Lehet, hogy már túlságosan sokat fájt, sokszor.
Épp elégszer hitted, hogy most már jobb lesz, és aztán mégis jött valami...
De figyeld meg magadat. Nézz vissza magadra most egy másik szemmel.
Ítélkezés, minősítés, fájdalom, szánalom nélkül.
Kit látsz?
Látod honnan indultál? Hogy mik és kik formáltak ilyenné?
Megbocsátottál és elengedtél Mindent és Mindenkit?
Elfogadtad mindazt úgy, ahogy volt?
Látod, hogy haladtál lépésről lépésre?
Érted, hogy ennek így kellett lennie?
Hogy mindez pontosan kiszámolt, kidolgozott és megélt pillanatok összessége azért, hogy most tovább tudj haladni?
Figyelj rám, kérlek.
Elfáradtál. Sok volt. Nehéz volt.
Sok mindent hallasz, aztán meg sok mindent megélsz.
Kapaszkodsz, görcsölsz, aztán már el is engedsz mindent.
Csak múljon el.
Ne tedd ezt!
Fordítsd ki a világot a négy sarkából. De tudod mit?
Fordítsd ki a saját életedet! Tekints rá másként.
Félelmek nélkül. Gátak nélkül. Akadályok nélkül.
Ha ezek nem lennének, hogy élnél?
Hogy élnél ma? Ezen a napon!
Nem tegnap és nem holnap. MA!
Tudod, mi a legfontosabb?
Hogy felismerd, miben vagy!
De sokszor ezt Te nem is láthatod azon a szemüvegen keresztül, amit hordasz.
Hát vedd le, és nézd meg mit látsz!
Ha nem jó, változtass!
Tudd meg ki vagy!
És gyűjts erőt újra.
Folytasd!
Szeresd magad annyira, hogy adsz Magadnak!
Mit? Hogyan?
Szeresd magad annyira, hogy vannak határaid, hogy vannak vágyaid, hogy tiszteled magadat, hogy nem alázod meg magadat, hogy Te vagy az első Magadnak...
Tegyél olyan dolgokat, amik Neked jók! Játssz az élettel! Ne várj tovább!
Minden nap csak egyszer történik meg veled. Ez a nap is egy ilyen nap!
Hamarosan elmúlik... És Te tettél ma már valamit Magadért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése