Eljön az a pillanat, mikor számot vetsz. Az eddig magadról. Hogy mit tanultál, hogy mit vettél észre és mit nem. Bevillannak képek és érzések. A nehéz választás már az elején. A rátalálás érzése, a vágy is ott volt mindig. A hozzá akarok tartozni, de mégis félek választani érzés. Nem a vonzás, a biztonság a fontosabb. Ezt akarod megtapasztalni: a kényelmes és zökkenőmentes biztonságot. Közben pedig hiányzik a nő a kapcsolatból, hiányzol belőle te. Hiányzik az ölelés, a vágy. Csak a birtoklás van. Úgy birtokol ő téged, ahogy te akarod birtokolni a biztonságot. Szabadulnál, mert ott a hiány, de elveszteni, elengedni a biztonságot holmi vágyért, a nőért, magadért. Nem. Talán egyszer megteszed, de újra visszahúz és megint ott a hiány. Akkor kapsz egy intő jelet és a nő mellett döntesz. Mert mellette kinyílhatsz. Lehetsz vad és elfeledheted arra az időre a fájdalmat, a hiányt. Ez sem te vagy, csak a menekülő nő benned és ő a menekülő férfi, megtaláltad. Úgy élsz, mint egy gondtalan és fájdalommentes robot. A mosoly, ami mögött szomorúság van. Nem nézel a szemükbe, félsz, hogy meglátják benned az igazit, akinek fáj. Bizonytalan vagy magadban. Nem tudod ki vagy, így pont ezt kapod belőlük. Nem tudnak többet adni, csak a bizonytalanságot. Nem tudsz mellette dönteni, mert magadban sem találod azt, aki ott tud maradni. Meg akarsz alkudni, de a szád hiába mondja, a lelked nem ezt súgja neki. Ölelni vágysz és szeretni. Megkapod azt is, de más az érték, más a vágy. Hatni akarsz rá, változtatni. Aztán elengeded, de még sem tudsz nélküle élni. Vágysz és hozzá mérsz. Sorban megbuknak. Menekülnek, mennek. Szabadságra vágysz, szabadságot is kapsz. Nem is tudod ott tartani, mert nem is akarod. Te is elmenekülsz, te is elmennél. Csak ő meg is teszi. Aztán mikor ő maradna, te mész el. Szó nélkül és örökre. Birtokolni akarod, de félsz, hogy elmegy. És elmegy. Szabadságot akarsz még mindig, túl rég vagy szabad, túl rég vagy benne. Nem adod neki magad, mert nem vagy elég jó magadnak, nem leszel jó neki sem. Néma maradsz, ő is néma marad. Menekülnél, ő is elmenekül. Küzdesz magaddal, építed magadat, mégsem tudod elfogadni. A hibáid és a félelmeid nélkül akarsz élni, de nem tudsz. Mert ezek léteznek és neked is létezned kell benne. Gyógyítod magadat és ezzel a lelkedet is. Érzed a fájdalmat, keresed a tanulságot. Nem akarsz mindig napsütést, mert te tudod, hogy felhők felett is süt a nap. Csak a te szemüvegedet kell megtalálni hozzá, hogy aztán megtaláld magadat mögötte. Mert amilyen vagy, olyan a környezeted is... És most eljött a pillanat, ezt mind megtanultad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése