Tudom, hogy létezik valahol...

Tudom, hogy létezik valahol és emlékszik rám. Ott mélyen bent, értünk teszünk mindent. Egy lépéssel mindig közelebb vagyunk egymáshoz. Egyetlen egy választ el tőle. De az az egy nagy lépés. A legnagyobb.  Kell hozzá bátorság és erő. És ott is van bennem, Benne. Még sem jön, még  sem néz szembe. Mert meg kellene tenni, de még mindig visszatart valami. Keresem mi az és mégis el kellene engednem. Nem keresnem. Hagynom, hogy ő tegye meg. Hogy egyszerűen csak megtaláljon. Hogy Ő nézzen a szemembe. De még elválaszt tőle valami, még nem teheti meg. És épp azt kell engedni, ami visszatart. Megkeresni, meglépni. Önmagamért. Érte.