2016. június 2., csütörtök

Az Ölelés




Hívogat MAGához. 

Engem kér és Én Őt kérem.

MI - most már Egymást kérjük. 

Elfeledkezem Benne. 

Az Ölelésében.

Mindenről. 

A világról, az életemről, magamról.

Mert most Benne vagyok. 

Összeolvadtunk. 

Összeért a Lelkünk.

Ölelkezünk Lélekből Lélekig.

Nem tudom mennyi idő telt el. 

Nem számolom.

Csak állunk és ölelkezünk.

És én szívom MAGamba a pillanatot.

Talán őrültség, és mégis a Végtelenségbe tart.

Elveszek Benne, és mégis Otthon vagyok.

És nem akar elmúlni. Nem tud. 

Csak újra és újra behunyom a szemem, és ölelem tovább.

Nem számít más, csak az Ölelés. 


Az Ő Ölelése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése