Még mindig túl sokat gondolkozunk. Elemezzük azokat a helyzeteket, amiket nem kellene. Előre gondolkodunk róla, és máris van egy képünk róla.
És mikor ott vagyunk benne, ráeszmélünk, ez nem az, aminek, akinek én képzeltem...
És mi történik?
Csalódunk.
De miben?
A másikban?
Dehogy.
Abban a gondolatban, képben, amelyet mi alkottunk meg, anélkül, hogy egyáltalán átéltük volna.
Mi lenne, ha úgy élnénk, hogy jön egy-egy szituáció, helyzet, ember, akkor mi abba belemegyünk, megéljük és megfigyeljük magunkat, a másikat benne - Minden előzetes ítélet, minősítés nélkül.
Lehet, hogy meglepetés lesz a vége és ráadásul kellemes?
Miért nem adunk esélyt saját magunknak? Az érzéseinknek, a szívünknek, a lelkünknek?
Miért kell mindent azonnal megértenünk és tudnunk?
Ki akar érteni, ha nem az egonk, az elménk?
A szívünk, a lelkünk biztos Önmagában, biztonságban érzi magát, nem kell neki bizonyíték, mindez az elme játéka.
Nem a gondolkodást kell abbahagyni, hisz az lehetetlen.
Hanem tanuljunk meg együttműködni vele! Ne engedjük, hogy uraljon minket!
Legyen a Szívünk az Útmutató - a Lélekvezető.
Próbáljuk ki!
Ne elemezzük, hanem menjünk bele, éljük meg.
Így adunk esélyt arra, hogy felfedezzük a helyzet, az ember - Igazi tanítását.
Ha előre elképzeljük, lehetőséget sem adunk arra, hogy az jöjjön, ami akar, aminek kell.
Lehet, hogy így egészen mást kapunk és ez az, amire valóban szükségünk is van. Lehet egész más értelme lesz így az egésznek, mint azt mi gondoltuk. És lehet így áll össze az Egész...
Légy a Szíved szerint Ember, bármely helyzetben.
És lehetséges, hogy ezzel egy új Szívvilág fog kinyílni Benned - Neked!
Mit érzel, kipróbálnád így élni az életed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése