Csak hagynod kell

Jól figyelj, minden lépte a te lépted is. Ahogy te közelebb érsz magadhoz, úgy ér el Ő is hozzád. Csak hagyni kell, hogy elérjen, hogy megérinthessen... Úgy ér el, ahogy szeretnéd. Talán észre sem veszed, és már ott van Veled. Nálad. Csak hagynod kell.

Miért? Miért?

Miért? Miért? Teszed fel a kérdést minduntalan. Meg akarod érteni. Mert mindennek van értelme, magyarázata. Nem lehet csak úgy valami. Ugyan. Miért? Miért kell állandóan kérdezni. Miért nem elég, ha csak van. Van egy érzés és kész. Elfogadod. Van. Tanulsz belőle és tőle. Befogadod. És csak van. Nem bolygatod tovább. Nem szövöd tovább és gondolod tovább. Érted? Gondolod. Ez megint csak az elméd. Mert ő mindent tudni akar. Nem tud csak úgy lenni. Hajt téged a megértéshez, mert addig van ő is. Ha nem kérdezné, hogy miért, miért? Akkor elérnéd a csendet magadban. És ő azt nem akarja. Ő az erősebb. Gondolja ő. De ha elérsz a szívedig. Ha kinyitod. Minden előtt. Akkor majd ő szelektál. És nem tesz fel kérdéseket. Csak beenged...

Nyitom a szívemet

Oly rég akarom, oly rég várom már. Hát ne félj, gyere közelebb. Engedem, nyitom a szívemet. Ha hozzám érsz, lelkemig ér az érintés  és nincs többé zár, nincs már maradás. Nyitva az ajtó hozzám. Azt hiszem, jó útra értem. Te vagy a részem és már csukva az ajtó. Hát ne félj, most maradsz velem. 

... Eggyé válhass

Hagyni kell. Hagyni kell sajnálni önmagadat és csak zuhanni. Zuhanni és padlót fogni... Hogy felismerd, hogy megértsd - nem jól van így. Hogy szétpukkanjon az a millió buborék, hogy megéld még a meg nem látott mélységed, hogy végül kitisztuljon minden illúzió belőled, hogy megint meghalj egy kicsit... Hogy aztán végre szárnyra kapj és eggyé válhass... a messzeséggel. 

Elbírom a lelkemmel

Nagy a súly a vállamon. Néha nem bírom el. Ez a fájdalom hazajár hozzám és nálam lel otthont. Enyém. Van, hogy elvakít és elfelejtek élni. De tudom, hogy csak beszél hozzám, aztán eltűnik. Ezért várom a pillanatot, hogy megszűnjön és újra éljek. Nem adom fel, de nem harcolok. Csak bízom és várok. Elbírom. Súly nélkül, a lelkemmel.

A szerelmen keresztül

A SZERELEMEN KERESZTÜL ismertem önmagamra.

Ott van benne minden, ami csak bennem lehet.

Arcot kerestem neki, testet akartam neki adni.
Közben elfeledkeztem  a lelkemről és a lelkéről.
Az igaziról, amiben nincs más csak

ÖNMAGUNK REJTETT KINCSE.

Ahogy már arca sincs, erősebbé vált az érzés.

A nyugalom, a feltétlen bizalom. Bízom önmagamban és a teljességben.

Minden mást eldobva, mindent elfogadva,

most csak én LÉTEZEM - és Ő, csak A LELKÉVEL.

EGYÜTT. BENNEM. BENNÜNK.

Önmagadban szabad

Mondd ki. Légy őszinte. Magadhoz és hozzá is. De ne megbántva, megsértve és vádlóan. Fogadd el, hogy a részed volt. Mert az volt. De nem voltatok egészek. Önmagatokban. Még tele vagytok feldolgozatlan érzelmekkel. Még féltek és szenvedtek önmagatokban. Addig nincs válasz és nincs szeretet. Csak a görcs és az elevenen széttépő érzelmek. Fogadd be, minden így jó, hidd el. Tanulj magadból érezve. És eljön a nyugalom érzése. Felszabadít. Megszabadít. Egészen Te leszel. Önmagadban szabad.