A kétség és a kétely megtalál.
Ledönt, újra belém markol.
A semmibe lök és újra térdre kényszerít.
Felteszem kezeim, kitárom a szívem és odaadom magam neki újra.
Tépje ki mindazt, ami fáj.
Vigye el és sose jöjjön vissza már.
Immár megtisztulva állok a kapuban.
Minden elhalt bennem és ezáltal született újjá.
Lelkemet kitárva, szívemet átadva lépek át.
A Fény csurog át Fényem vonalán.
Eggyé válik, azzá válik, ami mindig is volt.
Hazatér és Önmagát öleli újra át - Bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése