Egyszer végtelenül

Van, amit nem kell magyarázni. Mert sokat vártál rá és mást képzeltél helyébe. Létezett valami, de csak a képzeletedben. Őt kérdezted, faggattad és formáltad magadnak. De van az az érzés, aminek nincs indoka és nincs célja, csak létezik benned. Megfoghatatlanul és végtelenül egyszerűen. Ezt érezned kell és nem megértened. A lelkeddel kell megfognod és a szíveddel kell látnod. Egyszer és végtelen hosszan. 

Lelkének otthona

A lelke sír érted. A  fájdalom sikolyát hallod. Tőled kéri menedékét, tőled vágyik megértésre. Hagyd mesélni. Hagyd, hogy megtalálja benned az elveszett részét. Hagyd kifolyni könnyeit, hagyd, hogy te is megsirasd lelketek. Engedd közelebb és adj helyet neki önmagadban. Lelkének otthonában. Benned.

Kettéhasadt

Kettéhasadt lélek. Egy érzés két szívben. Elhallgatott hangok és elnyomott képek. Hátad mögött a múlt árnyéka, előtted a a jövő fénye. Állsz és várod, hogy benned találkozzon az árnyék és a fény. Megtalálja helyét benned és nem szakít többé. Nem fáj és nem keresed. Csak hagyod egyesülni, csak hagyod újra élni. Hagyod benned összeolvadni.

Nézz körbe!

Nézz körbe, majd nézz a tükörbe. Kik ők? És ki vagy Te? Ki akarsz lenni? Ők vagy Te?

Sokszor nem is tudod, mikor elindulsz, hogy mi az igazi célja utadnak. Csak érzed, hogy menned kell, és a végén ráeszmélsz, hogy bizony útközben tanultál a legtöbbet. A célod pedig már nem is olyan fontos. Mész, mert szeretnél valakivé válni. Nézed őket és hozzájuk hasonlóvá vágysz válni. Látod szép arcukat és csodálod életüket. Közben lassan már arról is elfeledkezel ki vagy te valójában.  És az élet visszaránt. Mert nem ad időt, nem ad lehetőséget, hogy olyanná válj, aki nem vagy. A sors nem kiismerhetetlen és nem manipulálható. Pontosan azt hozza ki belőled, aki vagy te odabent. Kinő belőled és már nem akarsz hasonlítani. Nem vágysz más életére, csak a sajátodra. Pont úgy, ahogy most van.

Mert körbenéztél és csupa boldogtalan arcot láttál. Belenézel a tükörbe és ott vagy Te. Mosolyogsz és ő akarsz lenni. Igen. Pont olyan, aki most a lelkéből mosolyog vissza rád. 

Beszélgetés Angyalommal

Nagyon izgultam a személyes találkozás előtt. Exbarátommal akkor tájt találkozgattunk, felajánlotta, hogy elkísér, aminek nagyon örültem. Az első találkozás is komoly benyomást tett rám. Olyan érzésem volt, hogy ismerem őt, megnyugtató volt a jelenléte. Buddha jutott eszembe róla. Leültünk kényelmesen. Elmondta, hogy összeköttetésben van az angyalokkal és rajta keresztül tudok tőle kérdezni. A kételyek dolgoztak rendesen bennem. Megmondtam a születési dátumom, becsukta a szemét és néha elmosolyodott, aztán meg komoly lett. Végül elkezdte mondani az utolsó pár évem történéseit. Zokogtam, folytak a könnyeim. Nem akartam elhinni, amit hallok. Egyszerűen olyan dolgokról beszélt, amit csak én tudhatok. Az érzéseim, a félelmeim, mind-mind igaz volt. Azt mondta: ideje, hogy túllépjek érzelmileg is ezeken a dolgokon, mert erős vagyok és túl vagyok rajta, de el is kell engedni, hogy újat kezdhessek. Azt üzente Mihály arkangyalom, hogy büszke rám, hogy mindezt végig csináltam és jó úton haladok. A fura érzések, amik hajtottak, hogy nem vagyok a megfelelő helyen és a kapcsolataim sem megfelelőek, hogy hivatott vagyok valamire - mind megerősítette. Erőt kaptam, hogy nem képzelgek és nem vagyok őrült. Most ez kellett, hogy tovább tudjak lépni. Beszélt a szerelmekről az életemben. Beszélt a hosszú kapcsolatomról, hogy azt le is zártam tavaly, azzal már nincs több dolgom. A mostani exemhez viszont karmikus kapcsolat fűz. Több életemben is próbált megkapni, de sosem tudott. Most már olyan erős ragaszkodása van, hogy megfojt vele. El akar nyomni, elvinni az útról. Spirituális képességeimben nem hisz és mivel azt érzi, hogy ezzel távolodom tőle, le is akar róla beszélni. Az életfeladatomról azt mondta, hogy az írás, a beszéd minden életemben meghatározó volt, hiszen sok életemben szerepeltem színpadon. Biztos volt benne, hogy ebben az életemben is vonz ez a világ, de most úgy kellene az életemben megjelennie, hogy az embereket tanítsam, adjak át nekik valamit. Fényküldött vagyok, akik hozzá eljönnek, azoknak feladatuk van. Angyalom kérte, hogy olvassam el a Beszélgetések Istennel című könyvet, kezdjek el meditálni és blogot írni. Egy óra alatt nagyon sok megerősítést kaptam, ugyanakkor akkora bizonytalanság és félelem jött rám estére, hogy onnantól napokig csak sírtam... Szó szerint fizikai fájdalmat éreztem. A gyakori görcs a gyomromban, a mellkasi nyomás újra előjött. Elindult a tisztulás folyamata...

Valahogy így kezdődött... 

Új nap újabb vággyal

Feszít. Rád tőr.A vágy, hogy megéld. De fogva tartod és nem ereszted. És nem jössz rá, hogy ő tart markában téged. Mert ő irányít, mert ő vezet téged. Szabadulj meg tőle. Mondd ki és tedd meg. DE ne félj közben, hogy bántasz. Mert te vagy neki a tükör, ahogy ő neked. Fedezd fel benne az érzelmeid, és add vissza neki, ami nem a tiéd. Rakd a helyére önmagadban. Ereszd és nincs többé nyomás. 

Csak a nyugalom. 

Csak az új nap egy újabb vággyal.

Csak az Egy

 

Úgy látlak téged, ahogy csak Egy lélek láthatja a másikat.

Benne a múlt, a kötés, az örök összetartozás.

Nincs benne elvárás és utópia.

Csak Te és Én.

Az Egy.

Úgy látlak téged, ahogy magamat látom.

Egy szétszakadt lelket, egy elválasztott szívet.

Benne a mindenség, a végtelenség, a közös szabadság.

Úgy látlak téged, ahogy vagy.

Nem kérek semmit,

nem várok mást,

csak Téged: a Másik Felem tiszta lelkét.

Úgy, ahogy csak az az Egy várhatja.