Akarod még?

Teremteni, létrehozni akarunk. Most, mindig  és folyamatosan. Látod a jövőben, de nincs benne a jelenedben, a napjaidban. Nincs rá időd, mert nem most élsz. Türelmetlenül ragaszkodsz hozzá. Rátámadtál, megragadtad és szorítod. Nem ereszted, nem engeded. Tudod, hogy így közelebb sem tud jönni. De mégis görcsölsz, tartod, fogod. Mert félsz, hogy akkor végleg eltűnik és nem lesz a tiéd soha.

De mi tűnik el? Az érzés? A féktelen vágy, hogy a tiéd legyen? Még mit adsz fel érte? Képes vagy feladni érte a napod is? Képes vagy odaadni magad, és közben elveszni? Ez lenne a beteljesülés?

Számtalan érzés megy át rajtad, míg szorítod. És mindez kell neked, mert ezek csak most és így tudnak előjönni. Ha nem görcsölsz rajta, nem jön számtalan érzés, gondolat, félelem, szorongás, ami most mind végig ment rajtad. Légy hálás érte és tudd elengedni. Számtalanszor próbáltad? Nem megy? Hogy kell?

Ha benned van, biztos dolgod van vele. Hogy mi, azt nem közben fogod megtudni, majd utána. A felismerések mindig jönnek. Benne van mindenben a válasz, üzen neked, csak nyitottabban kell élned. Ne harcolj az idővel, élj benne. Legyen várakozás. Örömteli és édes. Ne őt várd, az érzést várd. Engedd be az életedbe mindazt, amit kell. Csak lazán és mosolyogva. De sírj is, menj mélyre, majd kelj fel újra.

Tehát úgy akarj, hogy ne fejben akard. Engedj a szorításon és menjen le a gyomrodig. Még mindig akarod? Akkor szűnjön meg az idő. Csak várd izgalommal mi következik. Ne szorítsd, csak engedd. Minden Egy célért megy. Azért az érzésért, ami ott van benned. Nem történhet másképp, csak ahogy benned van most.