogy hozzám találj. Világítok a lelkemben, hogy láss, hogy gyere egyre közelebb. 

A fénylámpásod leszek. Ami mindig ott van az úton, és nem hagy el soha. 

Gyere közelebb és a lelkedbe világítok, hogy lángra gyúlj, hogy Eggyé válj. Velem.

Mind Egy vagyunk

Megnyugodtam. Több vagyok, mint pár pillanatból álló boldogság. 

Én vagyok az, aki dühös, aki haragos, aki tud szenvedni és sírni. Lázadni és nem hagyni, hogy áttiporjak rajtam. A lelkemnek van hangja, ami már meg is szólal.

Nem félek már ettől sem. Elfogadtam emberségemet.

Én vagyok az, aki segít, aki mosolyogva ad és kellő alázattal áll ki emberek elé. Képes vagyok hallgatni is, odaadni lelkem tapasztalatait. 

Nem félek már ettől sem. Elfogadtam fényemet.

Mind többarcúak vagyunk, több szereppel, 

nagy érzelemmel és óriás lélekkel.

Megfér benne emberi mivoltunk és fényi lényünk. 

Egy vagyunk vele. Mind Egy vagyunk.

IGAZ SZERELEM

Az IGAZ SZERELMET nem kell keresni, 

az TALÁL meg Minket.

A SZERELEM

A SZERELEMNEK nincs arca vagy képe. 

Létezik.

Létezik önmagában. 

Benned. 

Nem függ mástól, nem vár viszonzásra és nem kérlel. 

Szabadságot ad. 

Szárnyakat. 

 Elfogad mindent feltételek nélkül.

Befogadóvá válik és odaadóvá. 

Benned.

Az elmúlt hetekben megváltozott valami. És ma vált világossá mi az. Egyedül szerettem volna lenni, és felfedeztem, hogy már teljesen mindegy hogy vagyok. Egyszerűen vagyok. Boldog vagyok. Rábíztam magam az áramlásra, jön és megy, aminek, akinek kell. Elengedem és fogadom. És mindeközben kinyíltam és párban lettem önmagammal. Szerelemes lettem újra. Szerelmes lettem magamba, abba a szerelembe, ami bennem van. Szeretek. Máshogy. Másként. És ez a szerelem tesz boldoggá. Teljesen mindegy ki az, van-e, létezik-e, viszonozzák-e... Mert nem kint van - Itt van Bennem. Szárnyakat ad és a magasba repít. És tudod mit? Látszik, észreveszik, és gratulálnak - nevetek és boldog vagyok. Igen, tudjátok meg, SZERELMES vagyok. Magamba, a Bennem lévőbe, a MAGomba. Értitek? Itt voltak rajtam a szárnyak, csak nem tudtam vele repülni. Most felfedeztem magamban és újra szállok... Fel-fel a magasba...

Az én Bástyám

1998. szeptember

Túlságosan nagy a csend. Sötét van és valami készül. Felfelé veszem az irányt, megállok  szobájának ajtajában. Nagyon sötét van, talán még ijesztő is. Megfogom a kilincset és lenyomom. Lassan kinyílik az ajtó és látom, ahogy a földön ül. Előre görnyed, a lámpa drótjait fogja kezei közt. Mintha a hátát nyomná, mintha húzná valami - át a másik oldalra. Nem tudok szólni. Nézem. Felegyenesedik és felém fordítja arcát. A szemébe nézek és nem látom őt, elveszett. Ez már nem ő. Kérlelem, hívom vissza szemeimmel, de nem jön, egyre csak távolodik. Visszafordítja fejét és összerakja két kezét. Hatalmas durranás, talán a lelkem is eltűnt ezzel együtt. Elkezd vonaglani  a teste, majd hátrazuhan. Sikoltok, üvöltök, sírok. Nem-nem. Megszakad a film. Azt sem tudom, hol vagyok. A következő képben már kint kiabálok az utcán. Segítség! Valaki segítsen. A bátyám... Anyu is itt van. Együtt üvöltünk. "Mentse meg valaki." A szomszédból futnak át... Én nem tudom, mi történik. Mentők. A nappaliban látom újra. Él. Magánál van, de ő nem ő. Ő meg akar halni. Nem. Képtelenség, hogy elveszítsem. Nem-nem lehet. A mentős csúnyán bánik vele. Bántja. Szavakkal. Azt mondja neki, hogy a legközelebb sikerülni fog. Ez már hányadik? Nem tud válaszolni. És csak mondja neki. "Hagyja őt békén, ne bántsa. Hagyja! Nem érti? Ő a bátyám, nem bánthatja".

Valamikor régen

Egy öreg, kopott faház a semmi közepén. Egy gazdaság rajzolódik ki körülötte. Anyukámat látom, én egy régi autóval száguldok a kijárt úton. Az út csak úgy porzik utánam. Baj van, nagy baj. Anyu üvölt, sír. Én próbálom tartani magamat. A pince felé mutogat. Ott van lent, bezárkózott. Fájdalmas hangok jönnek fel, halálhörgések. Mint, aki készül elmenni, de nem tud. Valami nem engedi, fogva tartja. Megpróbálok lejutni a pincébe, nem látom őt, mégis pontosan tudom mi fog fogadni. És tudom, hogy nem segíthetek, itt a vége. Látom őt, foltokban látszik már csak a bőre. Kivan a húsa, leégett a bőre. Felgyújtotta magát, el akart égni. Végleges halált akart. Esélyt sem akart adni az életnek. A szemei hozzám könyörögtek a halálért. Értettem, mit üzen. Bármi volt ez, fogadalom vagy ígéret, vagy éppen a feladat, amit vállalt, ez volt - el kell mennie. Önként vetni végett életének. Megértettem, miért próbálta annyiszor és hogy, miért maradt annyiszor mégis itt. Erőmet veszítve rogyok össze. "Miattam nem mentél el. Miattam vállaltad újra és újra. Tudtad, hogy menned kell, de azt is tudtad, hogy képtelen vagyok még elengedni. Miattam jöttél vissza mindannyiszor. És végig néma voltál, a hallgatásba burkolóztál. Vártad, hogy elég mérges legyek, hogy vádoljalak, hogy gyengének lássalak. És én elhittem. Azt is, hogy te  nem halhatsz meg. És most itt vagyunk. Hozzám könyörögsz, hogy beteljesíthesd a feladatod. És rajtam áll - képes vagyok-e elengedni, kibírni - itt maradni nélküled..." 

2015. február

Képes vagyok rá. Megteszem, és te már itt maradsz velem örökre. 

A legnagyobb Hősöm a világon. Az én védelmezőm - az én Bástyám. Köszönöm. Hála. Szeretlek.