2014. május 20., kedd

Félelemmel szembe

Mintha minden együtt egyszerre jött volna. Mintha minden fájdalom egyesült volna bennem. Fájt a lelkem, nyomott a mellkasom és egyszerűen fájt a létezés. Jobb lett volna elbújni és nem érezni. De tudtam, hetek óta készült valami előtörni. Feszített és teret kért magának. Erősebb volt nálam. Erősebb volt a félelem. Nem tudtam mitől, de tudtam, hogy ez iszonyat fájni fog. Erre készülni nem lehet, csak voltam benne. Kezdeni sem tudtam vele semmit, csak hagytam áramolni bennem.

Ott akartam lenni, benne az érzésben, aztán meg megfordultam volna. Dühös és mérges voltam. Rá és magamra. Tudtam, hogy tőle félek és akkor magamtól is. Mert, ami benne bánt, az bennem jelent meg. Nem akartam mást csak menekülni előle. Észrevétlen és átlátszó kívántam lenni. Jobbá akartam válni és nem sikerült. Nem érzem magam erősnek, csak miatta gyengének. Viaskodott bennem az erős férfi, aki azt mondta, nincs rá szükségem. De ott volt a nő, aki miatta és érte akart nő lenni. Nem tudott az egyik felülkerekedni a másikon. Lesújtó és kegyetlen érzés.

Minden együtt fájt. És képtelen voltam tovább benne maradni. A nőt akartam kiengedni. Elszabadítani és hagyni kinyílni. Éreztem, hogy itt az ő ideje. Szárnyakat akartam neki adni. Így hagytam megnyilvánulni és ragyogni, de valami kimondatlanul zakatolt még bennem. Feszítettek a ki nem mondott érzések, a meg nem élt napok hiánya. Tudtam, hogy azzal tudok leszámolni, ami elé megyek. Nem várom tovább, hogy jöjjön, megyek én felé. Nem megalkudni akartam, hanem szembe szállni. Mert tudtam, hogy a félelem addig irányíthat, míg hagyom, hogy sakkban tartson.


És megtettem. Szembe mentem vele és szembe nevettem. Átéreztem, kimondtam és a szabadság érzése szárnyalt a lelkemben. Eltűnt a feszítés és az édes mámor vette át a helyét. Próbált az ego hatni, fájdítani, de a felszabadító érzés erősebb volt. Még vissza-visszarántani vágyik, de nem hagyom visszatérni. Tudom mi a gyengéje, tudom mi az ő félelme. Fél megszűnni, fél eltűnni. Ezért nem teszek mást, minthogy elébe megyek mindannyiszor…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése