Itt maradt Bennem Mindened

Mit hagytál Bennem?

Mi maradt Belőled?

Millió finom vonás, amit itt őrzök már lelkemben.

Millió érintés lágyságát testemen elszórva.

Millió kis lenyomatot szívemben, 
amit csak Te kelthettél életre és csak Te hozhatsz el újra számomra.

Millió boldog pillanatot, amelyet felidézve újra szárnyalok.

Millió édes pillantást, ami bizsergeti lényemet.

Millió érzést, amelyet örökre megtartok magamnak.

Mit hagytál Bennem?

Itt maradt Bennem Mindened.

Mint egy fa

Egyszer elfogysz, ha csak magadból adsz. 

Adj szüntelen, de ne magadat, ne magadból. 

Ne úgy, hogy elveszted benne magad. 

Erősítsd magadat. 

Keresd meg, mi tölt és mi tart meg önmagadban.

 Légy biztos és stabil magadban. Mint egy fa a víz partján.

Öleld át, tartsd a kezedben leveleit, verj gyökeret a földbe és tárd ki lelkedet a magasba. 

Légy vele összhangban. 

Kapaszkodj bele, megtart, erőt ad és újra feltölt. 

Szívd be a fényét és táplálkozz, hogy aztán te is táplálhass mást.

Angyalod lennék

Én nem vezetni és nem irányítani akarlak. 

Én nem mutatni szeretnék bármit, csak ott lenni VELED,  csak menni MELLETTED.

Én hinni fogok benned, elfogadlak és befogadlak. 
Megfogom kezed, és el is engedlek, ha azt kívánod. 
Én nem az Istened, én az ANGYALOD lennék, 
aki vigyáz rád és melletted sétál örökre.

Egymás mellett, mint két TÁRS, mint két elfelejtett LÉLEK, akik már emlékeznek egymásra.

Csak hallgatni fogom...

Csak várok, hogy a szavaid halljam.

És mikor itt lesz, csak hallgatni fogom.

Nem szólok semmit, csak hallgatom.

Mert, amire vágytam, akkor,

ott a Csendemben - Benned találtatik meg.

Milyen lehet?

Elmélázni a gondolattal, hogy ő milyen lehet. Vajon honnan ered csalódottsága? Miért így élte meg? Mi vezette és mi hagyta el őt? Mije van? Mije maradt? Van még reménye? Maradt hite? Hisz még valamiben? Talán ha tudná, hogy sosem volt egyedül, hogy mindig ott azok voltak, akikre szüksége volt. Ha nem méregetne, nem vizsgáztatna, csak élne. Ha merne szabad lenni korlátok nélkül. Ha azt tenné, amit belül érez, ha képes volna... Ha nem bántaná tovább önmagát. Ha önmagát mentené meg. Ha szembe tudna nézni önmagával. Ha nem ítélné el önmagát, akkor mással sem tenné. Vajon milyen lehet ott belül?

Neked elmondanám

Nem tudom miért, de neked elmondanám. Mindent. Mindent így magamról. Másnak nem tudom. Hogy is mondhatnám? Őrültség és képtelenség az egész. Mindez, ami történik velem, ami már megtörtént. Minden, amit gondolok és érzek. Minden fájdalom és szenvedés, az itt történik bennem... Az számomra is hihetetlen és meghallgatásra vár. DE nem akárki hallgatására vágyik. A Tiédre. Kell nekem, hogy te is láss így, ahogy én érzem. Nem félj, nem a támogatásod kell és nem a megtartásod. Elbírok én ezzel, hiszen ez vagyok én. Én választottam ezt, és akármilyen vállalom. Én csak érezni szeretném, hogy mellettem vagy, hogy itt vagy velem. Mindenben. Mert lesz jó is, és annak ez az ára.  Tudom. És én már ott is csak Veled lennék. És Neked mondanám.

Vagyunk Mi Egymásnak

Én szeretem meghallgatni.

Bárkiét. Mindenkiét. Mert együtt érzek és mert fontos. Nem csak neki, nekem is. Mert általa érthetek meg valamit. Talán máshogy, mint eddig. Elindít valamit, átfogalmazom és észlelem magamon. Lehet csak átfut, de valamit megváltoztat.

Nem hivalkodó, nem kér ő választ és én sem adok tanácsot.

Rávilágítunk és kell visszakérdezek és ő rákérdez - tényleg így van ez?

És elgondolkodtat, rávezet valami számomra fontos pontra.

Olyan, mintha a sötétségbe egy-egy pöttyöt rajzolnánk egymás égboltján, hogy aztán egyszer teljes fényében ragyoghasson. Köszönöm, hogy vagyunk Mi Egymásnak.

Figyelj, mondom...

Annyiszor kezdtem el, és annyiszor mondtam, hogy most máshogy csinálom. Mert tanultam az előzőből, mert nem hiba volt, csak lecke, hogy most miattunk másképp lehessen. És aztán ott állok megint. Még mindig tele félelmekkel. Lehet, hogy már nem azokkal, nem annyival, de csak állok. És várok. Tudom, hogy nem mindegy, tudom, hogy most tennem kellene. Máshogy. De csak állok. És nem kérdezek. Hagyom, hogy érezzek. De félek, hogy csak gondolom, és te nem ezt érzed. Aztán elhessegetem. Nem. Ezt érzem. Nem csaphat be. És aztán szólnék, de mégsem teszem. Nem is tudom mi ez. Kétség? Félelem? De mitől? Hogy végre történik valami? Valami jó? Ami nem csak bennem, benned is ott nyiladozik? Vagy attól, hogy itt maradok ugyanígy? Csak állva, szótlanul és reménykedve, hogy egyszer eljön az idő? Várjak? Vagy ne? Vajon meddig jó a várás? Van ideje? Vagy érezzem? Kérdezzek? Jó megteszem. Mondd, mit érzel? Hallgassak vagy mondjam? Annyiszor kezdtem el. Most folytatom. Figyelj, mondom...

Csikunggal az önfelfedezés útján

 Kicsit misztikus és nagyon ősi. A legfőbb igazsága és dolga, hogy az élet működését, a test belső munkáját fenntartsa. A legparányibb résztől a leghatalmasabb kiterjedésig. A mozgás összefonódik az energia irányításával, a belső egyensúly, egészség megteremtésével. A keleti harcművészetek alaptézise, hogy a középpontodat önmagadban leld meg.

Egy kis történelem

A csikung művészetét bizonyos források már több mint ötezer évre becsülik. Céljai és módszerei alapján különböző irányzatok és iskolák vannak. A konfuciánus iskola a nagy filozófus, Konfuciusz tanítása az etikán alapult, amely a tudat szabályozására volt hivatott az érzelmektől való megszabadulás révén. A taoista irányzat a régi hiedelmeken és hagyományokra épül, miszerint az ember a világegyetemből jön létre és fejlődve kell változnia. A buddhista irányzat sokban hasonlít a taoista irányzathoz, hiszen a szenvedésektől való megszabaduláshoz vezette el az embereket. Kínában a taoizmus nyújtott alapot a minden magasabb szintű harci felkészültség számára, melynek célja nem az ölés, hanem az önvédelem és mások szükség szerinti megvédése volt. Így aztán azok a harci módok váltak be a háborúk során, amelyek a taoizmus egyetemes felfogásából meríttettek. A legrégebbi feljegyzett harcművészeti stílus a saolin kolostorok papjaihoz köthető. A fizikumuk ugyanis nem bírta a hosszú meditációs gyakorlatokat, így végeztek irányított gyakorlatokat, amelyek a jóga elemeire és a harcosok testedző gyakorlataira épültek. Körülbelül ezer év telt el a tudás tökéletesedésével, és az ezerötszázas években kezdtek a harci képességek harci művészetté válni.

Mi a csikung?

Gyógymód? Harci kifejezési mód? Önfejlesztés? Lehet mondani, hogy így együtt egyszerre minden. A csikung a csí - az energia - áramlásának tudatos kezelése, a belső energia összpontosítása. Az egészség, a harci képességek, az önfejlesztés magasabb szintű elérése áll a középpontban. Ez az alapja az összes harci technikának és önfejlesztő rendszernek. Nem egyszerű mozgás ez, hiszen a gyakorlatok elvégzése gondolati energiatovábbítást igényelnek, amelyeknek lényeges része az agyban játszódik le. A képzeleterő komoly munkájának eredménye a mozdulatok hasznosítása. Életünk minden mozzanata energiával átitatott, folyamatosan kapjuk a jelzéseket, amelyeket elsősorban fel kell ismernünk, majd meg kell tanulnunk bánni vele. Mindezek segítésére itt a csikung, amelyet öngyógyításra is használhatunk.

Csikung ágazatai: konfuciánus, taoista, buddhista, gyógyító, harcművészeti.

Technikáit tekintve: kemény és lágy, céltól függően. A kemény a test felkészítését, fizikai állapotát erősíti, míg a lágy a betegségek megelőzésére, a gyógyító folyamat zavartalanságára törekszik.

Alapelvei: 1. a jing-jang koncepció, 2. vuhszing (az öt elem mozgása) rendszer, 3. energetikai csatornák és biológiailag aktív pontok.

Csung Jüan Csikung

A Csung Jüan Csikung nem tudni pontosan mikori, de az ismert, hogy már hétezer éve már létezett. Rendszere nagyon szerteágazó és átfogó, hiszen nincs még egy olyan rendszer, amely az emberi létezés dimenzióját így össze tudná fogni – mondja Fazekas Norbert, a rendszer egyik tanítója. A specifikus tanítási módszere és gyakorlata miatt, ma is „titkos tanok” csoportjához tartozik. Norbert először az élményelőadás fontosságát hangsúlyozza, amely minden esetben megelőzi a tanfolyamot. Itt az iskola bemutatására és tapasztalatok megosztására kerül sor, amelyet néhány gyakorlat követ, hogy az érdeklődök élménnyel és tudással gazdagodva menjenek haza. A mozdulatokon keresztül megtapasztalhatják a csí hatását saját magukon, amely az esetek 95%-ban elsőre érzékelhető és látható bárki számára.

Norbert három fő részről beszél, amelyek különálló egységeket alkotnak. Az első rész – a Felemelkedés Iskolája öt szintből áll, amelynek az első három szintje tanfolyam formájában érhető el, és ezt már magyar oktatók is átadhatják.

Fazekas Norbert Csung Jüan Csikung tanító

Ennek segítségével az egészségi állapot javulását, a fizikai test ellazulását, az energiák kézben tartását, a testi-lelki egyensúlyt, az elme lecsendesítését tapasztalhatjuk meg. A negyedik szinten olyan technika sajátítható el, ahol a Föld minden élőlényével tudunk kommunikálni és az ötödik szint az, amely szélesebb körben már nem érhető el. A második rész – a Képmedicina, amely a gyógyító csikung, amelyet 1997-ig „titkosnak” minősítettek. Több dimenziós világok sajátos jellegzetességeivel és egymásra gyakorolt hatásait ismerteti meg. Olyan öngyógyító technikákat nyújt, amely az életenergia visszaszerzését, betegségek kezelési módszereit mutatja meg, többek között szimbólumok és mantrák segítségével. A harmadik rész - a Tudástranszplantáció, amely egy speciális utat nyit meg a tudás megszerzéséhez a közvetlen környezetünkből. Az ember bármilyen kérdésre választ kaphat e technika révén. Ez a terület jelenleg is a „titkos tanokhoz” tartozik és mintegy öt százalékát használják  a tanítók a tudás átadására – fejezi be Norbert az iskola rövid bemutatását.

A Csung Jüan Csikung tanítási módszere:

A tanításhoz használt módszer lényegesen más, hiszen itt a tudás közvetlen átadásáról van szó. Négy szintet különböztetünk meg:

Első tanítási szint: A mester csak bemutatja a gyakorlatot, a tanítvány pedig lemásolja és addig ismétli, amíg az automatikussá nem válik.

Második tanítási szint: A mester segít, energiát ad a tanuláshoz, ezzel meggyorsítva a folyamatot.

Harmadik tanítási szint: A mester közvetlenül megnöveli a tanuló képességeit, aki azonnal meg tudja növelni a sajátját, ezáltal könnyedén felfogja az anyagot.

Negyedik tanítási szint: A legmagasabb szint. A mester minden előzetes tanulás nélkül átadja a képességeket és a lehetőségeket. Az adott feladat elvégzéséhez ugyan nem rendelkeznek a megfelelő tudással, de a képesség átadásával lehetővé teszi annak teljesítését.  

Miért a  Csikung?

A keleti tudományok az élet működését a csí áramlásával magyarázzák. Ez tart minket életben, hiszen mindenütt ott van és mértéke senki számára sem lehet közömbös. A csível teli ember teherbírása, teljesítőképessége sokkal jobb annál, mint akinél alacsony szinten pulzál. Ez azonban nem elegendő kitétele az egészségnek, hiszen hiába van, ha az elakad valahol, és ezzel okoz gondot az egész rendszer működésének, megbetegítve azt. A csikung mozdulatai és szellemisége akadálymentesíti a testben áramló energiát. Különlegessége, hogy semmilyen külső eszközre nincs szükség, hiszen rendelkezik megfelelő mozgásrendszerrel, légző- és meditációs gyakorlatokkal. Eleinte persze a csikung is igényel szakszerű támogatást – mondja Norbert, de aztán a megtanult mozdulatokat otthon is lehet szabadon végezni. Bár Norbert annak idején egy netről rendelt könyvből sajátította el az alapokat, majd ment el megtanulni azt közösségbe, véleménye – tulajdonképpen mindegy melyik úton indulsz el, ha jól csinálod, ugyanoda jutsz el, hiszen maga a folyamat a lényeg, az „úton levés” - a belső csend és nyugalom megtalálása.

by Cser Melinda

www.energiamunka.hu

Ölelj meg, kérlek!

Attól, hogy nem nézel rám. Tudom, hogy nézel. És sokkal mélyebbről, mint azt a szemeddel tudnád tenni. Nem kell hozzá semmi. Csak egy találkozás, amit megejtett egyszer, ez a két lélek. Igen. Biztosan. Mert ismerem a lelked. Megnyugtat és igen, olykor kétségbe ejt. Mert nem érzem az ölelésed. Csak a lelked. És nekem ez kevés. Már nem tud lélegezni egyedül. A szomj emészti. Azért az egy pillanatért, amikor a karod átfog, a fejemet a válladba fúrom és megnyugszom újra. Mikor tudom, hogy ez megvéd bármitől. Ellenségtől, félelemtől, mindentől. Óv, mert néz engem, és lát is. Látsz, ugye? Akkor ölelj meg, kérlek. 

Megtalálva magamat

El kell mondanom. Ki kell szakítanom magamból. Én is félek, én is szenvedek. Gondolkodom szüntelen. És végig azt hittem érzek. És rá kell jönnöm, hogy nem. Én a gondolatokkal próbálok érezni. De nem megy. Mert tudok gondolkodni a tiéddel, a máséval. Itt érzem bent, a mellkasomban. Fáj, mert neked is fáj. Veled bukom és veled szenvedek. De most tudnom kell megállítani. Nem megy. Nem megy tovább. Fáj, ledönt és a vesztembe küldöm önmagamat, másért. Érted. Van, amit le kell zárni, és többé nem engedni át. Nem engedni befolyni és összemosni a sajátoddal. Külön kell, hogy létezzek. Nem élhetek úgy, ahogy te. Az nem én vagyok. Az csak egy veled meghasonult valaki lenne. És ez nem segít. Sem neked, sem nekem. Így most bezárom magamat. Nem előled. Csak magamnak. Mert az érzés kell nekem is. És nem a tiéd. Többé nem másé. A sajátom. És hidd el, így leszek újra meg, újra nyitott és újra segíteni kész. Csak már nem belőled, másból táplálva, hanem önmagamból. Mert tudom, hogy adnom kell, de nem magamat összetépve és eltiporva. Nem. Az tudni adni, aki megvan önmagában. Aki ad, de nem veszik el, és nem vész el másnak adva. Így kérlek, fogadd el, hogy most lezárul valami. Nem elveszve, nyitva, megtalálva magamat. Neked. Másnak. Nektek. 

Itt vagyunk Bennem

Kerestem már mindenhol. 

Benne, benned és újra benne, 
másban, mindenkiben. 

Jeleket és üzeneteket vélek felfedezni mindenben és mindenkiben. 
Túl sok. Már nem megy. Elfáradtam. 

Megállítom magam. 
Lassítanom kell. 
Csendesedni - csitítom magamat. 

Aztán hallani vélem a csendem. 

De mégis újra keresek. 

Mintha mindent el tudnék veszíteni újra. 

Látom benned, látom benne,
 és újra csak ott tartok, 
ahonnan elindultam. 

Kezdem újra és keresek tovább.

Majd újra érzem, megállok és meg akarom tartani. 

Szorítom, és minden kifolyik.

Nem. Nem kell keresnem. 

Meg kell állnom. 
Megvolt eddig. 

Csak máshol, máshogy kerestem. 

És végig a legközelebb volt hozzám. 

Itt volt a mellkasomban.

Itt van bennem.

Minden.

Én és Te. 
Te és Én.

Itt vagyunk Bennem. 

Kitartunk

Amit legjobban féltek magamban, azt félted te is magadban. Védem magamat, véded magadat. Nem megyek közelebb, te sem jössz. Várunk, mert tudjuk, hogy várni kell. Mutatsz érzéseket, gondolatokat, és így adsz erőt és hitet is, hogy kibírom. Kitartok és kitartunk. 

A magam semmijében. Megvagyok.

Elveszek már mindenhogy. Nem jönnek a szavak és nem jönnek már a gondolatok. Erőlködöm vele, érezni akarok. Még erősebben, még mélyebben. Szeretnék magamban elveszni, mert tudom, így leszek meg én. Nincs bennem már teher és könnyedség sem. Nincs bennem fény és sötétség sem. Nincs bennem már semmi, mert mind elhagytam. Nem kell remény és nem kell hit. Elhagytam mindent és megvan minden. A magam semmijében. Megvagyok.

Régi sebek, hogy begyógyuljanak

A régi sebek azért vannak, 
hogy begyógyuljanak, hogy tanítsanak, hogy ragyogóbbá tegyenek. 

Minden erre készít fel. Minden szerelem és minden ami körbevesz. 

Nem azért, hogy félj és ebben élj.

Azért, hogy megszabadulj, hogy felszabadulj, hogy gyógyulj.

Ott vannak, de tanulj meg - Élni Velük. 
Újra.
Hittel és Bizalommal. 

Erősebben - Általuk.

Te már itt vagy nálam

Még nem tudunk egymáshoz mindig szólni. Még vannak bennünk kételyek és még tele vagyunk félelemekkel. Még ott vannak a vágyak, amik emésztenek mindkettőnket. Még vannak pillanatok, amikor elveszek magamban és még vannak percek, mikor elveszek nélküled. Még vannak lelkemen sebek, melyeket gyógyítgatok és még vannak, amik fájnak. Bár még itt és most nélküled élek, de mégis veled együtt, mert érzem, Te már itt vagy nálam.

Minden, ami Bennem, Benned is

Minden, ami bennem sötét, minden, ami engem emészt, minden, ami bennem félelem, minden, ami nekem fáj, minden, ami nekem boldogság, minden, ami nevetésre ösztökél, minden, ami bennem életre kél, minden, ami bennem elmúlik, minden, ami kivirágzik, minden, ami nekem üzen, minden, ami leterít, minden, ami felemel, minden, amire vágyom, Minden, ami Bennem, Benned is. 

Magad mellé fektetnéd...

Magad mellé fektetnéd és csak hagynád hallgatni, aztán szépen megfognád a kezét és csukott szemmel álmodnátok ugyanazt. Vágynál az ölelésére, a simítására, de elég volna kezének érintése. A lelkeddel éreznéd, a szíveddel hallanád. Egy lágy dallam szólna fületekben, ami kettőtök kéz melegében érne össze a végtelenben. 

Szavak nélkül

Megmutatta magát, aztán szótlan maradt a szája. Nem beszélt, a némaságba burkolózott. Nyitottad volna te is szádat, de hang nem jött ki rajta. Megérted, még várnod kell, még várnotok kell. Addig szavak nélkül beszéltek, és lélektől lélekig ér el minden hang.

Csillagfonál

Légy egy Csillag, aki vezet engem a cél felé, akinek követem a fényét és el nem vesztem soha. A szemem csukom be és a lelkem visz tovább. Már a szívemben az irány, a láthatatlan csillagfonál.

A Nap és a Hold

Ő a Nap, hiszen ragyogása betölti a teret és általa fényesedik ki sok-sok lélek. És így terjed a fény tovább. Mert Te is általa, érte sütsz ki újra és újra. Te vagy az ő társa, a megnyugvása, ahova haza jár, ahol békét lel és otthonra talál. A Hold vagy mellette, aki az éjszakában gyújt fényt és vezeti a Napot Önmagához vissza. Ő is így kap újra fényt és erőt. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ők az Örök társak, a Nap és a Hold.

Körbeölelni a lelkeddel

Kimondani vágysz. Megszólalni és odaadni magadból valamit. Betölteni valamit magadból. Egy örökké hiányzó, égető részt. Megtartani magad benne. Egybefonódni, körbeölelni a lelkeddel. Nem szorítani, csak éreztetni, hogy itt vagy. Mindig. Bármikor. Neki. Egymásnak.

Két lélek szíve

Jön egy érzés, ami ugyan mindig ott volt és a lángját érezted is lelkeden, de most mégis felülír minden eddigit. Ez nem elsodor és nem égett. Nem kell veled lennie, mert a nyugalma ott van benned. Vágysz rá, mert kitölti és elsimítja részecskéid. Békét lelsz szótlanságában és csak egy számít: a két lélek szívének egy dobbanása.

Hitünk

Sokféleképpen hiszünk valamiben. Keressük az igazságot benne. Magunkon kívül, másban. Tehetjük ezt, bár az sosem lesz a sajátunk. Elfogadhatjuk, lehetünk nyitottak minden hit felé. De mi találjuk meg magunkban az igazságot. Ne másban, magunkban. Pörén, tisztán, fényesen, ragyogóan.

Felszabadul

Az évek során sok minden rakodott le. Sok fájdalom, szenvedés és tapasztalat, amelyeket most ideje lefejteni, letisztítani. És ha megszabadulsz az egyiktől, ott a következő. Ha azt érzed, hogy már megvan, akkor jön a családé. Szülők, aztán nagyszülők. Generációs fájdalmas beidegződések, amelyeket átveszünk és cipelünk. Ha elérkezett a fejlődésünk azon szakasza, a megértésünk már elég tiszta, leválik rólunk és nem csak a testünk, a lelkünk is felszabadul. Így kapunk újra szárnyra a saját szabadságunkkal.

Figyelek szavadra

Figyelek szavadra, látom a tekinteted. Elszánt vagy és bölcs. Benned rejlik a tudás. Kettőnk tudása. Hallgatok rád és veled cselekszem. Megállok, ha kéred, és lépek, ha veled tehetem. A bizalmam van nálad, odaadtam réges-régen. A részed lettem, mégis szabadon ébredek. Várom a percet, hogy újra láthassam szemedet.

Történik az Élet

Vannak elképzeléseid arról, mit hogyan kapsz meg.

Aztán történik az élet és nem úgy kapod.

Csapkodsz, tombolsz és talán még a hited is elveszted.

Zúgolódsz fenyegetsz és eldobnál mindent.

Aztán mintha elfújták volna.

Minden lenyugszik és visszatér a lelked.

Elhiszed, hogy mindennek megvan a helye és az ideje,
csak nem biztos, hogy úgy,
ahogy az a te képzeletedben él.

És meg is kapod.

Más úton, más irányból, de Megkapod.

És megtanított arra, hogy dobj el minden elképzelést,
és Ott lesz, Megkapod.

... És újra élni

Meglátni, hinni, megijedni, hagyni, beleérezni, tenni, feltérképezni, közel engedni, megismerni, vágyni, égni, félni, várni, elengedni, fájni, felszabadulni, befogadni és újra élni.

Hozzád olvadok bele az égbe

Egy csillag lettél, mely nekem ragyog. Minden éjjel kézen fogsz és vezetsz magadhoz. Nézlek és csak a fényedet érzem. Hozzád tartozom és veled tartok. 

Hozzád olvadok bele az égbe.

Ne harcolj!

Ne kérj, ne követelj. Csak fogadd el, ahogy van. Egyszerűen ez kell neked, engedd magadhoz. Ne harcolj, ne várj el. Csak légy nyitott és élj így.

Türelem

A legfőbb játékod legyen a türelmed. Tágítsd, engedd. Ne ragaszkodj, ne görcsölj. Se időhöz, se térhez, se emberhez, se helyzethez. Semmihez. Ajándéknak tekints minden kis részletet. Szeresd és légy nyugodt az adott pillanatban. Csak türelem.

Lefejt egy újabb réteget

Ha csalódsz valakiben, az miért is van? Hogy feladd? Hogy abbahagyd? Nem. Hogy tanuld meg azt, ami most fáj. De ez nem mélyebbre lök, hanem kiemel a régiből és megváltoztat. Lefejt egy újabb réteget rólad.

Mi egymást

Ha én nem menthetem meg magamat és téged sem, akkor mi egymást fogjuk megmenteni.

Lépj túl!

Értsd meg magadat. Ne ítéld el és ne szabj neki határokat. Figyeld meg fejlődésedet, és lásd a fokokat. Eljutottál eddig, és van tovább is. Mert mindig lehet feljebb lépni, csak merd elhagyni önmagadat. Lépj túl, lépd át. Nem megy? Akkor várj türelemmel, majd tedd meg. 

Ott a következő lépcső.

Légy súlytalan

Érd el, hogy ne legyenek vágyaid és félelmeid. Teremtsd meg a teljes szabadságot. A vágyakat valósítsd meg az félelmekkel nézz szembe. Légy súlytalan és vakmerően szabad. Ugorj bele, és már nincs visszaút. Repülsz.

Ott vár

Ha hív az út, csak menj rajta. Ne gondolkozz, ne tervezz. Csak menj! Ott vár rád az élet.

Boldoggá

Tegyen boldoggá. De tartsd is meg. Akkor is, ha nincs ott veled. Ha elmegy, elvisz belőled? Akkor még nem vagy meg. Hiányoznak részeid, amit mástól nem kaphatsz meg. Tedd magad boldoggá és visszajön újra.

Megvan Benned!

Annyi minden befolyásolja az érzelmeidet. Emberek és helyzetek hatnak rád. Levisznek és felemelnek. De miért kell így lennie? Miért nem a sajátjaidat éled meg? Mindentől függetlenül szabadon. Hogyan? - kérded. Hogy zárd ki. Ne harcolj vele, de ne is engedd be. Ha bejut? Alakítsd át. Dolgozz rajta. Találd meg a saját egyensúlyodban magadat. Kilengsz? Törekedj újra és újra a harmóniára. 

Megvan benned!

Én, mint a...

Maga az élet. Én, mint a Nő. Én, mint a Boldogság. Én, mint a Kereső. Én, mint a Szabadság.

Én, mint Nő. A nő az, aki mindig választ, aki dönt és a férfi mellett van. Megadja az alapot, az otthon melegét. Aki anya, társ, barát, szerető és még minden, amit a szerepe megkíván. A boldogságot adja, és támaszt kér. A bizonyosságot és a biztonságot keresi. Érez és éreztet. Eggyé válni vágyik, és nem felülkerekedni, nem ránőni, hanem kiteljesedni. Egységet alkotni és kiegészíteni. Tanulni és tanítani. Kiegyensúlyozni és a fényt hozni. 

Én, mint a Boldogság. Minden, ami az életedbe jön, az egy forrás, amiből tanulsz és jobbá válsz, egyre tisztábbá. Mindig meghaladod önmagadat és leveted rétegeidet. Az élet egy feladat, egy játék és te vagy az a játékos, aki él a lehetőségekkel. Nem problémákat lát, hanem feladatokat. Terveid legyenek, és csak menj felé. Nem kell időzni egy feladatban sem, nem kell megérteni mindig mindent. A megoldást sem kell tudnod mindenre. Csak képzeld el, hogy megoldódik, jól. És az élet hozzád rendezi. Legyen ott a képzeleted. Lásd képekben a jövőd. De ez ne legyen egyenlő a tétlenséggel, a várakozással. Tenned kell hozzá, lépned és menned. Minden nap láss!

Én, mint Kereső. Az életünket töltjük azzal, hogy szüntelen keresünk valamit, valakit. És mintha elfeledkeznénk róla, hogy nem a keresésen van a hangsúly, hanem a találáson. Én találni szeretnék valamit magamban, a világban, a mindenben. A célom, hogy megtaláljam magamat, hogy lefejtsem a piszkot, a félelmeket és ott maradjak csupaszon Én. A félelmeim sem tudnak, mit kezdeni velem, ha szeretem őket, ha szembe megyek velük. Megcsinálom és már nem is értem, miért féltem. Egyetlen ellenszere a saját félelmeimnek az én szeretetem. És sosem ér végett, egyik megszűnik, jön egy másik. Mindig túllépek valamin önmagamon belül. Egyre közelebb vagyok. Megtalálom.

Én, mint a Szabadság. A szabadság maga az önfelismerés és a felébredés. Mert rájössz, mindenben ott van, nem kell keresni, már ez is az, ez a pillanat, maga a szabadság. A boldogság utáni vágy hajszol minket, pedig itt van bennünk. Elveszünk a keresésben, mert rajtunk kívül keressük. Valami kezdetre vágyunk, aztán megdöbbenünk, hogy annak vége is van. És a szabadság az, ami csak van, így a legcsodálatosabb, hogy nem múlhat el. Minden elmúlik, a rossz érzés és a jó is. Folyamatos változásban van minden, nem is kell megtartani, ragaszkodni semmilyen érzéshez. A jó napod és a rossz napod is használhatod. Csak ismerd fel és legyen egy eszköz a kezedben. Hidd el, sosem azt kapod, amire számítasz. Azt kapod, amire szükséged van.

Szerelmes az életbe!

Lehetek szerelmes. És lehetek  mindenbe és bármibe. Mindenkibe és bármikor. Nézhetek rá szerelemmel, mert az érzés marad az enyém. Szerethetek. Nem kell bele bűntudat és nem kell hozzá elvárás. Nem kell más csak szeretni mindent minden pillanatban. Ez sosem fogy el, ennek nincs kezdete és vége. Ez van! A szerelem ott van az életben. Mindenben.

Felismerlek...

Látom a tekinteted és érzem az illatod.

Megkaptam, itt van bennem, hogy vezessen. 

Nem tudom ki vagy, de már részeid Élnek Bennem. 

Várja, hogy megtaláljam, hogy menjek,
 hogy cselekedjem, hogy fejlődjem általa...

Aztán majd ott állsz előttem, és én tudni fogom, hogy Te vagy!

Az más lesz. 

Én felismerlek...

Szíved szólal meg

Nem kellenek szavak, mert a szíved szólal meg szemedben. Nézem és mindent kiolvasok belőle. Mintha minden világos és egyértelmű lenne. Mintha megelevenedne valami köztünk. Bennünk.

Szabadság

Nem keresni, hajtani, űzni kell a szabadságot. Megtalálni. Ott, benne, mindenhol. Nincs rossz vagy jó, hiszen minden maga a szabadság. Találd meg és lásd meg benne az áhítatot. Szabadon szabadság.

Most mindent

Lesz majd egy, aki miatt minden múltat eldobsz. Nem számít majd más, csak hogy adhass neki  most mindent. Magadból.

Mi egymás felé...

Régen úgy voltam, hogy rohantam. Aztán rájöttem, hogy majd minden akkor jön, amikor kell. Mert Mi nem megyünk más utakon, Mi egymás felé tartunk...

Minek nevezzelek

Tulajdonképpen nevezhetlek bárhogy. Képzelhetek rólad bármit. De már nem akarok. Csak hagyni szeretném, hogy kiteljesedj önmagadban. Hogy megszabadulj, hogy felszabadulj. Hogy elengedj minden korlátot és szabaddá válj. Hogy tanulj és taníts. Hogy felelős légy önmagadért, hogy aztán tudj megindulni önmagadban. Hogy végül engem nevezhess a boldogságnak.

Lassan léphetsz felém

Minden érzés hozzád vezetett, de minden ami itt van, az el akart téríteni tőled. Mert még nem vagyok ott, még nem vagyok kész rád. De a szívem jelez nekem, és érezlek bárhol vagy. Leszámolok minden félelemmel, minden, ami a múltamban fájt és akkor újra látlak. Majd újra érzem lelkem és már nincs benne ragaszkodás. Csak fogadás. Lassan léphetsz felém.

Az álmom vagyok én

Az én álmaimat senki sem tépheti szét. Csak én tudhatom és csak én érhetem el. Ha azt bárki meg akarja szabni és eltüntetni belőlem, azt nem hagyom. Mert bennem megvan a kellő hit és erő. Megyek és teszem. Nincs letérő, esetleg kitérő, de tudom hova tart és hova lyukad ki. Tudom, hogy az álmom vagyok én. És ezt csak én ismerhetem, senki más.

Segítőkkel

Ne akarj mindent egyedül megélni. Kellenek a segítők, akik az úton veled tartanak. Figyelj a barátra, de az ellenségre még jobban. Mutat téged, tanít önmagán keresztül. Ne haragudj rá, mert úgy magadra is haragszol. Ne vedd a hátadra teherként, ne cipeld. Rakd le, engedd el. Végy egy levegőt és hadd menjen.