2016. június 2., csütörtök

Az Ölelés




Hívogat MAGához. 

Engem kér és Én Őt kérem.

MI - most már Egymást kérjük. 

Elfeledkezem Benne. 

Az Ölelésében.

Mindenről. 

A világról, az életemről, magamról.

Mert most Benne vagyok. 

Összeolvadtunk. 

Összeért a Lelkünk.

Ölelkezünk Lélekből Lélekig.

Nem tudom mennyi idő telt el. 

Nem számolom.

Csak állunk és ölelkezünk.

És én szívom MAGamba a pillanatot.

Talán őrültség, és mégis a Végtelenségbe tart.

Elveszek Benne, és mégis Otthon vagyok.

És nem akar elmúlni. Nem tud. 

Csak újra és újra behunyom a szemem, és ölelem tovább.

Nem számít más, csak az Ölelés. 


Az Ő Ölelése.

Isten kérdezte Tőlem: Szereted Te úgy magadat, ahogy én szeretlek Téged?



Isten kérdezte Tőlem: Szereted Te úgy magadat, ahogy én szeretlek Téged?

Lesütöttem szememet. És halkan súgtam neki: "Nem, Uram."

Közben a könnyeim peregtek végig arcomon. 

Fájt. Fájt kimondanom, de éreztem így van.

"Figyelj rám most Gyermekem" - szólt újra hozzám. "Nézz most rám, nézd, mi van a szememben, láss a szívembe."

Lassan elkezdtem felemelni fejemet. Lassan, nagyon lassan. Féltem, mit látok majd benne. 

És ahogy belenéztem, a zokogás már rázta egész lényemet. Ott voltam benne. Ott a kislány - egyedül, magányosan, szomorúan. 

"Nézd meg Őt. Ő vár Rád. Szüksége van Rád. Hogy szeresd Őt. Ő meg fog érteni Téged. Hidd el, sosem késő. Ő mindig vár Rád. Ő szeret Téged. Ő ismer Téged. Ő segít Neked. Csak kérd Őt. Csak fogadd vissza Őt. Magadba."

Isten a kezét nyújtja nekem. "Gyere bátran, Én Veled vagyok." Félelmekkel telve, rengeteg súllyal a vállamon, fájdalommal teli szívvel nyújtom én is kezemet neki. Ahogy belesimul a tenyerem a tenyerébe, minden mi nyomott, az érzem, ahogy elenged és hallom Isten szavait:

 "Ahogy TE szereted magadat, úgy tud szeretni más is. Ha benned töretlen a szeretet Önmagad felé, amíg végtelenül hiszed minden kétség nélkül és hagyod azt áramolni magadban, akkor az működik kint is. Tudnak feléd jönni, tudsz fogadni is. Amíg Te nem hiszed, hogy Benned ott van, amint ez megszakad Benned, és nem hiszel Magadban, mások felé is bizalmatlan leszel. Ha Te nem szereted magadat, hogy hihetnéd, hogy más képes erre? Amíg kétséged van Magadban, addig nem hiszel mások szeretetében sem. Térj vissza oda, ahol ezt elvesztetted és fogadd vissza Önmagadba. Higgy a Szeretetben, ami Benned van, így hinni fogsz Önmagadban is." 

Majd Isten mögül előbújik a kislány. Félénken néz rám. Érzem, tudja ki vagyok. Isten odatartja kezemet hozzá. A kislány felemeli a kezét az én kezemhez. Könnyezem érte. Könnyezem magamért. Még mindig képes Ő nyújtani a kezét, még ott van benne a bizalom. A szeretet. 

Megfogom, megszorítom a kis kezét. Behunyom a szemeimet és már érzem, ahogy befogadom magamba. Érzem, ahogy visszatér a szívembe. Érzek. Újra érzek. Öröm és boldogság költözik belém. Érzem a szeretet végtelenségét magamban. Mosolygok. Újra mosolygok.

Kinyitom a szememet, a kislány már nincs ott. A tenyeremet a szívemre szorítom. "Itt van Bennem" - suttogom. 

"Mindig itt volt, csak elfedte a sok fájdalom. Most elengedted őket, és Ő, aki Te vagy, visszatérhetett a szeretetbe, az Otthonába, a Szívedbe. Kérlek, ne feledkezz meg róla, egyetlen perce sem. Te vagy a legfontosabb neki. Te vagy a legfontosabb Önmagad számára. Adj magadnak. Szeresd magadat, ahogy Én Szeretlek Téged."

"Köszönöm, hogy így szeretsz engem Drága Istenem." Majd a mosolyát megjegyezve lassan visszatérek. Ide a Földre. Szeretni magamat, szeretni másokat. Most már tudom, hogy kell. Érzem. Megmutatom nekik. 

2016. május 30., hétfő

Mi következik most?



Szembe jön mindaz, amire vágytál, ami vagy, ami  Te vagy...

És megkérdi befogadsz-e? Látsz-e engem? Látsz-e úgy, ahogy én látlak Téged?

És igen. Megmérettetik hol tartasz a belső utazásban, az Önmagadhoz vezető úton. 

Akármennyit is dolgoztál az elmúlt években, hónapokban, hetekben, napokban magadon - az csak egy része volt a Nagynak, az Egésznek. Mindennek pontosan ott volt a helye az életedben. Ezt választottad. Ezt így kell elfogadnod és megélned.

Bármilyen sérülést is szereztél, annak emlékét a szíved magja őrzi. Meg kell találnod újra magadban azt a tisztaságot, azt az örömet, ami kezdetek óta ott van. Játékosan és gyermekien boldognak lenni újra. Felszabadulni és érezni a lét örömét. 

Nem reménykedni, hogy ez létezik, élni azt - MOST!

És ezért tenned kell. Kapsz hozzá helyzeteket és embereket. Hidd el, rajtad múlik mit látsz meg benne, mit mutat és hogy tudod azt önmagad gyógyítására fordítani.

Mert MINDEN RÓLAD SZÓL.

Csakis Önmagadat gyógyíthatod, és ezzel gyógyul Benned az is, aki a Te részed. 

Mit tegyél? Figyeld magadat és cselekedj.

Figyeld magadat minden pillanatban. Mit mutat az adott pillanat? Benned van? Megérint? Kivált belőled bármit? Ha igen, akkor tedd fel magadnak a kérdést. Honnan jön? Majd figyelj befelé, mit súg a lelked? Milyen arcok, érések, képek jönnek fel. Kié? Lehet nem is te érzésed, hanem hozod valakitől? Régi családi minták? Tedd bele egy vödörbe mindent, ami feljön, majd erezd le a kútba, add át Földanyának, alakítsa szeretetté - vagy láss egy fénygömböt, tegyél bele mindent és engedd fel a Forrásba, alakítsa szeretetté és fénnyé - majd mindezeket kapd vissza arany porként, borítsa be a bőrödet, jusson el a sejtekig és tisztítson át Téged.

Gyakorold, minden érzéssel, ami feljön. Legyen az apai vagy anyai ágon, legyen az még ősibb, vagy legyen párkapcsolati csalódás vagy bármilyen hitrendszer, ami szerint élsz és felismered, hogy akadályoz téged. 

Az apához való kapcsolat a férfihez való kapcsolódásodat és az anyagi javaidat jelképezi. Anyai mintáid mindazt hordozzák, ahogy te Nőként, Társként, Anyaként megnyilvánulsz. Ezek a lehető legerősebb szálak, amikkel igenis szembe kell nézni. 

Nem akarsz az anyukádra hasonlítani? Nem akarod azt, amit apád elkövetett? Akkor tegyél érte, fogadd el, és Te tedd máshogy.

Tudod, mikor leszel az arany középúton? Mikor ez a figyelem már ösztönös, a gondolataid, az érzéseid felett ott áll a lelked és figyel. Mikor meghallod, meglátod, mert érzékeled mi van kint, másokban a világban, de nem húz le. Észrevételezed, nem hat rád, elfogadod, hogy ő itt tart és mész tovább. Áramolsz, mint egy folyó...

Kívánok Nektek felismerésekkel teli, örömökben és boldogságban gazdag napokat, heteket...

Figyeld magadat és tanulj befogadni a szíveddel!

Ölelés: Melinda


2016. május 24., kedd

VELED történik! TÜKÖR!!!



MINDEN, AMI TÖRTÉNIK

NEM MIATTAD TÖRTÉNIK, 

HANEM VELED TÖRTÉNIK!

Te mit gondolsz MAGadról???




Ha sosem feszegeted a határaidat, 

akkor sosem ismered meg Magadat.

Ha csak olyat csinálsz, 

amit tudsz

sosem leszel annál több, 

mint amit most gondolsz MAGadról.

Tedd MAGADAT azzá!!!


TUDOD, MI A TE FELADATOD?

TEDD MAGADAT AZZÁ, AKI VAGY!

Szagolj bele a pillanatba!



Ne rohanj!

Állj meg és Éld meg a pillanatokat MOST. 

Ne türelmetlenkedj!

Helyette élvezd, ami van.

Ne akarj átugrani, elhagyni pillanatokat!

Ezek visznek MIND ODA, ahol a helyed van.

Ezekkel EGYÜTT tudod majd átélni MINDAZT, amire vágysz.

A tél után sem a nyár jön egyből. 

Kellenek a tavasz illatai...

Szagolj bele a pillanataiba MOST és ÉLD ÁT azt, amit AD!