2014. május 31., szombat

Visszakaphatom

Pontosan egy éve, napra pontosan. Nem tudtam miért fontos. Csak azt éreztem, hogy dolgom van veled. Nem ismertelek, csak láttalak, de valamit láttam benned, ahogy az előtt senki másban. Éreztelek. Éreztem a lelked lüktetését. Éreztem, ahogy hozzám szól. Megláttalak és megváltozott minden bennem. Az a pár szó, az érintésed és az illatod. Összezavart és menekülnöm kellett. Ott hagytalak szó nélkül, nem érthetted, nem volt rá lehetőséged. Miattam és miattad se. Írtam neked, válaszoltál, de aztán végleg eltűntél. Volt bennem minden. Harag és düh, és nem értettem, hogy miért nem érzed. Ez most más. Csak néztelek és éreztem a lelkedet. Éreztem, ahogy beszél hozzám. Éreztem a magányt, a szeretet, a félelmet… Éreztelek. Soha senkivel így még nem. Ha illúzió volt csupán… Hát én ebben éltem, ez vezetett. Ez indított el és adott erőt ahhoz, hogy lépjek, hogy változtassak. Úgy segítettél, hogy nem tudtad, mit teszel értem. Erőt adtál és hitet. Hittem a vágyaimban, érzéseimben miattad. Vakon mentem utána és nem térített el semmi. Aztán belefáradtam a vágyba, a meg nem élt képekbe. Láttalak álmomban, láttalak vágyaimban. Tudtam, hogy volt közös múltunk és bíztam a közös jövőben. Bármilyen hihetetlennek tűnt, hittem. És jeleket is kaptam. Aztán írtam neked újra és semmi válasz. Elfogytam. Mélyre zuhantam és lezártam, eltemettem. Nem néztelek, nem foglalkoztam veled. Mert felkavart, mert még fájt. És most ugyanúgy felidézem itt a lelkemben. Attól, hogy nem vettem róla tudomást, csak éltem, attól itt volt. De már nem fáj, már nem bánt. Csak egy gyönyörű érzés maradt a lelkemben. És most ide vágta a sors újra. Ma visszakaphatok magamból egy részt. Tőled. 

Akkor...

Elvagy a semmivel, a hiánnyal, csak a belső önmagaddal. Nem bánt, nem feszít, nem kérdez, nem ámít, csak létezik benned. Valami új. Ott van a hited, valahol benned, mélyen. Beépült. Mert hiszed, hogy van kiút... Hogy van valahol... Ő. S hogy majd egyszer... Mikor nincs több görcs és nincs több félelem. Akkor...

2014. május 30., péntek

Sugallja minden...

Annyi minden azt sugallja, hogy lépjek túl fájdalmakon és éljek harmóniában önmagammal. Csak azt nem tudja megmondani senki, hogy engedjem el mindezt... Próbálom fejből, akaratból, tudatosan. Mégis itt van. Szeretném szívből, de itt marad a nyoma, mert annyira hiszek benne. Ez lélekben történik. Bennem. Ezeket képeket és érzéseket nem látni és nem érezni... Nem megy. Jó élni ezekben. Olyan álmok és vágyak, amik csak az enyémek. Nem engedhetem el őket, mert a hitemet adnám oda vele. Ha eljön az idő, majd átadom őket a valóságnak, és akkor oda tudom adni magamnak is. Mert ugyan a képek változhatnak, de az érzések, amiket kelt... azok nem tűnnek el, azok változatlanok maradnak... Tehát amikor minden azt sugallja, hogy engedjem meg a fájdalmat magamnak, akkor azt mondja: figyeljek az érzéseimre. Mert így kerülhetek önmagammal harmóniába. Mert ezek az érzéseim, amik fájdalmasan szépek. Nekem. Értem.

Része vagy

Csak nézd a forgatagot. Részese vagy Te is. Része vagy az egésznek és ez az egész a te részed. Bármikor megnézheted, bármikor érezheted. Nem kell más, csak le kell csendesedni. Meglátni magadat benne. Elő sem kell hívni, ez itt van benned. Csak észre kell venned a forgatagban.

Kihúz belőle

Ha figyeled a világot körülötted, akkor észreveheted a feltett kérdéseidre a választ is. Persze el is hallgattathatod, néma is maradhatsz. De ha felteszed, akkor meg is kell látnod, mi szól neked. Ott van mindenben és mindenkiben. Csak más szemmel kell nézned. Érzésekkel kell látnod és a lelkeddel kell érezned. Megkapod a támogatást, akkor is, ha épp nem érzed magad benne. Az is csak a te kérdéseidre ad választ. Lehet nem akarod megtanulni, és inkább nem szólsz. Megteheted. De a fájdalmas válasznál, csak az örök némaság rosszabb. Nem mindig kellenek szavak, de van hogy csak a hang segíthet... csak az húz ki a fájdalomból...

2014. május 29., csütörtök

A tanulás útján

Észrevehetően több most a feszültség és a félelem bennünk, körülöttünk, mint általában. Olyan helyzetek elé állít most az élet, ahol most meg kell mutatnunk, mit tanultunk az elmúlt időszakban. Továbbra is szem előtt tartva: nem bántani akarnak és még mélyebbre taszítani. Nem. Itt az ideje, hogy megtudjuk, mit kell még megtanulnunk, és mivel tudtunk illetve nem tudtunk leszámolni.

Magam részéről a nagy összeomlások és a nagy felismerések időszaka ez. Van olyan is, ami büszkeséggel tölt el, mert túl vagyok rajta, és van, ami őrülten fáj, mert még nem tudom kezelni. Olyan emberek jönnek vissza, akikről azt gondoltam már nem jöhetnek. Felismertem bennük, hogy ki voltam egykor és ki vagyok ma. Boldoggá tesz, hogy itt tartok, és nem csinálnék vissza semmit.  Azt gondoltam elég az, ha ezeket lezárom magamban, de úgy tűnik, hogy a lecke az lesz, hogy a másik is megtudja.

Az  utam is látom, csak az út milyensége nem tiszta még. Azt érzed te is, hogy hol érzed magad jól és hol nem. Kövesd az érzéseid. Mindig megmutatják a következő lépést, csak kellően le kell hozzá csendesedni. Megállni és újra indulni. Ha nem jó, lezárni, mert semmi sem múlik el, csak még jobban fog fájni. Hagyni kell belépni az új társakat, és azt is hagyni kell, hogy mások más útra menjenek. Nélküled. Minden kapcsolat két ember tanításáról szól. Te is és ő is ad, aztán egyszer csak adod másnak és kapod mástól. Nem kell hagynod, hogy csak elvegyenek belőled…

Minden, amit nem mertél megtenni, bármilyen kis dolog, most újra helyzetbe hoz. Vajon most máshogy fogod csinálni? Vagy ismétled önmagad hibáit? Örülj, ha tudtál változtatni és örülj annak is, ha már felismered a szituációt. Minden kis lépésekkel kezdődik, ne akard egyszerre megváltani az életed. Türelmet is tanultál?

Az önmagaddal való kapcsolat legyen az első. Még mindig van mit tanulnod magadról. Belül és kívül is te alakítod magadat. Te vagy az irányító. És ha te megvagy, akkor alakul hozzád a környezted. Ha magadat rendezed, őket is alakítod. Veled változik minden. Szeresd, ismerd, értsd, lásd őket. Ők lesznek ott, mikor szorul a húrok és akkor is, mikor letéped láncaid. Ők azok, akik feltételek nélkül adnak és te már el is tudod fogadni…


És aztán még mindig ott a hiány a lelkedben. Ez annak a hiánya, aki még nincs meg. Te tudod, ez hogy tud fájni, ugye? Meg kell tisztulnod még. Amíg ez a hiány együtt él veled, addig félelemed is ott van. Ezzel kell leszámolnod. Míg ezek így fájnak, nem engedted el az érzést. Mikor nem fáj, hogy nincs, és nem félsz, hogy ott áll előtted… Akkor már nem lesz hiány és készen állsz a nagy találkozásra. Addig kitartunk és engedünk el mindent, ami fáj. De nem is várnunk kell, csak mennünk… Jó utat! J

Változatlan érzések

Mindent megváltoztathatsz, bármit átírhatsz. A jelenedet, a jövődet, az egész történetedet. De egy valamit nem. Az érzéseidet sosem. Azok mindig ugyanazok maradnak, ha körülötted az események változnak is. Ezért vigyázz az érzéseidre. Ne vessz el bennük, mert elveszel magadban.

Játékos vagy?

Szüntelen meg akarod mutatni ki vagy és mit tudsz. Mert ez a világ ezt várja tőled. Valakivé akar nevelni az ő szabályai szerint. Egy játékosnak tekint a sok közül. De te eldöntheted mennyit és mit engedsz neki. Odaadod magad neki vagy hagyod önmagadat megmutatni.

Most élsz...

Megismerni az érzéseid. Úgy igazán. Mikor iszonyat dübörög benned. Mikor nem tudod visszaszorítani, nem tudod megállítani. Ilyenkor érzed, hogy élsz. Hogy nem veszett el minden, hogy most még mindig érzel és még mindig létezel. Nem felejtettél el élni. Most ismered meg a másik oldalad.  Mert ott van a sötétség, ott van a fájdalom. Visszafordulnál, de már nem lehet. Nem tudod otthagyni, nem tudod lerakni. Szembe kell nézni vele. Fáj, de legalább tudod, hogy most élsz...

2014. május 28., szerda

Minden Benned



Ne akarj semmit megtalálni. 

Minden kész van. 

Minden ott van Benned. 

Csak hagynod kell, hogy utat találjon magának. 

Nem kell hozzá semmi más. 

Csak Te Magad, a Te Belső Ragyogásod. 



https://www.youtube.com/watch?v=R7Wxt2WrSd8 

Változás


Ha valami változni akar, az változik. 
Azt nem gátolhatja sem ember, sem idő. 

Az utat tör magának. 

Magához öleli a Hitet, nyakába veszi a Reményt és legyőzi a Lehetetlent.

Bármi is történt...


Bármi is történt a múltban, megérdemled, hogy szeressenek.

Nincs olyan, amit ne lehetne megbocsátani.

Jogod van hozzá.

Jogod van a tisztelethez és a megerősítéshez.

Joggal kívánhatsz magadnak hozzá társakat.

Mindenki tartozik valakihez.

Egyből indultunk és egybe térünk vissza.

Vágyunk az érzésre, a  másik felünkre, a Szeretetre.

Bármi is történt, szétszakadtunk, de Összeérünk Újra...

2014. május 27., kedd

Hogy elengedd mindannyiszor...

Arról szól  minden, hogy elengedd. 

El kell engedned százszor és ezerszer. 

Mert még mindig úgy fáj, mint a legnagyobb pokol. 

Még mindig nem vagy jelen a fájdalomban. 

Ha majd nem kínnal égett, hogy újra jön... akkor elmondhatod, hogy most elengedted. 

De míg feltépi újra és újra sebeid, 
míg marja lelkedet újra és újra, 
míg elveszted mindannyiszor magadat miatta, 
addig nem is voltál meg igazán. 

Mert ha megvagy, nem tépázz meg, nem zuhansz össze és nem kezdődik benned újra a fájdalom. 

Hidd el, megkapod még ezerszer, 
mert meg kell tanulnod elengedni messzire, 

hogyha egyszer majd közelebb jön, 

csak a tiszta érzést hozza. 

Mert akkor lesz ez tiszta, 

ha nincs benne már se félelem, se fájdalom, 

csak a megértés és a feltétlen elfogadás.

Addig ez arról szól, hogy elengedd mindannyiszor... 

A tanító fájdalom



A fájdalom tanít meg tűrni.
A fájdalom tanít meg várni.
A fájdalom tanít meg hinni.

Hinni, hogy elmúlik egyszer.
Nem fájhat örökké.

Nem lehet mindig csak szenvedni.
Ahol van fájdalom, ott készül valami.
Valami, ami magasabb rendű nála.
Ami legyőzi és helyet ad a jónak.

Nem felejted soha, de megtanított élni...

Csak hagyod elmenni

Kísért az érzés, egészen addig, míg nem vagy merész és fordulsz vele szembe. A szemébe nézel és belemosolyogsz. Csak úgy peckesen, henyén. Nem félsz a következményektől, nem agyalsz a mi lenne, ha érzéssel. Egyszerűen, csak befogadod és hagyod elmenni. Mintha sosem kísértet volna...

2014. május 26., hétfő

Vajon egy ilyen lány miért van egyedül?

A napon sütkérezve férfiak suttogását hallottam a hátam mögött. És igen. Ezt a mondatot hallottam. Elgondolkodtatott és megpróbáltam elmagyarázni nekik úgy, hogy már messze jártak…

Számomra sem ismeretlen a kapcsolat fogalma. Csak már nem azt jelenti, mint egykor. Volt, hogy alárendeltem magam a másiknak és úgy éltem, hogy az másoknak megfeleljen. És aztán felébredtem, kimondtam és léptem. Magamat szerettem volna megismerni. Azt a hiányt akartam megszüntetni, ami a lelkemben égett. És belátom, hogy nem választottam könnyű utat, viszont egyre közelebb vagyok önmagamhoz.

Igen, hiányzik a társ. Nem tudom megosztani a bánatom és a mosolyom, a nappalom és az éjszakám. De mikor látok egy párt, nem irigykedem, hanem velük örülök. Mikor egy gyermeket látok, akkor már az enyémet is érzem. Bennem is ott vannak a vágyak. Ezek nélkül nem is tudnék létezni. És nem is akarok. Ettől a hiánytól is tudom még erősebben, mit akarok.

Megélem a belső világomat, és jó megosztani, odaadni, megmutatni. Szeretnék megnyílni és kimondani. Nem elnyomni és félni tőle. Nem bántani akarok vele, csak kimutatni. Igen, fiúk. Ezt máshogy megélni nem lehet. Csak egyedül. Ez nem fáj, ez nem egy boldogtalan élet. Ez pontosan úgy szép, ahogy most érzem. Ezt veszitek ti is észre. Nem egy szomorú lányt láttok, mert ebben nincs magány, csak a felszabadulás érzése. Vannak érzések, amelyek szétszakítanak, de azok mind tanítanak. Tanítanak arra, hogy magamért éljek, és aztán élhessek másért. A lelkemmel a lelkéért.

És amit magamban találok félelmeket, azt bennetek is látom. Menekülünk az érzések elől. Szaladunk magunk elől. Meg akarunk valósítani valamit, aztán közben elveszítjük önmagunkat is. Keresünk valamit a világban, közben mindent magunkban kellene megtalálni. Vissza kellene találni mindahhoz, amik mi vagyunk. Csak félünk, hogy ez nem lesz elég. És ezért nem merünk álmodni, lépni, élni. Így marad a menekülés. Pedig mindez elég lenne, ha meg tudnánk mutatni magunknak, aztán egymásnak. Elég lenne!

Én már nem tudok megalkudni, mert most már tudom, mi vagyok én. Egyszerűen nem kell az, amiben nem látom magamat. Mert most már tudok harcolni magamért, akkor is, ha félek. Mert félek igen. Sokszor csukom be a szemem és könnyebb lenne valaki kezét fogva elviselni. De tudom, hogy az, ami velem ébredt érzés, az nem kitalált. Nem kérem harc nélkül és nem  is hiszek abban a mesében, hogy egyszer csak megérdemlek minden jót. Nem. Ezt nem megérdemelni kell, ezért meg kell harcolni. Magammal. Lehet, hogy hosszú az út, de én egy ilyen lány vagyok…

És Én végig megyek rajta. 




Még még még

Tudom, hogy ez MÉG ma nem elég. Hiába hunyom be szememet, és ragadom meg kezedet. Csak az érzés marad, ami szétszakít MÉG. Elengedlek akkor is, ha MÉG nem mennél. Mert az idő tova száll és te MÉG itt sem maradnál. Hát menj MÉG. A világ nem lehet elég nagy ahhoz, hogy elbúj előlem. Tudom, hogy visszatérsz. Mert látom, mikor kinyitom szememet, már te fogod kezemet...

Mindent kisöprő

Nem az ideák után mész. Nem a tökéletesre és az egyetlenre vágysz. Te arra vársz, aki megmutatja éppen azt, ami benned is ott van. És igen. Vannak ott sebek és hegek, fájdalmak és szenvedések nyomai. De ezt együtt majd begyógyítjátok és átformáljátok. Nem a rózsaszín ködre vágysz, hanem a mindent kisöprő belső nyugalomra...

Ott van az út

Az elfogadásról szól minden. El szeretnéd fogadni a világot, az életed, a másikat. Nem megváltoztatni, nem elterelni, csak látni. Mert te látni akarod benne a valót, ami csak ő. De ehhez el kell fogadnod azt is, aki te vagy. Sok út vezet hozzád, de az az egy rád vár. Az mutatja meg az igazit, aki pontosan te vagy. Megtéveszthet, letérhetsz, de emeld fel a fejed és lásd újra az utat. Ott vagy rajta, hidd el...

2014. május 25., vasárnap

Tudom, hogy létezik valahol...

Tudom, hogy létezik valahol és emlékszik rám. Ott mélyen bent, értünk teszünk mindent. Egy lépéssel mindig közelebb vagyunk egymáshoz. Egyetlen egy választ el tőle. De az az egy nagy lépés. A legnagyobb.  Kell hozzá bátorság és erő. És ott is van bennem, Benne. Még sem jön, még  sem néz szembe. Mert meg kellene tenni, de még mindig visszatart valami. Keresem mi az és mégis el kellene engednem. Nem keresnem. Hagynom, hogy ő tegye meg. Hogy egyszerűen csak megtaláljon. Hogy Ő nézzen a szemembe. De még elválaszt tőle valami, még nem teheti meg. És épp azt kell engedni, ami visszatart. Megkeresni, meglépni. Önmagamért. Érte.

Végtelen várakozás

A végtelen nyugalom és az édes várakozás nyomja mellkasom. Nem tudom kinek adom és kitől kapom, de boldogsággal tölt el. Egy beteljesült szerelmet érzek. Egy egymásra hangolt érzést, ami ott van kettőnkben. Nincs több nyomás, csak a biztonság és az egység érzése. Ez a végtelen várakozás édes érzése. Most már maradhat bennem, és válhat a Miénkké...

Hogy tudnék szerelem nélkül létezni?

Hogy mi is a szerelem? Kell hozzá két ember. Hmm.  Rájöttem, hogy számomra nem is kell egy másik ember. Én egyfolytában tudok szerelmes lenni, anélkül, hogy ott lenne a másik. Erre szokták egyszerűen azt mondani, hogy szerelemes vagyok a szerelembe. Vagy egyszerűen csak érzek valakit a lelkemben?

Azt tudom, hogy hajt valaki felé a sorsom, mert ki vagyunk választva már egymásnak. Kiválasztott egy kis lélek, és nevetve nézi, hogy mit küzdök, hiszen ő pontosan tudja kikhez fog jönni. Játékos kis angyalkám van nekem.

Mindig kapcsolatfüggőnek tituláltam magam, mert inkább benne maradtam kapcsolatokban, csak tartozzak valakihez és nehogy egyedül legyek. Ehhez képest két éve vagyok egyedül és kikérem magamnak a kapcsolatfüggő kifejezést. Eddig. Mert rájöttem, hogy a kapcsolatfüggőség nem abban mutatkozik meg, amit én gondolok róla. Hiszen el sem tudom engedni az érzést. Mindig van férfi vagy inkább egy érzés, ami után vágyakozom. Aztán meg szüntelen el akarom engedni és görcsölök rajta, hogy még mindig van tárgya a szerelmemnek.

Nem tudom, hogy kell úgy létezni, hogy nem vársz valakire. Megkaptam nem egyszer, hogy az érzést keressem, ne a pasit. De kérem! Hogy a túróba? Én az érzést várom, de rögtön látom is valakiben. Kivetítek? Igen. Az is előfordult már. Aztán rájöttem, hogy mindazt a jót, amit benne láttam, az leginkább bennem van meg és pont. Nem kell tovább ragozni. Szeretnék valakit és nem tudom elengedni az érzést. Mindig kell kapaszkodó. Ebben élek harminc éve. Éreznem kell, hogy szerethetek.

Hogy mi a karma ebben, azt is tudom már. Megértettem és már hányszor engedtem el. Már meg sem merem számolni. Számtalan leckén vagyok túl. Kimondani még mindig tanulom, de azt hiszem, hogy a sok hármasomnak (számmisztika) köszönhetően ez egy egész életes feladat lesz. A minap elértem már, hogy önmagamban teljes boldogságot éreztem. Elégedett voltam az életemmel. Minden éppen úgy zajlik, ahogy azt belül érzem. Kiteljesedtem és elengedtem az önmagam felé való görcsösséget. És ekkor az jutott eszembe, hogy akkor lassan megérdemlem a szerelemet és vártam, hogy majd holnap betoppanjon. Megérdemlem? Eljött az idő? Mi ez már? Milyen vágyak még mindig? Mi ez a kettősség? Ikrek vagyok tudom. (asztrológia) De ennyire?

Aztán rájöttem, hogy még mindig itt van a görcs, csak épp egy ismeretlen felé. Tehát az érzést még mindig nem tudom elengedni. Remek. Vártam, hogy bekövetkezzen és megint a hülye felismerés, hogy az égadta világon nem vagy előbbre. Hiszen itt a csalódás, mert nincs tárgya az érzésnek. Tehát még mindig ott az utolsó lépés. Az elengedése az „azt hiszem elengedtem” érzésnek. Hmm. Kicsit ambivalensnek érzem, hogy elengedjek valamit, amit itt érzek bent, elég erősen évek óta. Elengedjem azt, amiben hiszek. De ugye csak abban tudok hinni, amit nem hiszek el igazán…

Szóval arra jutottam, hogy lépés választ el attól, hogy ne az emberbe kapaszkodjam, hanem az érzésbe. Aztán meg az érzést kell elengednem és kész is van. Ahhh… Azt hiszem, ma is merengek egy kicsit, hogy tudnék a szerelem nélkül létezni. J



Itt várlak nevetve

Ülök a fényben és mosolygok gondolataimon.

Hozzád húz ma is minden.

És Én ma is Önmagam szeretnék lenni,

Veled.

Kitörni vágyom  és szabaddá válni.

Repülni és szárnyalni,

most már Veled.

Nélküled is tudok létezni, mégis

csak Veled tudok EGY lenni.

Tudok szárnyalni egyedül,

de Szabad - csak Veled Együtt lehetek.

Így ülök tovább a fényben - tudom, szárnyra kapok még számtalanszor,

de mindig visszatérek ide,

és itt várlak - Nevetve.

Mert tudom, hogy jössz...

Számtalan lépés


Számtalan lépés van, amit csak egyedül léphetsz meg. Senki más, és senki helyetted nem teheti meg. Nem segíthet, nem lehet melletted. Csak te vagy ott. Mert így tapasztalhatod meg önmagadat. Várhatod minden nap, várhatod bármeddig. Ő kivárja a pillanatot. Azt, amikor már nem várod. Azt, amikor már nem tervezed. Csak hagyod betoppanni. Akkor már számtalan lépést, csak együtt léphettek meg...

2014. május 24., szombat

Melletted

Várod, hogy megérkezzen hozzád, hogy melletted legyen, hogy érezd a támogatását. Minden kopogtatásnál azt gondolod, hogy talán most ő az. Az is lehet, hogy már ott volt korábban is, csak nem vetted észre. Most elkezdtél nyitni, bár még mindig félsz. Talán el is fáradtál már, talán gyengébb is vagy kicsit. De belül erős, mert tudod: lesz, ki melletted áll, mikor épp összerogynál... 

Szemében látod

Néztél valaha úgy a másik szemébe, hogy nem akartál mást látni csak Őt? Egy világ tárul ki előtted. Az ő Lelkének a világa. Benne van, amit megélt, amit tapasztalt, ami igazán ő. Van benne fájdalom, rémület, de ott a bölcs tudás is. Mélyen látsz, egészen a lelkébe. Érzed a szomorúságát, érzed a félelmét, érzed és magába húz. Talán megijeszt egy pillanatra, de érzed a biztonságát, érzed az erejét. Ott van benne a küzdő, a harcos, aki rendületlenül megy előre. Adni akar, odaadni lelke legmélyét. Nem kér viszonzást, nem vágyik kapni. Mégis adsz neki, mert tudod, hogy szüksége van rá. Mert belenéztél mélyen a szemébe és láttad a Lelkét... Vajon ő mit lát a Tiédben?

Szeretetölelés

Mikor szeretnél összegömbölyödni egy kis szeretetcsomóvá és befészkelni magad valaki karjába. Mikor csak adni szeretnél azzal, hogy létezel, ott a karjaiban, a lelkében. Mikor behunyja szemét és csak a fényt érzi a szívedből. Mikor megszünteted a fájdalmát, a lelke sóvárgását. Mikor csak a szoros pillanat létezik a két szeretet fény között. Mikor minden érzés áldás és fény mi megjelenik benne. Mikor kikapcsol az elme és csak a varázs marad, ami a szeretet varázsa bennetek. 

2014. május 23., péntek

Újra szállni

Van számtalan olyan állomás, ahonnan nehéz újra felszállni. Mert itt végre megpihennél, mert itt elfáradtál. Nem azért állnál meg, mert ez jó. Nem. Csak nehéz újra lépni. Valami visszatart és túl sokat időzöl benne. Meg akarod fejteni, ahelyett, hogy hagynád megtörténni. Lehet egyszerűen csak erőt kell venned és újra felszállni. Minden gondolkodás nélkül...

Mikor adsz...

Mikor adsz magadból, mikor hagyod megszólalni másban, mikor elengeded útjára. Bejárja lelkedet és kapsz belőle te is. Nincs benne más csak a végtelen szív, ami eljuthat bármeddig. Elérhet mindenkihez, odaadhatod magadból. Nem elveszik, megjelenik másban. Megszólal és a te hangod van bennük. Már együtt jártok az úton...

2014. május 22., csütörtök

Szabadság száll

Hiába érzed, hogy túl vagy mindenen. Összetörhet még minden és lehet nem éled túl. De nem félsz, mert szabadon élsz. Ha nem marad másod, csak a benned égő erő, akkor is csak visz és nem számít hol vagy. Látod mit kezdenél újra és mit csinálnál máshogy, de nem számít semmi, csak a Szabadság. A lelked és a szíved száll szabadon. Eltévedtél párszor, de semmit nem tennél másként, mert az már csak a múlt. Engeded újra szállni és már túl vagy mindenen...

Akarod még?

Teremteni, létrehozni akarunk. Most, mindig  és folyamatosan. Látod a jövőben, de nincs benne a jelenedben, a napjaidban. Nincs rá időd, mert nem most élsz. Türelmetlenül ragaszkodsz hozzá. Rátámadtál, megragadtad és szorítod. Nem ereszted, nem engeded. Tudod, hogy így közelebb sem tud jönni. De mégis görcsölsz, tartod, fogod. Mert félsz, hogy akkor végleg eltűnik és nem lesz a tiéd soha.

De mi tűnik el? Az érzés? A féktelen vágy, hogy a tiéd legyen? Még mit adsz fel érte? Képes vagy feladni érte a napod is? Képes vagy odaadni magad, és közben elveszni? Ez lenne a beteljesülés?

Számtalan érzés megy át rajtad, míg szorítod. És mindez kell neked, mert ezek csak most és így tudnak előjönni. Ha nem görcsölsz rajta, nem jön számtalan érzés, gondolat, félelem, szorongás, ami most mind végig ment rajtad. Légy hálás érte és tudd elengedni. Számtalanszor próbáltad? Nem megy? Hogy kell?

Ha benned van, biztos dolgod van vele. Hogy mi, azt nem közben fogod megtudni, majd utána. A felismerések mindig jönnek. Benne van mindenben a válasz, üzen neked, csak nyitottabban kell élned. Ne harcolj az idővel, élj benne. Legyen várakozás. Örömteli és édes. Ne őt várd, az érzést várd. Engedd be az életedbe mindazt, amit kell. Csak lazán és mosolyogva. De sírj is, menj mélyre, majd kelj fel újra.


Tehát úgy akarj, hogy ne fejben akard. Engedj a szorításon és menjen le a gyomrodig. Még mindig akarod? Akkor szűnjön meg az idő. Csak várd izgalommal mi következik. Ne szorítsd, csak engedd. Minden Egy célért megy. Azért az érzésért, ami ott van benned. Nem történhet másképp, csak ahogy benned van most.  

A múlt bennünk

Sosem válsz szomorú múlttá, mert én más szemmel látlak téged. Hiába távoliak ezek a képek, tudom, hogy már sosem tűnnek el. Nem tudom meddig nyúlnak vissza, és hol találom emlékeimben. De visszatér még a pillanat, mert elhiszem, hogy bennem él már a múlt. Mindenen túl, más szemmel, de itt ég bennem újra. Eltévedtem párszor, de semmit sem bánok, ha mindezt a szívemben érzem. Nem félek, engedem, hogy fájjon, mert így újra érzem... Mi sosem volt múlt.

2014. május 21., szerda

Van egy dallam

Van egy dallam, ami itt szól bennem régről. Száll falakon át, és rád talál. Most minden hang érted repül halkan. Egy dallam, ami újra benned szól tovább. Nem felejti honnan érkezett hozzád. Egy hang, ami újra együtt hívja életre a szerelem dallamát.

Nia: Mikor a lélek táncra perdül


Újra éledezik a természet, lelkünk is vágyik a napsütésre. Egy olyan lélekmelegítő mozgásformát mutatok Nektek, amelyet egy kellemes légkörű stúdióban és szabadban a fák alatt is lélekemelő megejteni. Egy kortalan, felemelő, nőies, felszabadító tánc ez, ami egyszerre foglalkozik a testtel, a lélekkel, az érzelmekkel és a szellemmel.

„2008-ban találkoztam a Nia-val” – meséli Brezina Kinga oktató. „Volt egy hely, ahova el-eljártam női jóga órára, és ott láttam kiírva, hogy Nia. Nem sokkal később lettem várandós a kisebbik fiammal, és ekkor jött az érzés, hogy táncolni szeretnék. Végül a kisfiam születése után jutottam el erre igazi táncos órára, és hogy úgy mondjam, ott is ragadtam. Először mentem heti egyszer, két szoptatás között nyargalva, azután kétszer, háromszor, majd már négyszer. Lelket melegítő, felrázó, pezsdítő zenékre olyan koreográfiák, amelyeket a természettel, a földdel összhangban, mezítláb végzünk.”

A Nia, Debbie és Carlos Rosas nevéhez fűződik, akik az Egyesült Államokban sikeres fitness és aerobic instruktorok voltak. Egy olyan új mozgásvilágot hoztak létre, ahol a keleti filozófiákat és mozgásformákat illetve a táncok ősi és modern gyógyító energiáit ötvözik. 


Nia (Neuromuscular Integrative Action):
1983-ban Kaliforniában hozta létre Debbie Rosas és Carlos Rosas.
Kilenc mozgásformára épül:
harcművészetek  - Tai Chi, Tae Kwon Do, Aikido,
táncművészetek – Jazz tánc, Modern tánc, Duncan tánc,
öngyógyító módszerek – Jóga, Alexander Technika, Feldenkrais módszer.

A Nia egy olyan új világba repít, ami kikapcsolja az agyat és csak a lélek létezik arra az időre. Az agy elcsendesedik, benne zajló állandó párbeszéd elcsendesül, elhallgat. Mindent megváltoztat. Tisztába kerülnek a fizikai, a szellemi, a lelki és az érzelmi tartományok. Megmutatja, hol vannak a határok, és hol vannak a hangsúlyok életünkben. Emellett látványosan hat a testre, kiváló testformáló, mely egyben a hátfájásra és a női problémákra is megoldást jelent. Segít meglelni az egyensúlyt, legyőzni az önmagunktól való félelmet. Megtanít tisztelni saját magunkat. Először is a testüket, hiszen ezt az életet, ebben a testben fogjuk leélni. Szeretni és becsülni kell, hiszen nem véletlen mondják, hogy a test a lélek temploma. Ha nem szereted a tested, hogy szerethetnéd az életed?

A Nia alakformáló, feszesítő, izomfejlesztő hatású:
·         a mozgás szabadságáról szól
·         változatos, szórakoztató és élvezetes
·         javítja a testtartást, enyhül a hát és derék fájdalom
·         nem terheli az ízületeket
·         a teljes testet átmozgatja
·         fokozza az anyagcserét

Jó néhány hónapja feszített tempóban teltek a napjaim. Észrevettem, hogy a zumba edzés után ugyan úgy pörgök, nem tudok leállni, még mindig tombolnék. Sokat gondolkodtam és kerestem azt az edzésformát, amivel kicsit lelassíthatom belső nyugtalanságom. A jóga régóta érdekelt, de nem tudtam elképzelni, hogy ebből a tempóból ekkorát tudjak visszavenni. Ekkor hallottam az egyik ismerősömtől a Nia-ról, amit nekem úgy tudott megfogalmazni, hogy egy táncos jóga. Megnéztem egy videót, és azt az önfeledt szabadság érzést kaptam, amit kerestem… Feltüzelt, mégis adott egy békés megnyugvást lelkemnek.

Belépve a terembe egy másik világba csöppentem. Félhomály, kellemes dallamok és a gyertya fénye tükröződött vissza lelkemben. Máris éreztem, ahogy kezdem átvenni a zene egyszerre lágy és vérpezsdítő ütemét. Egy kört alkottunk, és a lábujjunktól a fejtetőnkig ellazítottunk testünket. Csak a belső csendre figyeltünk, megszűnt a külvilág. A teremben szétszóródtunk és meztelen talpunk alatt elkezdett lüktetni a föld. Becsuktam a szemem, és egy másik világban éreztem magam. Csak a zenét éreztem, a vibráló energiát, a felszabadult érzékeket, a lelkem mámorító ütemét. Ha gyorsult a muzsika, mozdult utána a testem is. Nem ismertem a mozdulatokat, mégis ott volt bennem minden. Egy tengerparton táncoltam, ahol a lemenő nap fényében éreztem a homok simogatását bőrömön. Felszabadultam és csak mentem a zsigereimben érzett érzés után. A lelkem sikoltott a gyönyörtől és vágyott a vad mozdulatokra. Egy-egy hang hagyta el ajkamat, kilökte belőlem a feszültséget, melyet a harci kézmozdulatok is követtek. Majd újra csak a dallam volt és a testem. Ide-oda cikáztak bennem az érzések, hol felperzselt, hol lenyugtatott. Mindig akkor és úgy, ahogy az kellemesen ellazította érzékeim. Éreztem, ahogyan minden pontosan illeszkedik egymáshoz és egymásba. Csodálatos összhang volt benne, és ez által bennem is. Egyszerre voltam egy vad, megfékezhetetlen paripa és egy szelíd, szépséges hattyú.

Fotó: Mészáros Balázs


A levezetés alatt egyszerre éreztem a föld erejét és az ég lágyságát, tökéletesen összeért bennem a kettő. Halk és megnyugtató dallam szólt. A gyertyák fénye sejtette a világosságot, csak a testünk és a lelkünk harmóniája volt jelen. Ebben a kellemes állapotban egy takaró érintését éreztem bőrömön, a teljes egység érzése töltötte el bensőmet. Megtaláltam lelkem templomát, a bejáratnál vagyok és vágyom belépni, még közelebb jutni magamhoz. Újra és újra.


Fotó: Mészáros Balázs

„Nagyszerű látni a változást az embereken. Mindenki más, de aki jön, arról tudom, hogy ugyanúgy keres valamit, ahogy annak idején én is” – mondja Kinga. „Mert többet szeretne annál, mint amiben most van. A Nia óra nálam kilencven perc minőségi, valóban önmagaddal eltöltött idő. Sok mindenre megtanít, és a testi tapasztalások segítségével, egyre közelebb juthatunk önmagunkhoz.”

A Nia-ban való fejlődés, a spirituális fejlődés alapja lehet. Ez a spiritualitás az önmagam legfelsőbb énjéhez való eljutást jelenti. Nagyszerűen szembesít azzal a megállapítással, hogy ha értem magam, megértek másokat, és ez által megértem a világot is.

„Nia tanárként folyamatosan képzéseken veszek részt. Havi rendszerességgel kapunk ismeretelmélyítő anyagokat, gyakorlatokat, amiket be tudunk építeni az óráinkba, és bármilyen hihetetlenül hangzik, a mindennapjainkba is” – fejti ki Kinga. „Olyan alapelveket mutat be, hogy „érkezz céllal”, vagy „kerülj bensőséges kapcsolatba”. Mostanában a négy energiaszövetséges foglalkoztat leginkább: megválogatom a szavaimat; nem veszek semmit személyesnek; nem gondolok semmiről sem többet, mint ami az valójában; és minden pillanatban kihozom magamból a legtöbbet.”

Mikor ki szeretnénk szakadni az időből, a pillanatnyi gondunkból, akkor a legjobb magunk felé fordulni és önmagunkban lenni. Keressük a nyugalmat és a felszabadítás érzését, egy közös, mégis egyéni táncban. Itt teljesedik ki a lélek a testtel, és megtalálja hozzá a szellemét, mely összeköt egy másik világgal. Önmagunk lehetünk egy táncban. Megerősítjük a belső nőt, és tápláljuk a vad kancát lelkünkben. Egy tökéletes tánc, amiben a lélek perdül táncra.

Cser Melinda


https://www.facebook.com/pages/KingaNia/133302163441371?fref=ts
http://kingania.blog.hu

Mondd félsz-e még?


A múló idő sem segít, mert ez Benned él. 

Képzelheted, hogy odaadsz érte mindent. 
De önmagadon nem adhatsz túl. 
Kinevet valaki, aki benned lakik, 
és sír az, akiért az életed adnád. 

Mondd félsz-e még, mikor egyedül maradsz az érzéssel. 

Mikor reménytelenül messze van és nem tudod visszatér-e valaha?

Mondd félsz-e még, mikor nincs másod, csak a múltad lenyomata lelkedben?

A múló idő segít, mert ez Benned él és gyógyít.

2014. május 20., kedd

Félelemmel szembe

Mintha minden együtt egyszerre jött volna. Mintha minden fájdalom egyesült volna bennem. Fájt a lelkem, nyomott a mellkasom és egyszerűen fájt a létezés. Jobb lett volna elbújni és nem érezni. De tudtam, hetek óta készült valami előtörni. Feszített és teret kért magának. Erősebb volt nálam. Erősebb volt a félelem. Nem tudtam mitől, de tudtam, hogy ez iszonyat fájni fog. Erre készülni nem lehet, csak voltam benne. Kezdeni sem tudtam vele semmit, csak hagytam áramolni bennem.

Ott akartam lenni, benne az érzésben, aztán meg megfordultam volna. Dühös és mérges voltam. Rá és magamra. Tudtam, hogy tőle félek és akkor magamtól is. Mert, ami benne bánt, az bennem jelent meg. Nem akartam mást csak menekülni előle. Észrevétlen és átlátszó kívántam lenni. Jobbá akartam válni és nem sikerült. Nem érzem magam erősnek, csak miatta gyengének. Viaskodott bennem az erős férfi, aki azt mondta, nincs rá szükségem. De ott volt a nő, aki miatta és érte akart nő lenni. Nem tudott az egyik felülkerekedni a másikon. Lesújtó és kegyetlen érzés.

Minden együtt fájt. És képtelen voltam tovább benne maradni. A nőt akartam kiengedni. Elszabadítani és hagyni kinyílni. Éreztem, hogy itt az ő ideje. Szárnyakat akartam neki adni. Így hagytam megnyilvánulni és ragyogni, de valami kimondatlanul zakatolt még bennem. Feszítettek a ki nem mondott érzések, a meg nem élt napok hiánya. Tudtam, hogy azzal tudok leszámolni, ami elé megyek. Nem várom tovább, hogy jöjjön, megyek én felé. Nem megalkudni akartam, hanem szembe szállni. Mert tudtam, hogy a félelem addig irányíthat, míg hagyom, hogy sakkban tartson.


És megtettem. Szembe mentem vele és szembe nevettem. Átéreztem, kimondtam és a szabadság érzése szárnyalt a lelkemben. Eltűnt a feszítés és az édes mámor vette át a helyét. Próbált az ego hatni, fájdítani, de a felszabadító érzés erősebb volt. Még vissza-visszarántani vágyik, de nem hagyom visszatérni. Tudom mi a gyengéje, tudom mi az ő félelme. Fél megszűnni, fél eltűnni. Ezért nem teszek mást, minthogy elébe megyek mindannyiszor…

Veled marad örökre

Van olyan, ki megbánthat százszor és ezerszer és még többször. De nem tudod kitépni, nem tudod ott hagyni a múltadban. Minden érzés, amit felébresztett benned, az ott marad lelkedben. Düh, dac és harag, de mellette az érzés, hogy bármit megadnál érte. Újra. Csak még egyszer érezhesd, amit miatta éreztél, amit vele éreztél. Nem tudod ott hagyni, mert bevésődött. Ezt csak ő tépheti ki, ezt csak ő veheti vissza. Talán egyszer megteszi és eltűnik örökre, vagy itt marad... Veled. 

Emlékezz rá

Néha emlékezned kell rá. Néha nagyon kell fájnia. Néha csak úgy tudsz tovább lépni. Néha bonyolultak a dolgok, mert azzá gondolod. Néha csak engedni kell a könnyeket. Néha csak utat kell engedned önmagadnak. Néha nem más gátol, csak te magadat. Néha ad és néha elvesz. Néha csak így tudod mi az, hogy lent és mi az, hogy fent. Néha csak a rosszból következhet a jó. ÉS mindig a legaljáról feljutni a legnehezebb És mindig ez a legnemesebb  HARC. Csak emlékezz rá.

2014. május 19., hétfő

Jutalmunk

Hiszek a jutalmamban, mert te leszel az. Megéri minden fájdalom és szenvedés, ha a jutalmam az lesz, aki bennem él. Féltem tőled, féltem magamtól, de képes vagyok szembe szállni magammal. Érted. Értünk teszem. Nem számít sem kín, sem fájdalom, mert minden ott változik át benned. Ott már édes lesz minden. Elfelejtem, mert megtettem. Értem és Érted. Mi leszünk a jutalom. Egymásnak.



Boldogsága



Az ő boldogsága, a te lelkedben szólal meg. Nem elveszed, csak létezel benne. Nincs benne önzés, csak szeretet. Hitet ad önmagadban, erőt ad a szívednek. Ezzel dobog tovább. Minden dobbanással az ő szívéhez kerülsz közelebb. Átveszed a ritmusát, átérzed a lelke érintését. Kapsz anélkül, hogy kérnéd és adsz anélkül, hogy bármit tennél. Csak a rezgések cserélődnek lelkek közt. Áramlik a szeretet fénye. Rákapcsolódtál a fény áramlására. A boldogságot kerested és meglelted a mindenségben. Nem kell magadban keresned, mert ott van mindenben. Csak magadba kell szívnod és ráfeküdni lágyan. Már nem félsz, már nem buksz alá. Csak áramolsz vele tisztán és ragyogón.