Anyai mintáink újjáteremtése

Édesanyámmal eltöltött napok után, most még jobban értem önmagamat. Mindazt amit tőle tanultam, leutánoztam, és elevenen él bennem. Őt hallgatva, mellette sétálva, karjába karolva újra kislány vagyok. 

Ahogy mesél, ahogy beszél, ahogy cselekszik - minden - hoz számomra egy új felismerést. Még jobban értem és még jobban tisztelem mindazért, amiért akivé váltam általa.

Minden félelme, szenvedése most újra magára ismert lelkemben. 

Lemásoltam érzéseit és bennem is megjelentek. 
Velük éltem. 

Itt és most ismerd fel, hogy dönthetsz másként! Nem kell a mintát élned!

Dönthetek úgy, hogy nekem máshogy kell tennem, hogy tanulnom kell mindenből és máshogy élni. Bűntudat és szégyen nélkül. Minden fájdalmat máshogy tekinteni. Nem egy olyan dologként, ami megöl és többé nem ereszt. Hanem olyan dologként, ami erősebbé tesz, és megtanít - még inkább szeretni.

Mert minden, de minden fájdalom és szenvedés csakis a szertetettel gyógyítható. 

Minden sebem egy érzékeny pontom, ott van szeretethiányom. 

És mindezt csak én szerethetem meg újra. 

Bíznom kell, hinnem kell, el kell engednem, be kell fogadnom - újra és újra. 

Míg minden sebet kiéget a szeretet lángja. Nincs a szenvedés, az a féltés, amit a szeretet ne tudna oltani és megvédeni. 

Ezért most úgy döntök, nem cipelem többé terheink. 

Ölelése és szeretete büszkévé tesz. 

Mert minden, ami most vagyok, azt annak a gyermeknek köszönhetem, aki mindent magába szívott. Ez a láng most is itt van és képes minden fájdalmat begyógyítani. Képes felejteni, elengedni és integrálni mindazt, amit tudásként magához vett. 

Lehet másként, lehet nagyon másként...

Mert a Szeretet Mindenre a válasz.

Köszönöm Édesanyám!

Mert az Angyalok köztünk élnek...

Fagyit és pitét majszolgatva beszélgetünk barátnőmmel. Felpillantva egy koszos, hajléktalannak kinéző férfit látok hangoskodni. A felszolgálótól kérdi, hova lett az ő tálcája a krumplival. Halk és tétova válasz érkezik, így az öreg elkezdi keresni a koszos tálcák között az övét. Végül megtalálja, majd hátrafordulva rám néz, és megkérdi, leülhet-e mellénk. A mellettünk lévő asztalhoz, ami kb. 20 centire van tőlünk. "Persze" - mondom, és húzom odébb a kabátom és a táskám, hogy elférjen mellettem. Közben átfut rajtam egy kép, ami szintén ugyanitt történt meg, egy jóval fiatalabb és sokkal részegebb úriember társaságában pár napja. Barátnőm kérdőn néz rám. "Egyik nap elmenekültem egy ilyen helyzetben." - mondom neki halkan. Most tudom, hogy maradunk. 

Beszélgetünk tovább, tudva, hogy nagyon közel van. Az orromat húzkodom, de nem érzem a szagát.  A közelsége sem okoz szívmarkolást, minden rendben van. Megnyugszom, nem fog megakadályozni a fagyim és a pitém elfogyasztásában. A következő pillanatban megszólal, és a segítségemet kéri, hogy a szűk helyen (az egyik karja törve, gipszelve) le tudja venni a kabátját. Természetesen odafordulok és segítek levenni, az egyik, majd a másik kezéről húzom le a kabátot. Illedelmesen megköszöni, mi pedig eszünk tovább. 

Szó szót követ, és halljuk, hogy az aprópénzét számolgatja az asztalon. Barátnőm szemébe nézek, és látom a csillogást benne. Elhallgatunk. Majd a kezébe veszi a telefonját és bepötyögi: "Úgy érzem adnom kell neki." "Ha így érzed, adj neki." - suttogom. Kiveszi a pénztárcájából: "Elfogadja ezt tőlem?" Az öreg hálás szívvel köszöni meg, talán ebből bátorságot merítve megszólal, és árad belőle a szó.

Elmondja, hogy nem mindig volt így. Ő burkoló vállalkozó volt, külföldön is dolgozott, sok pénze volt - arany élete. Sportolt, naponta futott a Duna parton és úgy indult dolgozni. Futóversenyek és elismerés is jutott neki bőven. Tehetős közeg és ismert barátok. Választékos beszédén, művelt szavain hallatszik is, hogy sokoldalú és mélyreható tudása van, akár politikáról, sportról, vagy történelemről van szó. 3 házasságról mesél, amiben mindig ott hagyott mindent és kezdte elölről. A legutóbbi kapcsolatából 3 gyermek született.  A családjára költött mindent, de magának azért egy üveg konyakra mindig jutott. A pia, nem tagadja, hű barátja lett a mindennapokban, alkoholista lett sok évtizede. A feleség végül megcsalta, majd fokozatosan hullott szét minden. Ezt még megfejelte egy baleset, amelyben megsérült a csípője és a műtétek után, már se munka, se család. Mesél róla, hogy most egy szobácskát bérel, van egy számítógépe, azon netezik és filmezik. A rokkantnyugdíjat tavaly megvonták tőle, így a német és angol nyelvtudását kihasználva a Király utcai szórakozóhelyek környékén kéreget éjjelenként. Megszólítja a fiatalokat, beszélget velük és mindig kap valamit. Kérdezem a családjáról. Hol vannak, mit csinálnak? Szeretettel beszél róluk, egy rossz szó nem hangzik el, megérti, hogy nem keresik. Nem kéri őket számon, tudja, hogy amit tudott, azt ő megadta nekik, és nem vár el érte semmit. Minden jól van így.

Ahogy nézem a szemeit és hallgatom őt, szikráját sem érzem a bánatnak, a szomorúságnak, hogy sajnálná, hogy ez így történt. Látom a szemében a teljes elfogadást és a bölcsességet. "Egyszer fent, egyszer lent. Volt jó, és most ez van." Nem bánta meg, nem szégyelli, és nem is várja el, hogy bárki szánakozza. Tudja, mit vállalt. 

A barátnőm nem eszi meg a fagyit és a pite végét, így az öreg, megkérdi, hogy elveheti-e? "Az édesség a gyengém. Minden nap veszek egy tábla csokit." - mondja mosolyogva, majd elmajszolja.

Míg mesél, a bátyám arca kúszik be fejembe újra és újra - ugyanilyen bölcs és nagy édességevő volt. Talán ő sem azt kapta az élettől, amit elképzelt, és a lelke hasonlóan az alkoholban talált menedékre. Évek kellettek, míg elfogadtam, megbocsátottam - neki (és magamnak), hogy ez így történt. 

Ma az öreg szemében pontosan azt látom, amit bátyáméban. Az én nagy bölcs bátyámat. Mindig olyan büszke voltam rá, hogy ennyi mindent tud, felnéztem rá és áhítattal hallgattam. Minden kvízjáték és rejtvény megoldásra került, nem fogott ki rajta semmi. Látom magam előtt, ahogy a megmelegített vegetás vajas kenyeret majszolja a tévé előtt, nagyokat ordít és mindenki előtt tudja a válaszokat.

Ma már tudom, hogy egy Angyal volt, aki nem számolt ennyi nehézséggel a földi létben. Olyan szeretet lény volt, akinek a karjában halt meg édesapja, ami akkor és ott megtörte, legyűrte. Sosem tudta lerakni ezt  a terhet, csak bolyongott és kereste a helyét az életben. Szeretni akart, de nem tudta hogyan, félt, hogy megint elveszti. Ma már értem őt, így a halála után sok évvel. Értem azt is, mi mindent tanított: 

Szeretni. Elfogadni. Elengedni. Mindig újra kezdeni. Nem félni, bátran cselekedni és győzni. 

Mert nem viszel oda át mást, csak azt ami Te vagy a Lelkedben. Minden más - pénz és tárgy semmit sem ér - Csak az - ami Benned van.

Lassan elköszönök az öregtől és odaballagok a pulthoz. Egy csokis fagyit kérek almás pitével. Pont úgy, ahogy a bátyám most szeretné. Odasétálok és leteszem elé. "Nem kell, nem kell. Elég lesz csak az egyik." És már nem akar rám nézni. Érzem, hogy ez talán több, mint amire szüksége van. Biztatóan ránézek, és minden jót kívánva eljövök.

Most azt kérem, hogy az Ég Áldja meg az Én Drága Bátyámat! Nem maradt más a szívemben csak Hála és Szeretet! Örökre Veled! Találkozunk! Húgod.

A Tett

A TETT,

a gondolat ellensége.

Érzésed szerint...

Ha azt kérdezed, mi szerint dönts az életedben...

Azt mondom aszerint, ahogyan érzel vele kapcsolatban.

Szent Erzsébet halálának évfordulójára - Erzsébet és Lajos - Ikerláng története

November 19.

a világegyházban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17.

A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.

Szent Erzsébet: a női eszmény.

,,Szeretteim, legyetek az Igének cselekvői és nem csupán hallgatói.'' (Jak. 1,22.)

Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását. 

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Wartburgból Magyarországra.


A házasságkötés azonban megtörtént, és a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, akihez a szeretet sokkal erősebb kötelékei fűzték, mint a szülők akarata vagy az együtt töltött gyermekkor. Most már nyugodtan függetleníthette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messzire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele.

Szent László a férfiúi eszmény legszebb példája: Erzsébet a női eszmény megtestesülése. A férfiúi eszményről elmélkedvén, Szent László példájában az erőnek és a szolgálatnak kettős fővonásában találtuk meg a legjellemzőbbet: voltaképpen ugyanez a lényege a női eszménynek is, csak a kettőnek kifejlődési iránya fordított. A férfiúi eszmény az erőből indul ki, és az erő tisztul, finomodik addig, amíg odaadássá, szolgálattá nem szellemül át. A női eszmény lényege az odaadás, amelyben úgy kifejlődik a lélek ereje, hogy végül hősiességgé nő. Lényegében egy a kettő. Mind a kettő: erő. Ki kételkedhetnék benne, hogy a nő nem kevésbé erős, mint a férfi. A keleti bölcs arra a kérdésre, hogy mi a legerősebb a világon, azt felelte: ,,A legerősebb nem a harcos, nem az oroszlán, nem a vihar, hanem az édesanya.'' 

És a szeretet a lényege mindkettőnek. A férfiúi erő célja, egyetlen értelme a szeretet; a női odaadás a szeretet legyőzhetetlen erejével válik hősiességgé.

Isten gondolata a férfiúról és nőről lényegében ugyanaz, de ez a lényeg két különböző módon valósul meg. Már a paradicsomban más feladatot tűz az Úr Ádám elé, - hogy uralkodjék a világon - és Éva elé, akit azért teremtett, hogy legyen segítője Ádámnak. Uralkodni: alkotni, hivatást gyakorolni, küzdeni valamiért, egy személytelen, személy-feletti eszméért, ügyért, elvért, - íme, a férfiúi hivatás. Segíteni: vagyis küzdeni személyért, vagy személyekért, személyekben megtestesülő eszméért, - íme, a nő Isten-rendelte része a földön. Ebből természetszerűen adódik a férfiúi hivatás számára az a tevékenységi terület, amit nagy életnek szokás nevezni: közélet, társadalom, tudomány, gazdaság, politika, történelem. A nő számára: amit kis életnek szoktak mondani: a család. Isten mentsen azonban, hogy valaki ezt a ,,kis élet''-et kisebb jelentőségűnek, kisebb értékűnek vélje. Mivé lenne az egész ú. n. nagy élet, ha nem volna a kicsi, ahonnan kiindulunk, ahol melegszünk, ahonnan erőnket merítjük, ahová visszatérünk: az anyák, hitvesek drága szent köre. Játék, hiúság, káprázat ehhez képest az a kevély nagy élet: az emberiség legnagyobb, legmélyebb titkai itt rejtőznek, itt fakadnak. Óriási erő a szeretet, nem fér el a kis női életkör szűk, de életadó keretei közt. Kinő belőle: a belőle származó, rajta erősödő, erőt belőle szívó férfi-egyéniségekben életintéző tényezővé válik. Egy-egy kivételes, nagyszabású asszonyi egyéniség pedig önmagában valósítja meg a szeretetnek ezt a világmegváltó kitágulását: a család falai közül belenő a nagy világ arányaiba: egy egész világot felmelegít belőle a hősivé nőtt női életelv, a szeretet. A nagyok közt is a legnagyobb példák egyike erre Szent Erzsébet élete. A természetes, a családi, a házi-köri női hivatás, a kegyelem erejéből természetfelettivé nő benne. A szeretet, amely kiindul a maga természetrendelte kis köréből, a maga családjából, kitárul, megnő, óriásira nő benne és az egész világra sugározza fényét, melegét.

Szent Erzsébet elsősorban az igazi nőiesség: a személyes, a kiskörű szeretet hőse. Ha magunk elé állítjuk a róla fennmaradt rengeteg legenda és történelmi feljegyzés világánál, az első tekintetre egy kedves, szép, fiatal, szerelmes, boldog hitvest látunk magunk előtt. A hitves eszményét. Már menyasszony korában megkapja az embert bájos, szemérmesen, de tudatosan odaadó, jegyesének, leendő hitvesének mindent alárendelő hűsége és kitartása. Hiába akarják megfélemlíteni, senki sem képes lemondásra bírni arról, akit szeret. Házassága a boldog, szép, mindenki számára épülésül, gyönyörűségül, erőforrásul szolgáló családi életnek csodaszép képét tárja elénk. Erzsébet és Lajos, - az ideális lovag, - az ő férje, az ő ,,testvére'' (mint szólítani szokták egymást), a maguk három gyermekével, boldog családjuk körében: szívmelegítő jelenség. Milyen megható, kedves vonásokkal mutatja meg hitvese iránti szeretetét, amikor (Erzsébet - ha ösztönét követi: maga az igénytelenség!) ékes ruhákat ölt magára, csak azért, hogy férjének tessék. Amikor az udvari lakomáknál, minden hagyományos szokás ellenére, férje mellé ül, mert nem akar elmozdulni mellőle. Amikor a templomban rajtakapja magát egyszer - a legenda egyik legkedvesebb, legemberibb mozzanata! -, hogy nem a szent cselekményre gondol, hanem férjén felejtette szemét. Amikor következetesen elkíséri mindenhova, ünnepekre, utazásokra, vadászatokon mellette lovagol; ha elválik tőle, gyászruhát ölt mindaddig, amíg viszont nem látja. De leghatalmasabban mutatja az ideális hitves képét az a rettentő szerencsétlenség, a nagy végső válás, amikor férje elindult a kereszteshadjáratba, ahonnan sohasem tért vissza. Sokáig nem meri megmondani Erzsébetnek, hogy letette a kereszteshadra elkötelező fogadalmat. Erzsébet úgy találja meg a tarsolyában véletlenül a keresztes-jelvényt; megdöbben, megnémul, majd egyetlen kiáltásban tör ki: ,,Testvérem, ha nincs az Isten akarata ellen, maradj velem!'' Amikor pedig látja, hogy nem lehet megváltoztatni a fogadalmat, lóra ül és elkíséri az ország határáig. Ott elbúcsúzik tőle, de aztán még egy napig lovagol vele. Ott újból elbúcsúzik, aztán még egy második nap is vele lovagol. Már egészen vele akarna menni, de nem hagyhatja el gyermekeit, kénytelen visszafordulni. Úgy viszik haza, félig holtan. Ettől kezdve gyász az élete. Végre megjön a még súlyosabb gyászhír, férjének halálhíre. Erzsébet felsikolt: ,,Mindennek vége! Meghalt az egész világ!'' Nyolc napig nem tér magához a sírástól. Aztán fogadalmat tesz, hogy többé nem megy férjhez; állja is ezt a fogadalmat, akkor is, amikor II. Frigyes császár kéri feleségül. 

Hogy ez az isteni szeretet milyen mélyen lakott lelkében, mennyire ez volt igazi erőforrása, a legnagyobb csapás idején mutatkozott meg. Amikor egész családja ellene esküszik, mikor kiűzik várából a téli éjszakába, mikor a tartomány fejedelemnője gyermekeivel menekülni kénytelen férje várából, országa székvárosában senki sem meri befogadni, hiába kopogtat a házak kapuján, a megfélemlített polgárok nem mernek szembeszállni a hatalmas őrgrófi-családdal. Erzsébet végre egy korcsmának disznóóljában kénytelen meghúzni magát éjszakára. Másnap boldogságtól sugározva megy el a ferences atyákhoz és megkéri őket, hogy Te-Deumot mondjanak nevében, amiért az Isten így meglátogatta. Ime, a győzelmes erő, férfiúinál erősebb erő, amely ennek a gyenge nőnek a lelkéből sugárzik! Sugárzik hitvesére, családjára, környezetére, sugárzik szegényekre, betegekre, árvákra, szétsugárzik az egész keresztény emberiségre, felsugárzik a legmagasabb régiókig: - végül már nem egy család, nem egy tartomány, hanem az egész világ számára melegítő fényesség lesz, hegyen épült város, ,,világ világossága.'' 

Így nő meg a gondos, egyszerű családanya, a boldog hitves, a szorgos nagyasszony a világ világosságává. Mikor meghal, fiatalon, huszonnégyéves korában: káprázatos gyorsan, már hét év mulva szentté avatják. És II. Frigyes, akitől nem fogadta el a koronát életében, most odateszi azt a koporsójára. Ime a világ hódolata a női eszmény előtt, a tiszta, igaz nőiség előtt, amely a kicsiből nő naggyá, családból világít ki az egész világra, a szeretetet emeli világhódító erővé.

De hát a nő eszményképét nem inkább a szépségben kellene keresnünk? Nem elsősorban erre gondolna a legtöbb nő, ha női ideálról van szó, és a férfiaknak is igen nagy része nem ebben látja-e sokszor az asszonyi tökéletességet? És igaza is van mind a kettőnek. Csakhogy szépség és szépség között különbség van. Van szépség, amely mulandó: Erzsébet szépsége örökkévaló. Van szépség, amely hideg és meddő: Erzsébet szépsége melegít, termékenyít, boldogít. Van szépség, amely nem mindenkinek adatott: a külső szépség. Erzsébet szépségét mindenki megnyerheti, aki igazán akarja és Isten kegyelmét hívja segítségül. A belső szépség ez, a lélek szépsége. Van egy szépség - és ez az igazi, - amely legmagasabb fokon egy a jósággal. A szeretet szépsége, amelynek legnagyszerűbb szimboluma a rózsa-csoda: a rózsa, amelyet kenyérből változtatott rózsává a szeretet. A kenyér a jóság képe, a rózsa a szépségé. Kenyérből rózsa: jóságból szépség, diadalmas szépség, - ez az örök női eszmény, amely ,,magasba von.'' Erre van szüksége a nőnek, erre még nagyobb szüksége a férfinak, mert ez az egyetlen meleget adó forrás. E nélkül elsorvad a nő és elsorvad a férfi is. Ebből fényesség forrásozik, meleg és erő, Isten-megszentelte boldogság, evangéliumi jóság, szociális megváltás, szabadító, üdvözítő istenszeretet. Ez az a női eszmény, amelyre a magyar királylány megtanította a világot, amely vigasztalása minden népeknek, amelyre olyan égető szüksége van minden embernek és minden időnek, nekünk ma talán mindennél jobban. Asszonyok, leányok, férfiak, magyarok, emberiség: hallgassunk a rózsa-csodás királyleányra és legyünk az igének követői, nemcsak hallgatói.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/sik_s/sik_ossz/html/szmagy5.html

A Hellinger-féle családállítás

Az Én életemet megváltoztatta. Másképp látom, és máshogyan érzem a Családomat - és Önmagamat benne. Értem MAGunkat. 

Az egyéni kezelésen 29 állításom volt. Hihetetlenül sok(k) és hatalmas élményvilág. Nem hittem, hogy létezik, hogy ennyit érezzek, hogy ennyi mindent átéljek... Óriási adagot raktam le batyumból. 

A csoportos állítás egészen más volt. Láttam és átéltem a különböző szerepeket. Megértettem benne, mit érzek én, és mit élnek/éltek át Szeretteim... A batyum megint könnyebb. Köszönöm!

Kérlek, olvasd el! Hiszem, hogy meg kell adnunk magunknak az esélyt. Ha érzed a lehetőséget benne, ha megszólít téged, akkor tudod, mit kell tenned. Menj, éld át és add vissza, hogy visszakaphasd a saját Életedet! Áldás!

Tehát Bert Hellinger volt az, aki felfigyelt arra, hogy a testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet "csak" a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjedt családhoz, az ún. klánhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. A tagokból összeállt új egészt Hellinger „családi léleknek”, Albrecht Mahr „mindentudó mezőnek” nevezi. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.

A családállítás története

Hellinger a nyolcvanas évek második felében kezdte el a családállítás (szó szerinti fordításban a „családfelállítás”) kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció analízis, és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A kilencvenes években Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a Hellinger-féle családállítás ill. családfelállítás nevű módszer.

Családállítás, szervezetállítás, rendszerállítás

Közben kiderült, hogy a Hellinger által megfogalmazott törvényszerűségek nemcsak a családokra, hanem más életfontosságú csoportokra, szervezetekre ill. rendszerekre is érvényesek. Ezekben a rendszerekben is ugyanúgy, vagy hasonló módon lehet a módszert alkalmazni. A munkahelyi és egyéb szervezetekben, rendszerekben végzett ilyen munka a szervezetállítás nevet kapta. Az „rendszerállítás” név a családállítással vagy a módszer módosított válfajaival történő vizsgálódást jelenti az ember élete szempontjából fontos rendszerekben, mint amilyen a család, ahol az életet kapja, a munkahely, ahol megkeresi az élet fenntartására valót, vagy olyan csoportokban és helyzetekben, ahol szembekerül az élet és a halál kérdésével. Ilyen csoportot alkotnak pl. egy baleset részesei, akik közül van, aki életben marad, van, aki megnyomorodik, és van, aki meghal. Hellinger és munkatársainak megfigyelése szerint mindegyik esetben létrejön a jobb híján közös léleknek nevezett rejtett összeköttetés hálózat.

A Hellinger-féle családállítás módszere

A Hellinger-féle családállítás ennek a mezőnek a megkérdezése. A külföldi és a hazai tapasztalatok szerint a családállítás rendkívül erőteljes, pontos és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket sokszor a katarzisig is mélyülő érzelmi átéléssel mintegy letegyük. Mindez csoportos és egyéni foglalkozás keretében is megtörténhet.

A Hellinger-féle családállítás alapköve: a családi lélekben uralkodó törvények

Hellinger megfigyelései szerint a családi lélekben, ill. mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek, ha megsérülnek, generációkon keresztül negatív hatással vannak a család tagjaira. Hellinger a „szeretet rendjeinek” nevezi őket.

Az odatartozás joga: a Hellinger-féle családállítás első törvénye szerint a kiterjesztett család (a klán) minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog sokszor sérül: van, hogy valakit ténylegesen kitagadnak, mert mondjuk a család morális értékeinek nem megfelelő dolgot követett el. Olyan is van, hogy azért próbálnak meg elfelejteni valakit, mert nagyon fáj az emléke. Így próbálhatják meg pl. kiszorítani egy korán meghalt kisgyerek emlékét a családi köztudatból, úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna. A gyerek energetikai lenyomata ott van a mezőben, csak a viselkedés szintjén van űr a helyén. Különös jelenség az elveszett ikerpár esete: az újabb vizsgálatok szerint átlagosan minden 8-10-edik terhesség ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. Nyomtalanul felszívódik, vagy egy csomó marad belőle a placentában. Az is lehet, hogy a megszületett gyerekben egy ciszta tartalmazza az elveszett ikertestvér embrionális szöveteit. Még ha nem is tudnak az elveszett ikerről, megszületett párja lelkében és sejtjeiben ott van a lenyomata, és akár egy életen át tudattalanul keresheti őt. Az odatartozás jogát tagadjuk meg akkor is, ha azt mondjuk, hogy valakink szívinfarktusban halt meg, holott öngyilkos lett. Ezzel az illető sorsát tagadjuk ki – az ember és a sorsa pedig a családállítás rendszerében elválaszthatatlan egymástól.

A hely törvénye: A Hellinger-féle családállítás elvei szerint ebben a rendszerben minden egyes családtagnak megvan a maga helye (vesd össze a puzzle/kirakós játékkal: csak akkor jó a kirakott kép, ha mindegyik darabkája megvan, és mindegyik a saját helyén van), és csak a saját helyén élhet jól. Az ember a szülőjétől kapja az életet. Ezért számára mindig a szülő a Nagy, ő maga pedig a Kicsi. Amennyiben a gyerek a szülővel egy szinten lévőnek éli meg magát, (pl. aktívan beleavatkozik a szülők párkapcsolatába, pártot fog és tanácsot ad), vagy a szülőjénél is nagyobbnak éli meg magát (pl.: megadom neked apám, amit annak idején nem kaptál meg a nagyszüleimtől), akkor élményszinten egy vagy két generációs létrafokkal feljebb ugrik a saját helyénél. Így nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményeiből hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni. Rend van vízszintes irányban is: az azonos generációs létrafokon állók között van első, második, harmadik, sokadik aszerint, hogy ki hányadikként érkezett a családi rendszerbe. Van első, második, sokadik gyerek, és van első, második, sokadik fontos kapcsolat az ember felnőtt életében. Ha elveszik valakitől az őt megillető helyet, akkor azt a rendszer mintegy "jóváteszi”.

A kiegyenlítődés törvénye: Hellinger zseniális meglátása szerint a családi, ill. rendszerlélekben egy teljesen igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik: ha a tagok közül valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki, rendszerint egy később született elkezd ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Ebben a másvalakiben tehát olyan érzések, érzelmek keletkeznek, mintha őt közösítették volna ki, mintha ő vesztette volna el korán a szüleit, a szerelmét, a gyerekét, mintha őt érte volna az a sorscsapás. Úgy él, mintha azt mondta volna a lelkében:

„Kedves szülőm, nagyszülőm, rokonom, inkább én viszem helyetted ezt a nehéz sorsot, mint Te.”

"Ha menned kellett, akkor követlek – a betegségbe, a rossz sorsba, a halálba.”

"Majd én átélem helyetted a nehéz érzelmeidet”

"Ha Te nem lehettél boldog, akkor én se leszek az.”

"Ha kitagadtak, majd én képvisellek.”

"Majd én vezekelek helyetted.”

Ha a Hellinger-féle törvények ismeretében vizsgáljuk meg, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, nagyon gyakran derül ki az, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének valamelyike, és a rendszerben, azaz a családi lélekben beindulnak a kiegyenlítő (jóvá tevő) akciók és működésmódok. Más szóval működésbe lép a Hellinger-féle rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként pl. egy gyerek kezd el érthető okok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel ilyenkor az okok nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a fenti rejtett, tudattalan fogadalom a napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik. A ma még újszerűnek ható módszer eddig számos terápia-rezisztens esetben hozott gyors és látványos javulást. 

Napfonat csakra - Összpontosult életenergia

Az érzelmi érzékenység és személyes erő központja. Szenvedélyeink és saját énünk irányítója, mely tartalmazza az önbecsülés kibontakoztatásával kapcsolatos energiát is. A korábbi két csakrához hasonlóan elsősorban az erő fizikai megnyilvánulásait befolyásolja. Míg az első csakra a csoportos-törzsi energiákra, a második csakra pedig az Én és az emberek között áramló erőkre rezonál, addig a harmadik csakra saját személyes erőnk külvilághoz való viszonyával áll összefüggésben.

A harmadik csakra felelős azért, mennyire tudjuk kreatívan kifejezni önmagunkat, mennyire vagyunk nyitottak másokkal, mennyire egészséges a hatalom és uralkodási iránti vágyunk, milyen mértékben tudjuk igazi egyéniségünket megmutatni a világnak. Ha jól működik a csakra egészséges az önértékelésünk, önfegyelemmel bírunk, feszít bennünket az ambíció, válsághelyzeteket könnyedén kezelünk, bátran vállaljuk a változás kockázatát.

Megfelelő működés esetén boldognak, szabadnak érezzük magunkat, úgy érezzük megfelelően cselekszünk, optimisták vagyunk, rendben van a munkánk, jó helyen vagyunk. Ha egészséges az energiaáramlás, akkor képesek vagyunk megteremteni a számunkra megfelelő egzisztenciát, és megvan bennünk a kellő merészség, keressük a kihívásokat, hogy próbára tegyük magunkat, kellő mértékű öntudattal rendelkezünk, és mások is éppúgy értékelnek minket, mint mi magunkat. Ha megfelelően működik, remek hangulatban vagyunk, élvezzük a munkánkat, szárnyal a kreativitásunk.  

A napfonat csakra gyengesége túlzott hatalom iránti vággyal tölt el minket, mert azt érezzük, nem értékelnek eléggé. Elégedetlenek vagyunk a világgal, csakis önmagunkkal, a saját akartunkkal és önérvényesítésünkkel törődünk, nincs elég önbizalmunk, esetleg félünk megmutatni magunkat, és elmenekülünk az olyan helyzetek elől, amelyek kihívásnak, erőpróbának számítanak. Szégyenkezünk, szorongunk és ezáltal növekszik belső feszültségünk. 

Gyakori a túlzott racionalizmus, hatalmi vágy, elégedetlenség, ingerültség, harag, mások akaratának, érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, vagy önbizalomhiány, félelem, kedvetlenség, bizonyításvágy, idegesség, sikertelenségérzet, túlzott irányítani akarás, kontroll elvesztése, kiszolgáltatottság érzete.

Gyakran kedvetlenek vagyunk és negatívan látjuk az életet. A gyermekkori negatív érzelmek is itt megmutatkoznak önzés, egoizmus, hirtelen harag és indulatosság formájában. Fizikailag pedig gyomor-máj-epe panaszok lépnek fel. 

A köldökcsakra az én érzelmeiért felel, itt vívjuk meg a külső és belső harcainkat, itt lakik a szenvedély. Sokszor úgy magyarázzák, hogy a fel nem dolgozott érzelmek, ezek a meg nem vívott harcok azok, mik ha nem tudjuk kiadni, megélni őket, ha nem tudjuk feldolgozni őket, s ezáltal elfogadni magunkat, akkor idővel ellenünk fordulnak, ezért támadják az emésztést szabályozó szerveinket. Ilyenkor hasi szerveink nem kapnak megfelelő energiát, ez sokszor felületes légzésben is megmutatkozhat.

A gyomorfekély tipikusan a félelmek produkálta betegség, az aggodalmak fel nem dolgozása hívja életre. Hasonló tőről fakad a hasra hízás is, ezzel mintegy betakarja csakráját az ember, védve mindazokat az elnyomott érzelmeket, miket itt raktároz. A cukorbetegség a súlyos érzelmi kontrollt jelezheti, szintén azok elnyomását, azok kifejezésének képtelenségét, ezt egyébként pszichológiai tesztekkel is igazolták már. Általánosságban minden tünet az elfojtásra utal, legyen az a gyomorégés, ahol a keserű érzelmek buknak föl néha vagy a máj és epeproblémák, mik a lefojtott dühtől törhetnek elő, de a csakrához tartozik a szem is, hisz érzékelése a látás, s a szem betegségei azt jelzik, az illető nem akar meglátni, észrevenni, tudatosítani valami fontosat az életében, ezért inkább szeme világát oltaná ki.

Társul még hozzá a mozgás, a változás fogalma. Önmagunk átalakítása, erővel, akarattal rendelkező lénnyé. Ha ezzel a csakrával foglalkozunk, az segít a különbségek áthidalásában és a teljesség elérésében a személyiség szintjén. Nem szabad engednünk, hogy az elme (ego) elnyomja bennünk a szivet, vagy a logikát képviselő bal agyfélteke eluralkodjon az intuíciót és kreativitást jelentő jobb félteke fölött. A köldökcsakra ereje gondoskodik arról, hogy fönntartsuk kapcsolatunkat az egész emberiséggel, ám mégis individuumok, egyedi lények maradhassunk.

A napfonat és a szakrális csakra között helyezkedik az "Inkarnációs csillag"-unk, ami a mi Lélekcsillagunk, a küldetés-tudatunk. A bölcsesség, a bőség, a mély öröm, az örvendezés, a teljesség és az arany középút megélése mentális és spirituális szinten. 

A napfonatcsakra  harmonizálása:
- Mantrával: RAM
- Színterápiával: sárga
- Drágakőterápiával: tigrisszem, topáz, borostyán, citrin
- Aromaterápiával: bergamott, rozmaring, levendula, citrom
- A természet érzékelésével: a tűz, gyertyaláng látványa, napfény, napozás, sárga virágok, napraforgó, sárga zöldségek, gyümölcsök fogyasztása

Általános tanácsok:
- Nézz szembe saját árnyék oldaladdal, pl. álmaid feldolgozása révén.
- Fejezd ki agressziódat játékosan vagy sport által (küzdősport).
- Hordj meleg, sárga tónusú ruhákat, ékszereket, kiegészítőket.

A napfonatcsakra tisztítása:
- Valamely mozgásforma rendszeres gyakorlása.
- Emésztőrendszerünk karbantartása - időnkénti méregtelenítés; minél több sárga színű élelmiszer (paprika, kukorica, sütőtök, citromlé stb.) fogyasztása.
- A stressz fokozatos feloldása – a kiváltó okok fokozatos megszüntetése; közben relaxálás (fürdő, séta, pihenés, masszázs, a természetben való feloldódás stb.).
- Hangterápia – ritmikus zenék, rockzene.
- Színterápia – viseljünk sárgát.
- Aromaterápia: ámbra, bergamott, levendula.
- Kristály-terápia: borostyán, citrin, tigrisszem.

Napfonatcsakra-meditáció:

https://www.youtube.com/watch?v=OSxdW9IaxSs

Helyezkedj el kényelmesen. Néhány percig összepontosíts a légzésedre. Ezután képzeld el, hogy aranyszínű fényt lélegzel be a napfonatcsakra elülső has felőli  részén. A fény először ezt a csakrádat, aztán a hozzá tartozó összes szervedet elönti és átmossa arany fénysugarával. Majd érezd, ahogy a hozzá tartozó szervekben felgyülemlett elhasznált energiák fokozatosan feloldódnak, és minden kilégzéssel távoznak belőled. Tisztítsd, lélegezd át ebben az arany fényben Önmagadat, a mentális és érzelmi teredet. Érezd, ahogy a Nap aranya átjárja és tisztává, fényessé teszi Isteni Lényedet. Ebben a Fényben gyere vissza, és őrizd meg Magadnak Magadban. Áldás és Fény kísérje utadat.

Nézz, nézz fel!

Nézz, nézz fel most az Égre!

Hunyd be a szemed!

Bízz Benne! 

Higgy benne!

Érezd a Szeretetet!

Sosem vagy egyedül!

2015. 11.11 - az Újhold energiájában - Energiakapu

A 11.11 az Univerzum egy olyan üzenete, mely felhívja  a figyelmünket Önmagunkra, a belső sugallatainkra, a vágyainkra - a lehetőségre, ami ott van - Mindenben.

A Skorpió az Újhold jegyében van, ez különösen alkalmas arra, hogy befogadd az életedbe vágyott dolgokat és mind magadnak, mind másoknak is adj Krisztusi Fényedből.

Ne feledd, MI teremtjük a világunkat, amiben élünk, attól függően, hogy mit rakunk bele saját szívünkből. Teremtsünk ezen a napon csodákat, fényt, és szeretetet, ami közelebb visz minket ahhoz, hogy egy boldog világban éljünk!

11.11. - Angyali szám, amelynek jelentése: Megnyílt egy energiakapu előtted, amelyen keresztül megvalósulnak a gondolataid. Válaszd meg bölcsen a gondolataidat ezekben az időkben, mert ezek segítik beteljesüléshez a vágyaidat...

Mi a fontos?!.

Mi van benned?

Mi van körülötted?

Miképp reagálsz?

Mit teszel? 

Megfigyelheted, észreveheted, dönthetsz, változtathatsz és fejlődhetsz. 

- Ítélkezés és véleményezés?!

Sem másról, sem magadról. Elfogadod és megengeded. Belátod, és csinálod másként, egyre jobban. Fejlődsz és segítesz Önmagaddal - azzal, hogy mindig őrződ magadban a Szeretet Fényét.

- Múlt és Jövő?!

Ne járj szüntelen a múltban. Járj utána, értsd meg, dolgozd fel, aztán lépj túl rajta.

Tervezd a jövőt. Lásd a célod, de az utat hagyd megtörténni. Engedd el a képzelgést. Légy türelmes! Pont úgy kell, ahogy most történik. Igen, épp úgy, ahogy most van.

- Elvárások és szorongások?!

Engedd be, történjen meg. Értsd meg, lásd meg benne sebeid. Gyógyítsd meg. Fogadd be. Engedd el. Adj egy esélyt a következő pillanatnak. Gyakorold magadat benne. Újra és újra...

Mert Te képes vagy ezeket a hegeket begyógyítani.

Mert Te képes vagy átformálni Önmagadat Szeretetté.

Itt van ma is egy lehetőség, itt ez a Kapu. 

Járj ma nyitott szívvel. 

Vedd észre,

Lépj át rajta,

és Szabadítsd fel Magadat!

A Szív harcosa vagy Te is!

Egy Igazi Szívharcos nem sebezhetetlen.

Egy jó szívharcos igenis sebezhető. 
Nem tökéletes és nem győz mindig. 

A jó szívharcost ezek a sebek teszik bátorrá és szívóssá.

Mert egy igazi szívharcosnak 
Ereje és Fénye van.

Kitartóan és megrendíthetetlenül 
Hisz ÖnMAGában, a Szeretetben, a Megbocsátásban.  

Mindig ÖnMagában keresi a miérteket,
ezért is képes 
Mindenkor minden körülmények közt - Szeretetben maradni.

Egyéni kezelések

Az Ébredésünk része szenvedéseink felismerése és annak gyógyítása. Az ehhez szükséges eszközök meglátása és a segítség kérése illetve elfogadása.

Mert van Kiért. 

ÖnMAGunkért. 

Azon EGYLÉLEKért, aki szétvált nővé és férfivé, hogy mindezt megtapasztalhassa e földi lét során - Egymást keresve, várva, szeretve - gyógyulunk Egymáshoz Egymásért.

Előző életbeli tapasztalásainak tisztítása és evilági életünk sebeinek gyógyítása többek között bioenergetikával, meditációs utazásokkal, reikivel, kineziológiával. Fénytestünk gyógyítása Angyalok és Fénytestvéreink segítségével - Fényszínekkel és Kristályokkal. 

A kezelésre jelentkezni: 

e-mail-en: csermelinda3@gmail.com
telefonon: 0630/4248268


Csillagfény 63

Tízmilliószoros nap - 2015.11.03.

A személyes életed minden egyes pillanata és történése azon múlik, mi kerül eldöntésre és meghatározásra a fejedben - azaz mit gondolsz. 

Ami bent, az kint, ami fent, az lent.

Nem az határoz meg Téged, hogy ki vagy, hány éves vagy, mi a nemed, honnan jöttél vagy éppen merre élsz.  

Az elmédben felbukkanó, majd megfogalmazott gondolatok által jutsz el valahová, vagy ragadsz bele helyzetekbe. 

Te vagy az, aki életre hívod és működteted ezt a törvényt. 

Tudtad, hogy a teliholdak és az újholdak sokkal jelentősebb energiákat rejtenek és áramoltatnak?  

A Te szellemed és akaratod alakítja ezeket az energiákat pozitívvá vagy éppen negatívvá. 

Ezek az energiák kedved szerint formálhatóak. 

Hozzál ki belőle valami nagyon jót!

Minden attól lesz olyan amilyen, ahogyan TE viszonyulsz hozzá.

Amilyen rezgéseket kibocsátasz, olyanok érkeznek vissza hozzád. 

Ne felejtsd, tartsd szem előtt: A mérleg nyelve mindig kiegyenlítődik.

A tibeti Buddha napok igazi ünnepek, melyek során megemlékeznek Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól. Hitük szerint ezeken a napokon a pozitív és negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára nő - és nagyon egyértelműen, jól követhetően köszönnek vissza a cselekedetek. A jó jót, a rossz rosszat vonz. A spirituális gyakorlatok végzése ezekben az időpontokban erősen javasolt.

Mit tegyél?

Nagy terheid, hibáid, botlásaid, vétkeid feloldását ezekre a napokra időzítsd. 

Bátran kérj örömöt, elégedettséget, szépséget, jóságot, boldogságot magadnak, környezetednek, és Másoknak is!

Küldj bőséget, fényt, szeretetet, tiszteletet, odaadást a Földnek és az egész társadalomnak!

Kérj egészséget Mindenkinek: a természetnek, az embereknek.

Lényeges, hogy ne magadat helyezd középpontba, hanem másoknak is legyen jó! 

Ne csak pár percet foglalkozz ezzel a témával, hanem egész nap.

Kezdd a reggelt úgy, hogy kinyilvánítod az örömödet a léttel kapcsolatban az univerzum felé.

Gondolataid és tetteid csakis jók legyenek, árassz magadból jóságot, pozitivitást. 

Teremts lelkedben és környezetedben is harmóniát, békét, szeretetet.

Ha ezt képes vagy megtenni, akkor érzékelheted, ahogy mások is átszellemülnek. 

Csakis arra gondolj, amit teremteni szeretnél, és úgy, hogy azzal másoknak ne árts.

Nem baj, ha jön néhány kellemetlen, negatív tartalmú gondolat. 

Ezeket küldd el, s próbáld átfordítani jóra a beszűrődő "lélekzajokat".

A feladat roppant izgalmas, minél színesebb emberi közegben vagy, annál nagyobb gyakorlótered van. 

Figyeld meg és változtasd meg Magaddal, a Szereteteddel, a Fényeddel.

Aztán estére csendesedj el, koncentrálj a saját vágyaidra, a Te jövődre. Azokra a kívánt változásokra, mik neked is jót hoznak.

Tedd ezt:

Szeress! Örülj! Mosolyogj! Adj és adj! Légy befogadó és hálás! Légy éber és tudatos!

Jusson mindig eszedbe: az Életedet Egyetlen ember alakítja: Te Magad!

Most és ma Dönts így! Szeress és árazd Magadból a Fényt!