2014. szeptember 29., hétfő

Égi üzenet

Megbánni, hogy megtetted, hogy úgy cselekedtél, ahogy a lelked érezte. Gyenge pillanatodnak érzed, pedig csak lélekből tetted. Mert olyat éreztél, amit csak vele érezhettél. De tudtad, hogy nincs rendben. Sem az ő lelke, sem a tiéd. Érzed, ahogy érez, és tudod, mit él meg. Ugyanazt a félelmet, amit te. Nem tudod feltétel nélkül engedni, mert te is tele vagy feltételekkel. Magad felé. Ha így tennéd, vagy úgy, akkor így és úgy lenne. Nem. Nem ment. Ahogy te elrohantál volna, úgy rohant el ő is. De addigra már elvesztél. A lelkébe költöztél és nem tudtál kijönni. Vele szenvedtél és közben önmagaddal is. Bántott ő is, de te bántottad magadat a legjobban. Mert kapaszkodtál és ragaszkodtál ahhoz az érzéshez, ami bár éledezett benned, de elfojtotta a félelem. A félelem önmagától. Mindannyiszor mikor felbukkant, azt gondoltad, már könnyebb, már nem fáj, már nem bánthat. Már nincs harag és nincs bűntudat. És mikor újra eléd sodródik, még mindig nem tudsz ránézni. Érezted magad kevésnek hozzá, majd ezen túlléptél és már őt tartottad kevésnek magadhoz. Aztán kívántál neki boldogságot, de remélted, hogy azt melletted leli meg. Aztán újra elment és azt mondtad így rendeltetett. Próbáltál mást keresni, de őt láttad benne és rájöttél neked ő már nem kell. Azt gondoltad elengedted végleg? És akkor jött egy üzenet: ha igazán szeretsz, el tudod engedni, mert te tudod a legjobban, mi történik a lelkében. Újra ott áll előtted. Azt sem tudod, tudja-e ki vagy, csak a szemét kerülöd, csak a lelkét ne lásd újra. A düh eszi bensődet. Miért tette ezt, miért játszott és csapott be? Aztán kiállsz vele szembe, de elég messze tőle és hagyod átjárni benned az érzéseket. Átmennek, de valami marad a mellkasodban. Leülsz egy padra, a nap érinti a bőrödet és nézel körbe, mintha várnál valakit. Talán ő jön? Csukott szemmel próbálod a nappal együtt a szeretet melegét hozni lelkedbe, mikor egy idős bácsi szólít meg. Nézhetem egy kicsit magácskát? Elmosolyodsz és tudod, hogy most őt küldték neked. Leül melléd és nem szól semmit. Csak néz. Majd percek múlva feláll és megköszöni. Megköszönöd neki és szó szót követ. Visszaül és folynak belőle a szavak. Úgy kapsz válaszokat, hogy a kérdéseket fel sem tetted.

Üzenetek:

  • Ne bánd meg, amit megtettél. Csak azt bánthatod, amit meg sem tettél.
  • Bocsáss meg önmagadnak  és ne bánj meg semmit, mert minden úgy volt a legjobb, ahogy történt.
  • Van, ami csak egyszer adódik és soha többet. Éld meg és engedd el.
  • Mindig választani kell, és vállalni annak következményeit. Lelkifurdalás nélkül.
  • Ha megtaláltad önmagadat, engedd, hogy más is megtaláljon téged.
  • Keress társaságot, keress okos embereket, akiktől tanulhatsz, akik által fejlődhetsz. De ne feledd, te is éppen olyan okos vagy, csak a felszínre kell engedned.
  • Légy tisztában képességeiddel és ne félj használni.
  • Mindig az érzelmeidre hallgass, mert az az égből jön.
  • Minden változik. Fejlődj vele együtt te is. 


Miközben ezeket a szavakat hallgattad, láttad benne az édesapádat, a szerelmedet és mindent, ami te vagy. Ismer egy idegen, aki megszólított a parkban. Kérdezed tőle: ez hogy létezik? És csak mosolyog, majd folytatja tovább. Megértetted az üzenetet, csak hallgatod őt tovább. Ami maradt még benned nyomás, az önmagad terhe, te raktad magadra, a bűntudat, az megbocsátás hiánya, mind felszabadításra vágyik. Önmagad felé. Miközben elbúcsúzol az öregtől és hazafelé sétálsz, érzed a megkönnyebbült mellkasodat. Csodálatos nap volt. Minden úgy volt, mindent úgy adtál és kaptál, ahogy kellett. Nincs szégyen és nincs bűntudat. Elengedted önmagadat vele együtt. Indulhatsz a következő parkba...


Más nap...

Tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Éreztem a végelszámolást benne. Az elmúlt hónapok, hetek, napok csak repültek és napról napra mélyebbre jutottam magamban. 




Mikor ezt az utat választottam, tudtam, hogy nem a fájdalom nélküli napok jönnek. Felvállaltam. Közben volt rengeteg boldog pillanatom, és volt még több fájdalom. És az utóbbi időben nem csak a lelkem, a testem is szenvedett. Mindig tudtam, hogy a testem betegségei mutatni akarnak valamit és változásra késztetnek. Mikor csendesült a testi fájdalom, azt gondoltam közelebb vagyok a lelki bajomhoz is. De sosem tudtam a gyökereit megragadni, mert még mindig volt, hogy fel tudott erősödni és a földbe döngölni. Megpróbáltam sok mindent, de a megszabadulás most jött el. Évekig nem tudtam magamon segíteni, és mások is csak ideig-óráig tudtak. Most meghallottam a nevét és a mellkasomba szúrt az érzés. Nem sokáig halogattam, mentem. És az első percekben, az első mondataiban éreztem, hogy eljött az idő. Ő úgy fogalmazott, hogy egy régi adósságát rendezi felém, és eleget tesz ígéretének, most ő szabadít meg engem. Amit látott, én azt mind éreztem. A testemen futott végig minden érzés. Ismert mindenemben, látott olyan mélyen, mint még talán senki. Nem értette mi ez a lény, akit lát bennem, aki uralja testem egyes részeit és egyre terjeszkedik. Tudta, hogy évek óta szenvedek tőle és nem értette, hogy erősödhetett meg így bennem, és én hogy bírom ezt a fájdalmat. Aztán megértettük, hogy mindezt kaptam. Mert tanítani akartak, és a fájdalomból értek. Mélyre kellett taszítani, testi szinten bántani, hogy lélek szinten lépni tudjak. És ők tudták, hogy a megfelelő időben küldeni fogják a segítséget, mert egyedül nem bírok vele. Hiába tanultam technikákat, gyógyítottam önmagam, de ő mindezektől csak erősebb lett. Mert az energia, az energia. Ahogy leoldotta rólam, a testemben éreztem kapaszkodását. Éreztem hol van bennem. Pedig egy hangos szó nem esett róla. Mire végeztünk, eltűnt a fájdalom a testemből. De figyelmeztetett, hogy ez most felerősödhet. Az éjszaka visszajött. Éreztem, ahogy végleg eltávozik. És onnantól a fájdalom elmúlt. Pár hétre. Aztán elkezdett máshogy fájni, ahogy csak egy test tud fájni. És megértettem, hogy a lelkemet gyógyíthatom, ha emellett a testemet itt földi szinten nem teszem, akkor mind hiábavaló. Most együtt kezelem, együtt értem meg őket. Hozom őket újra harmóniába, hogy egyként, közösen tudjanak működni értem, velem. Gyógyítom a nőiességem, az érzékeny, befogadó nőt. Nem megszüntetnem kell a férfit, az erőt magamban, hanem egyensúlyba hozni a nővel. A terheket le kell raknom. A múltam még mindig kísért, habár azt gondoltam már nincs velem. De itt van, mert méregként eszi a testem. Meg kell bocsátanom, ahogy nekem is önmagamnak. A legnehezebb elfogadni, hogy úgy volt a legjobb, mikor azt érzem, hogy hibáztam. Helyre rakni magamban egy piciként elveszített szülői kapcsolatot, aki még ma is segíteni akar és üzenni. Engedni, hogy megértsem lelki szinten. Mind bennem történik. Mind végelszámolásként most történik. Tudtam, hogy ez a nap más…

2014. szeptember 28., vasárnap

A Lelked megmutatja


A Lelked Mindent Megmutat

Csak Vedd Észre, 

Figyeld meg és Cselekedj általa.

Kik is vagyunk

A legfájóbb események mutatják meg, kik is vagyunk valójában.

Életünk láncolata

Az átélt pillanatok összességéből tevődünk össze mi magunk. Ebből áll össze életünk láncolata. Ez a sorsunk, amelyet aztán újra és újra lejátszhatunk magunknak.

Ha nagyon szeretsz...


 Ha nagyon szeretsz valakit, 
akkor látod azt is benne, 
amit ő még nem láthat. 

Várd türelemmel, 
segítsd, 
légy mellette, 
hogy a megfelelő pillanatban 

Ő is megláthassa Önmagában...

2014. szeptember 27., szombat

Lelkedbe költözök

Hallgatok veled, ha azt kéred.

Szólok hozzád, ha azt kell.

Segítek élni és szabadon szállni.

A LELKEDBE KÖLTÖZÖK és a SZÍVEDBEN FOGOK ÉLNI.

2014. szeptember 26., péntek

Lelkünk visszatalál


Elválaszthat minket bármi, a lelkünk mindig visszatalál egymáshoz.

Ahogy egykor szerettelek...

Remélem, hogy egyszer Szerethetlek úgy, ahogy egykor Szerettelek.
 

Feltételek és elvárás nélkül-  csak Érted és Miattad.

Ha egyszer már sikerült, sikerülni fog még egyszer...

Kibírod?

Nem a teher nagysága számít, hanem az, hogy kibírod-e. 

2014. szeptember 25., csütörtök

A Fény az érzés


El tud vakítani egy érzés.

Mert akkora Fényt ad a sötétségben, amely elveheti a tisztán látásodat.

Csak az érzéseket hagyja.

Te pedig mész utána, mert hívogató a fénye.

Kimozdít és elindít, ugyanakkor bezárt minden más ajtót is.

A magáénak tud téged és te magadénak érzed őt.

Bízol benne és vele mész.

Aztán a fény egyre nagyobb és nem kell hozzá már más.

Hálát adsz neki és kinyitod az ajtót, kiengeded, hogy kitárhasd és bejöhessen a kinti Fény.

És már nem jön vissza a sötét, mert már benned is ott van.

Segített felfedezni, megtartani és tovább adni.

Így lehetsz Te is Fény.


Így vagy Fény!

Lelkek lenyomata

A legnagyobb szerelmek a lelkemben születtek és a valóság talaját sohasem érintették.  De leginkább tőlük fájt elválnom. Mert a lelkünk érte el egymást. Talán egy másik életben már megélt szerelem volt, aminek nem kell ma folytatódnia. Ha az érzéseket szeretném látni, akkor csodálatos képeket tudok társítani hozzájuk. A lelkem fonalát bennük találtam meg, velük kezdődhetett valami...

Nem egy elképzelt, hanem egy-egy átélt különös kapcsolódás ez. Újra élhetem a kötődés, a biztonság, a szabadság érzését egyszerre. Elvesztem őket, de magamban tovább hordozom őket. És egészen a mai napig itt vannak, hiszen ha újra látom őket, akkor újra élem a boldogságot. Nem az elvesztésüket, hanem a szerelmüket érzem. Már másképp fáj.  És erre csak a legnagyobb szerelmek képesek. Átívelnek időt és teret, mert nem kell hozzá a valóság, csak a lelkemet kell hívnom hozzá. A hála és szeretet érzését gyújtják, és örökké fent tartják. Ilyen szerelmek kevésszer születnek és ők elkísérnek életeken át. Ilyen szerelmet keresek ma. Ahol a lélek érinti a másikat, és elkísér bárhová bármeddig. Nem kér, és nem követel. Csak csendesen fogad. 

2014. szeptember 24., szerda

A szívem közepén


Folyamatosan tanulok magamról, vagy inkább fedezem fel, újra és újra önmagam. 

Mert rájövök, mindenre emlékszik a testem. 
A megélt fájdalomra és az átélt boldogságra is. 
És nagyon sok sérülést találok. 

Sebeket tépek fel és sokszor nem értem, miért okoz fájdalmat. 
Előhívok emlékeket, homályos  képeket, és igen, a lelkem emlékszik rá. 
Újra fáj, aztán elillan, és érzem a megértést, mikor eltűnik. 

Aztán rosszabb napokon nem tehetek mást, kapaszkodom a jelekbe. 
Hiszek az általuk keltett érzésben. 

Gyakorlom a tanultakat, újra és újra figyelmeztetem önmagamat. 
Mert minden itt van már bennem, csak hívnom, csak kérnem kell, és segít nekem. 

És minden így a legjobb, mert elbírom, mert erős vagyok, mert így fejlődhetek önmagamban. 

És miután mindezeket elfogadom, már nem is olyan nehéz. 

Mert mindeközben boldog vagyok. 

A változás, a tudás újra felfedezése visz előre.  

És miközben adok érzéseket, rengeteget kapok másoktól. 

Erősítenek és talán nem is tudják, hogy nap, mint nap üzennek nekem. 

Lélekből lélekbe. 

És én is kapaszkodom tovább, mert a lelkem még mindig emlékszik. 

Emlékszik, mi mindent viselt el. 
Átvett, magára vett terheket, a magáé mellett, másokét is. 

A bűnök erősek, mintha leteperni akarnának, hogy aztán újra élhessek, 

de már nélkülük. 


Mert még mindig úton vagyok, a gyógyulás útján. 

Mert még mindig félek dolgoktól. 

Pedig már olyan magabiztosan tudom mondani - készen vagyok. 

Pedig tudom, hogy nem. Sosem leszek kész. Mert mindig van, mit oldani, van mire emlékezni. 

De kész vagyok! Kész vagyok magamra, kész vagyok rá. 

A hang pedig súgja ott bent. Az egyik felem már vágyik a másik felére. 

Oda akarja adni, de még nem meri. Még fél a sebektől, még fél önmagától. 

Még fél. Így dolgozik tovább önmagán. 

A testem és a lelkem is. Fogadom  mosolyogva - mindig készen állva rá - újra.

Tudom, 

az egyensúlyt kell megtalálnom. 

Mert nem kell elbírnom egyedül, mert cipelnem sem kell. 

Mert ennek nincs súlya. 

Ez nem nehéz. Ez nem erős és nem gyenge. Ez "csak egy lélek", az én lelkem. Ami megmutatható, odaadható - Neki!

Mert Ő nem bánthatja. 

Ő a részem.

Pont ott van, ahol lenni kell. 

A szívem közepén. 

A lelkem közepén.

Bennem.

... megérintheted!


Vágysz rá. Hiányzik az érzés. 
Ezerszer képzeled el, csukod be szemedet és érzed érintését.

De vajon készen állsz rá, hogy meg is tapasztald? 
Egyensúlyban vagy önmagaddal?
A lelked és a tested harmóniában van egymással?
Nincs már kétséged, félelmed és lerakni való felismerésed?
Tiszta az elméd és ragyogó a szíved?
A hála és a szeretet vesz körül minden helyzetben?
Tudatosan irányítod önmagadat és képes vagy elfogadni és befogadni az élet minden mozzanatát? 

Akkor hamarosan a vágyad életre kel és bekopogtat az életedbe… 

Kinyithatod szemed és megérintheted! 

2014. szeptember 23., kedd

Szeretnéd... hogy öleljen


Szeretnéd, hogy szeressen, hogy öleljen, hogy boldoggá tegyen, és örökké tartson minden pillanata. De a fájdalom emészt és csak a hiányát érzed. Nem érted hol van, és mire kell még várnod. Tomboljon benned az érzés, aztán engedd el. Tudod, mit tehetsz? Szereted önmagadat, óvod és véded. A legbecsesebb kincsedre te vigyázol, önmagadra. Napról napra fedezd fel és szeresd meg minden izében. Fogadd el és adj neki még többet. Ha te szereted, akkor más is meglátja az ajándékot. Benned.

Az egyetlen örök


Ha elkeseredtél, ha reménytelennek tűnik minden, ha megint elveszel és már fogytán az erőd… 

Akkor tárd ki szívedet még nagyobbra. Szeress jobban és erősebben, adj még többet. A bánatra nem a bánat a gyógyír, az csak még mélyebbre taszít. Csak a szeretet vonz szeretetet. 

Csak akkor tud jönni, ha mindenre szeretettel tudsz válaszolni. Ha rájössz, hogy minden csak átmeneti, a rossz érzések is, és hagyod elmenni. Hathat rád, de lehetsz tudatos és kint hagyhatod. Fájhat bármi, minden, de nem emészthet fel és uralkodhat rajtad. 

Tudod mit? Tanítson a még nagyobb szeretet megélésére.

Adj, adj és csak adj. Hidd el, mindez visszatér hozzád. Karmától és feladatoktól függetlenül. 

Mert az egyetlen, ami örök, az a SZERETET.

Az az Egy!


2014. szeptember 22., hétfő

Egy közös világ

Teremtesz egy világot, amely álmokból és vágyakból áll. Élsz benne és boldoggá tesz. Olykor a valóság talaja érinti lelkedet. Vissza-visszaránt, próbálja megölni benned. Leszámolsz, a tartózásaid rendezed, és a félelmeid éled meg. Elvesztesz és elhagysz pillanatokat. Kizárod magadból, mert nem él benned és mást beengedni sem tudsz… DE tudnod kell: az álmok és a valóság egyszer találkozik. Őt beengeded, lerombolja a valóság falait. És nem a te világodba jut be, hanem keletkezik egy közös világ, ami a TI Valóságotok. 

... megtörténik


2014. szeptember 21., vasárnap

A Lélek Útja


Hozzád nem kellenek tervek, hozzád nem kell elmélkedés.
Csak mennem kell a lélek kitaposott útján.

És közben figyelnem önmagamat.
Ahogy változik körülöttem a táj, úgy változom én is.

És így változol Te is.

Hozzám, Mi Egymáshoz.

Ha én megtorpanok, ha én letérek, te is ezt teszed.

Külön, de Együtt járjuk be Lelkünk Útvonalát.

És az Igazi ÚT ott kezdődik majd, ahol ez a Két Lélek Újra Egymásra talál.

Utad iránya


Talán azt hiszed az a normális, amit mások csinálnak. Amit elvárnak mástól, amit egymásnak mutatnak. Talán kilógsz a sorból, és őrültnek tűnik mindaz, amit te csinálsz. És amíg érdekel, hogy mit is gondolnak, addig őrült is vagy. Ha már csak magadat adod, eltűnik minden akadály és csak figyelned kell az utad irányát. Lépned rajta és mutatnod másnak is. 

Találd meg magadat!

Az idő hajtása, az emlékek elengedése, a problémák megoldása, a félelmek kiiktatása. Minden eljön. És megérted, hogy nem hozhatod előbbre, nem gyorsíthatod, és nem lassíthatod. Egyszerűen nem befolyásolhatod. Aztán végül nem is akarod. Mert pontosan úgy jó, ahogy történik. Az összes emlék, probléma, és félelem téged tanít. Általuk megtanulsz hinni és bízni. Megtalálod a legfontosabb részed általuk. Önmagadat. 

2014. szeptember 20., szombat

Csak Egy




Ragaszkodásod addig tart, míg a kétségeid múlnak el önmagadból. Míg mással akarsz más lenni és általa lenni erősebb, addig távol vagy önmagadtól. A boldogság nem rajtad kívül keresendő, hanem önmagadban. Szeresd az életed, mindeneddel együtt. Ne ésszel értsd meg magadat, hanem lélekkel. Ne a kiutat, a magyarázatot keresd, hanem önmagadhoz az utat. Nem illúziók kellenek, hanem a lelked vágyai, amit megmutathatsz és megélhetsz bárkivel, aki a lelkedhez közel ér. De az egyetlen igazit, a lelked nyugalmát csak Egyben érezheted. 

Tudod, mit látsz benne...


Tudod, mi vonz hozzá Tudod, mit látsz benne. A lelkét. Valami mély megnyugvást és hazaérkezést érzel. Nem kell szólnod, csak csendben nézned. Még megérinteni sem kell, még van idő mindenre. Csillapodnia kell a lelkednek, feloldania és nem félnie. Mindennel szembe néznie és megszabadulni mástól, hogy megláthassa őt. Ha már érintheted, újra jön és már nem csak nézheted. Szólhatsz is hozzá.
 És már tudod, hogy most ő is lát téged. 

A Hang



Ma ez a hang szól érted. Hallod benne a lelked lüktetését. Érzed benne a szíved dobbanását. Látod benne a tested ritmusát és érzed benne lelked eredőjét. Ma benne szólal meg minden. Együtt szól Értetek. 

2014. szeptember 19., péntek

Adnék... Mindent. Magamat.




Adnék neked szavakat, adnék neked érzéseket, adnék neked egy darabot lelkemből. Nem félteném, nem ragaszkodnék, csak nézném boldogságod benne. Adnék pillanatot és adnék reményt, adnék hozzá végtelen türelmet és hitet bármennyit. Adnék neked szabadságot, adnék hozzá szárnyakat, hogy boldog lehess. Adnék neked… Mindent. Magamat.

Örök pillanatok



Minden pillanat akkor ér a legtöbbet, mikor épp elveszted, és tudod, ezt már nem kaphatod vissza. Legyen benne mindig hála és szeretet, mert nem tudod, mikor tűnik el. Érezd az ízét lelkedben, ha épp nincs meg, ha épp nem találod, akkor is keresd, hívd, hozd elő. Legyél hálás minden cseppjéért, mikor megkapod, de azt se felejtsd milyen volt nélküle. Így tudod megtartani örökre.

2014. szeptember 18., csütörtök

...Vele elnyerted önmagadat



Talán idő kell, hogy belásd, mi minden nyertél általa magadban. Míg rá vártál, megismerted önmagad vágyait. Ezerszer bántál meg, ki nem mondott érzéseket és ezerszer éltél át minden félelmet érte. De egy sem volt hiábavaló. Talán soha sem kell kimondanod, talán sosem kellett vele lenned… Talán csak megtanított elengedni önmagadat. A vágyaidat, hogy nyerhess vele másikat, az igazit. Megtanított hinni a hihetetlenben és kitartani a lehetetlenben. Erőssé válni bármilyen harcban és hálásnak lenni minden érzésért. Talán csak tanított, és vele elnyerted önmagadat.